vétség

Hungarian

Etymology

vét (“to transgress, to infringe”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːt͡ʃːeːɡ]
• Hyphenation: vét‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

vétség (plural vétségek)

1. (law) (minor) offense, transgression, misconduct, delinquency

   Synonym: (non-legal, originally religious, also colloquial) vétek

   Coordinate term: szabálysértés (formerly kihágás)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vétség	vétségek
accusative	vétséget	vétségeket
dative	vétségnek	vétségeknek
instrumental	vétséggel	vétségekkel
causal-final	vétségért	vétségekért
translative	vétséggé	vétségekké
terminative	vétségig	vétségekig
essive-formal	vétségként	vétségekként
essive-modal	—	—
inessive	vétségben	vétségekben
superessive	vétségen	vétségeken
adessive	vétségnél	vétségeknél
illative	vétségbe	vétségekbe
sublative	vétségre	vétségekre
allative	vétséghez	vétségekhez
elative	vétségből	vétségekből
delative	vétségről	vétségekről
ablative	vétségtől	vétségektől
non-attributive possessive - singular	vétségé	vétségeké
non-attributive possessive - plural	vétségéi	vétségekéi

Possessive forms of vétség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vétségem	vétségeim
2nd person sing.	vétséged	vétségeid
3rd person sing.	vétsége	vétségei
1st person plural	vétségünk	vétségeink
2nd person plural	vétségetek	vétségeitek
3rd person plural	vétségük	vétségeik

Further reading

• vétség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN