áll

Voir aussi : ALL, All, all

Hongrois

Étymologie

(Nom commun) Peut-être du proto-ouralien *ali, *ola, ou alors *aŋVlV-.

Nom commun

áll

1. Menton.

Verbe

állni	Indicatif		Conditionnel		Subjonctif - Impératif
	Subjectif	Objectif	Subjectif	Objectif	Subjectif	Objectif
Présent	állok	állom	állnék	állnám	álljak	álljam
	állsz	állod	állnál	állnád	állj, álljál	álld, álljad
	áll	állja	állna	állná	álljon	állja
	állunk	álljuk	állnánk	állnánk	álljunk	álljuk
	álltok	álljátok	állnátok	állnátok	álljatok	álljátok
	állnak	állják	állnának	állnák	álljanak	állják
Passé	álltam	álltam	álltam volna	álltam volna
	álltál	álltad	álltál volna	álltad volna
	állt	állta	állt volna	állta volna
	álltunk	álltuk	álltunk volna	álltuk volna
	álltatok	álltátok	álltatok volna	álltátok volna
	álltak	állták	álltak volna	állták volna
Futur	állni fogok	állni fogom
	állni fogsz	állni fogod
	állni fog	állni fogja
	állni fogunk	állni fogjuk
	állni fogtok	állni fogjátok
	állni fognak	állni fogják

áll

1. Se dresser, être debout.

Prononciation

• \aːll\
• (Région à préciser) : écouter « áll [aːll] »

Références

• Ante Aikio, Uralic Etymological Dictionary, 2020, page 11

Islandais

Étymologie

Étymologie manquante ou incomplète. Si vous la connaissez, vous pouvez l’ajouter en cliquant ici.

Nom commun

áll

1. Anguille.

Prononciation

• \aʊɬ\

Vieux norrois

Étymologie

Étymologie manquante ou incomplète. Si vous la connaissez, vous pouvez l’ajouter en cliquant ici.

Nom commun

áll

1. Anguille.