Hungarian

edit

Etymology

edit

From tol (to push) +‎ -ul (verb-forming suffix). First attested in c. 1600.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈtolul]
  • Hyphenation: to‧lul
  • Rhymes: -ul

Verb

edit

tolul

  1. (intransitive, higher register, of people) to swarm, crowd (into a place: lative suffixes)
    Synonyms: nyomul, özönlik, sodródik, tódul
  2. (intransitive, higher register, of a liquid) to burst, spring with great force (to somewhere: lative suffixes)
    Synonyms: hatol, nyomul, ömlik
    • 1987, “Első könyv. A lyukas lepedő”, in Salman Rushdie, translated by Mihály Falvay, Az éjfél gyermekei, Budapest: Európa Könyvkiadó, →ISBN, page 11; translation of Midnight's Children, London: Jonathan Cape, 1981:
      Hátrahőkölt térdepeltében, fölkapta a fejét, s akkor vette észre, hogy megfagytak a szemébe toluló könnyek is, és abban a szent pillanatban, megvetően lesöpörve pilláiról a gyémántokat, eltökélte: többé meg nem csókolja a földet sem isten, sem ember előtt.
      [original: Lurching back until he knelt with his head once more upright, he found that the tears which had sprung to his eyes had solidified, too; and at that moment, as he brushed diamonds contemptuously from his lashes, he resolved never again to kiss earth for any god or man.]

Conjugation

edit

Derived terms

edit

(With verbal prefixes):

edit

References

edit
  1. ^ tol in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.

Further reading

edit
  • tolul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  NODES