szerény

Hungarian

Etymology

szer +‎ -ény, created by Ferenc Kazinczy during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛreːɲ]
• Hyphenation: sze‧rény
• Rhymes: -eːɲ

Adjective

szerény (comparative szerényebb, superlative legszerényebb)

1. modest

   Antonym: szerénytelen

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerény	szerények
accusative	szerényt	szerényeket
dative	szerénynek	szerényeknek
instrumental	szerénnyel	szerényekkel
causal-final	szerényért	szerényekért
translative	szerénnyé	szerényekké
terminative	szerényig	szerényekig
essive-formal	szerényként	szerényekként
essive-modal	—	—
inessive	szerényben	szerényekben
superessive	szerényen	szerényeken
adessive	szerénynél	szerényeknél
illative	szerénybe	szerényekbe
sublative	szerényre	szerényekre
allative	szerényhez	szerényekhez
elative	szerényből	szerényekből
delative	szerényről	szerényekről
ablative	szerénytől	szerényektől
non-attributive possessive - singular	szerényé	szerényeké
non-attributive possessive - plural	szerényéi	szerényekéi

Derived terms

• szerénykedik
• szerénység

 

Expressions

• szerény véleményem szerint

 

Further reading

• szerény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN