rendőrautó

Hungarian

rendőr (“policeman”) +‎ autó (“car”)

rendőrautó (plural rendőrautók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	rendőrautó	rendőrautók
accusative	rendőrautót	rendőrautókat
dative	rendőrautónak	rendőrautóknak
instrumental	rendőrautóval	rendőrautókkal
causal-final	rendőrautóért	rendőrautókért
translative	rendőrautóvá	rendőrautókká
terminative	rendőrautóig	rendőrautókig
essive-formal	rendőrautóként	rendőrautókként
essive-modal	—	—
inessive	rendőrautóban	rendőrautókban
superessive	rendőrautón	rendőrautókon
adessive	rendőrautónál	rendőrautóknál
illative	rendőrautóba	rendőrautókba
sublative	rendőrautóra	rendőrautókra
allative	rendőrautóhoz	rendőrautókhoz
elative	rendőrautóból	rendőrautókból
delative	rendőrautóról	rendőrautókról
ablative	rendőrautótól	rendőrautóktól
non-attributive possessive - singular	rendőrautóé	rendőrautóké
non-attributive possessive - plural	rendőrautóéi	rendőrautókéi

Possessive forms of rendőrautó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rendőrautóm	rendőrautóim
2nd person sing.	rendőrautód	rendőrautóid
3rd person sing.	rendőrautója	rendőrautói
1st person plural	rendőrautónk	rendőrautóink
2nd person plural	rendőrautótok	rendőrautóitok
3rd person plural	rendőrautójuk	rendőrautóik

^ Siptár, Péter and Miklós Törkenczy. The Phonology of Hungarian. The Phonology of the World’s Languages. Oxford University Press, 2007. →ISBN, p. 17