szkennelés

Hungarian

Etymology

szkennel +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈskɛnːɛleːʃ]
• Hyphenation: szken‧ne‧lés

Noun

szkennelés (plural szkennelések)

1. scanning

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szkennelés	szkennelések
accusative	szkennelést	szkenneléseket
dative	szkennelésnek	szkenneléseknek
instrumental	szkenneléssel	szkennelésekkel
causal-final	szkennelésért	szkennelésekért
translative	szkenneléssé	szkennelésekké
terminative	szkennelésig	szkennelésekig
essive-formal	szkennelésként	szkennelésekként
essive-modal	—	—
inessive	szkennelésben	szkennelésekben
superessive	szkennelésen	szkenneléseken
adessive	szkennelésnél	szkenneléseknél
illative	szkennelésbe	szkennelésekbe
sublative	szkennelésre	szkennelésekre
allative	szkenneléshez	szkennelésekhez
elative	szkennelésből	szkennelésekből
delative	szkennelésről	szkennelésekről
ablative	szkenneléstől	szkennelésektől
non-attributive possessive - singular	szkennelésé	szkenneléseké
non-attributive possessive - plural	szkenneléséi	szkennelésekéi

Possessive forms of szkennelés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szkennelésem	szkenneléseim
2nd person sing.	szkennelésed	szkenneléseid
3rd person sing.	szkennelése	szkennelései
1st person plural	szkennelésünk	szkenneléseink
2nd person plural	szkennelésetek	szkenneléseitek
3rd person plural	szkennelésük	szkenneléseik