Urbino

település Olaszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 4.

Urbino város Olaszországban, Marche régióban, Rómától 290 km-re északra, Firenzétől 110 km-re keletre.

Urbino
Urbino címere
Urbino címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióMarche
MegyePesaro
PolgármesterFranco Corbucci
VédőszentCrescentinus
Irányítószám61029
Körzethívószám0722
Forgalmi rendszámPU
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség13 734 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség60,24 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság485 m
Terület228 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°EKoordináták: é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°E
Elhelyezkedése Pesaro térképén
Elhelyezkedése Pesaro térképén
Urbino weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Urbino történelmi központja
Világörökség
A dóm
A dóm
Adatok
OrszágOlaszország
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, IV
Felvétel éve1998
Elhelyezkedése
Urbino (Olaszország)
Urbino
Urbino
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

A települést az umberek alapították. Az évszázadok során számos nép uralta, így az etruszkok, a gallok, a kelták. A Kr. e. 3. századtól római fennhatóság alatt állt. A 9. században egyházi birtok lett, majd a 12. században a Montefeltro-család kezébe került.

Nevezetességek

szerkesztés

Dózse Palota

szerkesztés

A város legvirágzóbb korszaka a 15. század vége és a 16. század eleje volt. Ekkor hozta létre az Urbinói Hercegséget Federico da Montefeltro, akit a hercegi székben halála után fia, Guidobaldo követett. Ekkor épült az udvari építészek, a dalmát Luciano Laurana és Francesco di Giorgio Martini vezetésével az egyik legszebb itáliai reneszánsz palota, a Dózsepalota. A palota ma Marche Nemzeti Galériának (Galleria Nazionale delle Marche)[2] ad otthont: ez a környék leggazdagabb, az itáliai festészet különböző iskoláit bemutató képtára, olyan festők képeivel, mint Raffaello, Piero della Francesca, Tiziano vagy Paolo Uccello. A festmények mellett figyelmet érdemel a termek szobrászati és ornamentális díszítése. A herceg dolgozószobájának egész falát beépített intarziás szekrények fedik, továbbá perspektivikus képek, allegorikus alakok, díszes kandallók, faberakások, mennyezeti stukkók díszítik a szobákat.

Raffaello háza

szerkesztés

A Via Raffaello 57. szám alatt található, és a korabeli berendezés mellett Raffaello egy freskója is megtekinthető itt.

Az Urbinói dóm építését Federico da Montefeltro rendelte meg a Dózsepalota mellé. A feladatot Francesco di Giorgio Martinire bízta, és a templomot 1534-ben szentelték fel. 1789-ben restaurálták, homlokzatát Carlo Morigia tervezte. Lépcsősorát 1859-ben építették hozzá. Belsejében Federico Barocci és Carlo Maratta oltárképei tekinthetők meg.

Albornoz erőd

szerkesztés

1367 és 1371 között épült. Urbino legmagasabb pontján (485 méter), pazar kilátás nyílik innen a városra, és a környező dombokra.

Urbino óvárosa 1998 óta a világörökség része.[3] Máig őrzi reneszánsz arculatát, keskeny utcáival azt a benyomást kelti, mintha a városban a középkorban megállt volna az idő.

1483-ban itt született Raffaello, a reneszánsz egyik legnagyobb festője.

A város egyetemét[4] 1506-ban alapították. Az egyetem egyike a legfontosabbaknak Olaszországban, és több hallgatója van, mint ahány lakosa a városnak (2006-ban 17 731 volt).

  1. https://demo.istat.it/?l=it
  2. Galleria Nazionale delle Marche. www.gallerianazionalemarche.it (Hozzáférés: 2021. február 21.)
  3. http://whc.unesco.org/en/list/828
  4. Archivált másolat. [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 25.)
  NODES