versenyautó

Hungarian

verseny (“race”) +‎ autó (“car”)

versenyautó (plural versenyautók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	versenyautó	versenyautók
accusative	versenyautót	versenyautókat
dative	versenyautónak	versenyautóknak
instrumental	versenyautóval	versenyautókkal
causal-final	versenyautóért	versenyautókért
translative	versenyautóvá	versenyautókká
terminative	versenyautóig	versenyautókig
essive-formal	versenyautóként	versenyautókként
essive-modal	—	—
inessive	versenyautóban	versenyautókban
superessive	versenyautón	versenyautókon
adessive	versenyautónál	versenyautóknál
illative	versenyautóba	versenyautókba
sublative	versenyautóra	versenyautókra
allative	versenyautóhoz	versenyautókhoz
elative	versenyautóból	versenyautókból
delative	versenyautóról	versenyautókról
ablative	versenyautótól	versenyautóktól
non-attributive possessive - singular	versenyautóé	versenyautóké
non-attributive possessive - plural	versenyautóéi	versenyautókéi

Possessive forms of versenyautó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	versenyautóm	versenyautóim
2nd person sing.	versenyautód	versenyautóid
3rd person sing.	versenyautója	versenyautói
1st person plural	versenyautónk	versenyautóink
2nd person plural	versenyautótok	versenyautóitok
3rd person plural	versenyautójuk	versenyautóik