szókimondó

Hungarian

Etymology

From szó (“word”) +‎ kimondó (present participle of kimond).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːkimondoː]
• Hyphenation: szó‧ki‧mon‧dó
• Rhymes: -doː

Adjective

szókimondó (comparative szókimondóbb, superlative legszókimondóbb)

1. outspoken

Declension

Inflection of szókimondó
	singular	plural
nominative	szókimondó	szókimondók szókimondóak
accusative	szókimondót	szókimondókat szókimondóakat
dative	szókimondónak	szókimondóknak szókimondóaknak
instrumental	szókimondóval	szókimondókkal szókimondóakkal
causal-final	szókimondóért	szókimondókért szókimondóakért
translative	szókimondóvá	szókimondókká szókimondóakká
terminative	szókimondóig	szókimondókig szókimondóakig
essive-formal	szókimondóként	szókimondókként szókimondóakként
essive-modal	—	—
inessive	szókimondóban	szókimondókban szókimondóakban
superessive	szókimondón	szókimondókon szókimondóakon
adessive	szókimondónál	szókimondóknál szókimondóaknál
illative	szókimondóba	szókimondókba szókimondóakba
sublative	szókimondóra	szókimondókra szókimondóakra
allative	szókimondóhoz	szókimondókhoz szókimondóakhoz
elative	szókimondóból	szókimondókból szókimondóakból
delative	szókimondóról	szókimondókról szókimondóakról
ablative	szókimondótól	szókimondóktól szókimondóaktól
non-attributive possessive - singular	szókimondóé	szókimondóké szókimondóaké
non-attributive possessive - plural	szókimondóéi	szókimondókéi szókimondóakéi

Further reading

• szókimondó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN