nagyvonalú

Hungarian

Etymology

nagy (“great, big”) +‎ vonalú, from vonal (“line”) +‎ -ú (adjective-forming suffix). Compare German großzügig (groß + Zug + -ig).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒɟvonɒluː]
• Hyphenation: nagy‧vo‧na‧lú
• Rhymes: -luː

Adjective

nagyvonalú (comparative nagyvonalúbb, superlative legnagyvonalúbb)

1. (of a person) generous
2. (of a plan, idea, etc.) large-scale

   Synonyms: nagyarányú, nagystílű, nagyszabású

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nagyvonalú	nagyvonalúak
accusative	nagyvonalút	nagyvonalúakat
dative	nagyvonalúnak	nagyvonalúaknak
instrumental	nagyvonalúval	nagyvonalúakkal
causal-final	nagyvonalúért	nagyvonalúakért
translative	nagyvonalúvá	nagyvonalúakká
terminative	nagyvonalúig	nagyvonalúakig
essive-formal	nagyvonalúként	nagyvonalúakként
essive-modal	—	—
inessive	nagyvonalúban	nagyvonalúakban
superessive	nagyvonalún	nagyvonalúakon
adessive	nagyvonalúnál	nagyvonalúaknál
illative	nagyvonalúba	nagyvonalúakba
sublative	nagyvonalúra	nagyvonalúakra
allative	nagyvonalúhoz	nagyvonalúakhoz
elative	nagyvonalúból	nagyvonalúakból
delative	nagyvonalúról	nagyvonalúakról
ablative	nagyvonalútól	nagyvonalúaktól
non-attributive possessive - singular	nagyvonalúé	nagyvonalúaké
non-attributive possessive - plural	nagyvonalúéi	nagyvonalúakéi

Derived terms

• nagyvonalúan
• nagyvonalúság

 

Further reading

• nagyvonalú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN