szabadságharc

Hungarian

szabadság (“freedom”) +‎ harc (“battle, fight”)

szabadságharc (plural szabadságharcok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szabadságharc	szabadságharcok
accusative	szabadságharcot	szabadságharcokat
dative	szabadságharcnak	szabadságharcoknak
instrumental	szabadságharccal	szabadságharcokkal
causal-final	szabadságharcért	szabadságharcokért
translative	szabadságharccá	szabadságharcokká
terminative	szabadságharcig	szabadságharcokig
essive-formal	szabadságharcként	szabadságharcokként
essive-modal	—	—
inessive	szabadságharcban	szabadságharcokban
superessive	szabadságharcon	szabadságharcokon
adessive	szabadságharcnál	szabadságharcoknál
illative	szabadságharcba	szabadságharcokba
sublative	szabadságharcra	szabadságharcokra
allative	szabadságharchoz	szabadságharcokhoz
elative	szabadságharcból	szabadságharcokból
delative	szabadságharcról	szabadságharcokról
ablative	szabadságharctól	szabadságharcoktól
non-attributive possessive - singular	szabadságharcé	szabadságharcoké
non-attributive possessive - plural	szabadságharcéi	szabadságharcokéi

Possessive forms of szabadságharc
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szabadságharcom	szabadságharcaim
2nd person sing.	szabadságharcod	szabadságharcaid
3rd person sing.	szabadságharca	szabadságharcai
1st person plural	szabadságharcunk	szabadságharcaink
2nd person plural	szabadságharcotok	szabadságharcaitok
3rd person plural	szabadságharcuk	szabadságharcaik