önelégültség

Hungarian

Etymology

önelégült (“self-satisfied”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønɛleːɡylt͡ʃeːɡ]
• Hyphenation: ön‧elé‧gült‧ség

Noun

önelégültség (plural önelégültségek)

1. self-satisfaction, smugness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	önelégültség	önelégültségek
accusative	önelégültséget	önelégültségeket
dative	önelégültségnek	önelégültségeknek
instrumental	önelégültséggel	önelégültségekkel
causal-final	önelégültségért	önelégültségekért
translative	önelégültséggé	önelégültségekké
terminative	önelégültségig	önelégültségekig
essive-formal	önelégültségként	önelégültségekként
essive-modal	önelégültségül	—
inessive	önelégültségben	önelégültségekben
superessive	önelégültségen	önelégültségeken
adessive	önelégültségnél	önelégültségeknél
illative	önelégültségbe	önelégültségekbe
sublative	önelégültségre	önelégültségekre
allative	önelégültséghez	önelégültségekhez
elative	önelégültségből	önelégültségekből
delative	önelégültségről	önelégültségekről
ablative	önelégültségtől	önelégültségektől
non-attributive possessive - singular	önelégültségé	önelégültségeké
non-attributive possessive - plural	önelégültségéi	önelégültségekéi

Possessive forms of önelégültség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önelégültségem	önelégültségeim
2nd person sing.	önelégültséged	önelégültségeid
3rd person sing.	önelégültsége	önelégültségei
1st person plural	önelégültségünk	önelégültségeink
2nd person plural	önelégültségetek	önelégültségeitek
3rd person plural	önelégültségük	önelégültségeik