Hungarian

edit

Etymology

edit

From the archaic adjective merő (vertical) +‎ -leg (adverb-forming suffix) + -es (adjective-forming suffix), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈmɛrøːlɛɡɛʃ]
  • Hyphenation: me‧rő‧le‧ges
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

edit

merőleges (not generally comparable, comparative merőlegesebb, superlative legmerőlegesebb)

  1. (geometry) orthogonal, perpendicular, at right angles (to something: -ra/-re)
    Antonym: párhuzamos
    Rajzolj egy merőleges vonalat az alapra.Draw a line perpendicular to the base.

Declension

edit
Inflection of merőleges
singular plural
nominative merőleges merőlegesek
accusative merőlegeset
merőlegest
merőlegeseket
dative merőlegesnek merőlegeseknek
instrumental merőlegessel merőlegesekkel
causal-final merőlegesért merőlegesekért
translative merőlegessé merőlegesekké
terminative merőlegesig merőlegesekig
essive-formal merőlegesként merőlegesekként
essive-modal
inessive merőlegesben merőlegesekben
superessive merőlegesen merőlegeseken
adessive merőlegesnél merőlegeseknél
illative merőlegesbe merőlegesekbe
sublative merőlegesre merőlegesekre
allative merőlegeshez merőlegesekhez
elative merőlegesből merőlegesekből
delative merőlegesről merőlegesekről
ablative merőlegestől merőlegesektől
non-attributive
possessive - singular
merőlegesé merőlegeseké
non-attributive
possessive - plural
merőlegeséi merőlegesekéi

Noun

edit

merőleges (plural merőlegesek)

  1. (geometry) perpendicular, normal (a line or vector that is perpendicular to another)

Declension

edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative merőleges merőlegesek
accusative merőlegest merőlegeseket
dative merőlegesnek merőlegeseknek
instrumental merőlegessel merőlegesekkel
causal-final merőlegesért merőlegesekért
translative merőlegessé merőlegesekké
terminative merőlegesig merőlegesekig
essive-formal merőlegesként merőlegesekként
essive-modal
inessive merőlegesben merőlegesekben
superessive merőlegesen merőlegeseken
adessive merőlegesnél merőlegeseknél
illative merőlegesbe merőlegesekbe
sublative merőlegesre merőlegesekre
allative merőlegeshez merőlegesekhez
elative merőlegesből merőlegesekből
delative merőlegesről merőlegesekről
ablative merőlegestől merőlegesektől
non-attributive
possessive - singular
merőlegesé merőlegeseké
non-attributive
possessive - plural
merőlegeséi merőlegesekéi
Possessive forms of merőleges
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. merőlegesem merőlegeseim
2nd person sing. merőlegesed merőlegeseid
3rd person sing. merőlegese merőlegesei
1st person plural merőlegesünk merőlegeseink
2nd person plural merőlegesetek merőlegeseitek
3rd person plural merőlegesük merőlegeseik

References

edit
  1. ^ Benkő, Loránd, ed. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. (“The Historical-Etymological Dictionary of the Hungarian Language”). Budapest: Akadémiai, 1967–1984. →ISBN. Vol. 1: A–Gy (1967), vol. 2: H–O (1970), vol. 3: Ö–Zs (1976), vol. 4: index (1984).

Further reading

edit
  NODES
eth 1