szilva

Hungarian

Etymology

From a Slavic language, from Proto-Slavic *sliva.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsilvɒ]
• Hyphenation: szil‧va
• Rhymes: -vɒ

Noun

szilva (plural szilvák)

1. plum

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szilva	szilvák
accusative	szilvát	szilvákat
dative	szilvának	szilváknak
instrumental	szilvával	szilvákkal
causal-final	szilváért	szilvákért
translative	szilvává	szilvákká
terminative	szilváig	szilvákig
essive-formal	szilvaként	szilvákként
essive-modal	—	—
inessive	szilvában	szilvákban
superessive	szilván	szilvákon
adessive	szilvánál	szilváknál
illative	szilvába	szilvákba
sublative	szilvára	szilvákra
allative	szilvához	szilvákhoz
elative	szilvából	szilvákból
delative	szilváról	szilvákról
ablative	szilvától	szilváktól
non-attributive possessive - singular	szilváé	szilváké
non-attributive possessive - plural	szilváéi	szilvákéi

Possessive forms of szilva
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szilvám	szilváim
2nd person sing.	szilvád	szilváid
3rd person sing.	szilvája	szilvái
1st person plural	szilvánk	szilváink
2nd person plural	szilvátok	szilváitok
3rd person plural	szilvájuk	szilváik

Derived terms

• szilvás

 

Compound words

• datolyaszilva
• szilvafa
• szilvalekvár
• szilvamag

 

Expressions

• aszalt szilva

 

Further reading

• szilva in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN