szigetelés

Hungarian

szigetel (“to insulate”) +‎ -és (noun-forming suffix)

szigetelés (plural szigetelések)

verbal noun of szigetel: insulating
insulation (the result of the action)
insulation (any of a variety of materials designed to separate a body or material from others)
A rövidzárlatot a vezeték rossz szigetelése okozta. ― The short circuit was caused by bad insulation of the wire.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szigetelés	szigetelések
accusative	szigetelést	szigeteléseket
dative	szigetelésnek	szigeteléseknek
instrumental	szigeteléssel	szigetelésekkel
causal-final	szigetelésért	szigetelésekért
translative	szigeteléssé	szigetelésekké
terminative	szigetelésig	szigetelésekig
essive-formal	szigetelésként	szigetelésekként
essive-modal	szigetelésül	—
inessive	szigetelésben	szigetelésekben
superessive	szigetelésen	szigeteléseken
adessive	szigetelésnél	szigeteléseknél
illative	szigetelésbe	szigetelésekbe
sublative	szigetelésre	szigetelésekre
allative	szigeteléshez	szigetelésekhez
elative	szigetelésből	szigetelésekből
delative	szigetelésről	szigetelésekről
ablative	szigeteléstől	szigetelésektől
non-attributive possessive - singular	szigetelésé	szigeteléseké
non-attributive possessive - plural	szigeteléséi	szigetelésekéi

Possessive forms of szigetelés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szigetelésem	szigeteléseim
2nd person sing.	szigetelésed	szigeteléseid
3rd person sing.	szigetelése	szigetelései
1st person plural	szigetelésünk	szigeteléseink
2nd person plural	szigetelésetek	szigeteléseitek
3rd person plural	szigetelésük	szigeteléseik

Compound words