rontás

Hungarian

Etymology

ront (“to spoil, damage”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrontaːʃ]
• Hyphenation: ron‧tás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

rontás (countable and uncountable, plural rontások)

1. verbal noun of ront, the act of spoiling, damaging something
2. hex, jinx, spell

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rontás	rontások
accusative	rontást	rontásokat
dative	rontásnak	rontásoknak
instrumental	rontással	rontásokkal
causal-final	rontásért	rontásokért
translative	rontássá	rontásokká
terminative	rontásig	rontásokig
essive-formal	rontásként	rontásokként
essive-modal	—	—
inessive	rontásban	rontásokban
superessive	rontáson	rontásokon
adessive	rontásnál	rontásoknál
illative	rontásba	rontásokba
sublative	rontásra	rontásokra
allative	rontáshoz	rontásokhoz
elative	rontásból	rontásokból
delative	rontásról	rontásokról
ablative	rontástól	rontásoktól
non-attributive possessive - singular	rontásé	rontásoké
non-attributive possessive - plural	rontáséi	rontásokéi

Possessive forms of rontás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rontásom	rontásaim
2nd person sing.	rontásod	rontásaid
3rd person sing.	rontása	rontásai
1st person plural	rontásunk	rontásaink
2nd person plural	rontásotok	rontásaitok
3rd person plural	rontásuk	rontásaik

Derived terms

Compound words

• becsületrontás
• egészségrontás
• forintrontás
• gyomorrontás
• hitelrontás
• nyelvrontás
• pénzrontás
• rontáslevétel
• ünneprontás

 

Related terms

• rontó

 

Further reading

• rontás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN