See also: csok, csök, and CSOK

Hungarian

edit

Etymology

edit

First attested in 1533. Back-formation from csókol (to kiss).[1]

Pronunciation

edit

Noun

edit

csók (plural csókok)

  1. kiss
  2. (cooking, approximately) macaroon (followed by an adjective or as part of a compound, specifying the flavor)
    mandulacsók or mandulás csókalmond macaroon

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative csók csókok
accusative csókot csókokat
dative csóknak csókoknak
instrumental csókkal csókokkal
causal-final csókért csókokért
translative csókká csókokká
terminative csókig csókokig
essive-formal csókként csókokként
essive-modal
inessive csókban csókokban
superessive csókon csókokon
adessive csóknál csókoknál
illative csókba csókokba
sublative csókra csókokra
allative csókhoz csókokhoz
elative csókból csókokból
delative csókról csókokról
ablative csóktól csókoktól
non-attributive
possessive - singular
csóké csókoké
non-attributive
possessive - plural
csókéi csókokéi
Possessive forms of csók
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csókom csókjaim
2nd person sing. csókod csókjaid
3rd person sing. csókja csókjai
1st person plural csókunk csókjaink
2nd person plural csókotok csókjaitok
3rd person plural csókjuk csókjaik

Derived terms

edit
Compound words
edit

References

edit
  1. ^ csók in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • csók in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csók in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).
  NODES
see 2