Címerhatározó/Péchy címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Péchy , Pécsi családok címerével foglalkozik.
péchújfalusi Péchy
szerkesztés
Péchy Gáspár 1555. június 20., Bécs I. Ferdinánd nemesség és címer általa: testvére Márton P 536 Péchy cs. évr. 1555
Péchy. (Péchujfalusi). Sárosmegyei régi tekintélyes család, mely Abaujvármegyében is elterjedt. Péchy Gáspár Péchujfalut 1555-ben kapta adományul I. Ferdinándtól. Péchy József, kir. táblai ülnök 1810-ben I. Ferencz által grófi rangra emeltetvén, a grófi ág törzsapja lett.
A nemesi czimer: vörös pólyától átszelt kék pajzson természetes hármas sziklán ülő, repülésre kész fekete holló. Sisakdísz: a holló. Takaró barna. Jelszaba [sic!]: Post Deum Rex Colendu. A czimerből gyakran hiányzik a pólya, nemkülönben előfordul a holló hármas zöld halmon ülve is.[1]
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
Erdélyből származó család, melynek első kimutatható őse Gáspár, I. Ferdinánd udvarnoka és gyulai kapitány, több kir. adománylevélben "kolozsvári"-nak neveztetik. A család Bereg, Sáros, Abaúj, Szabolcs, Zemplén és Szatmár vármegyékbe ágazott szét. Tagjai közűl a szatmári ágból Ignácz, 1848-ban Szatmár vármegye táblabírája. - Jenő, volt orsz. képviselő. - Kálmán, kat. felm. felügyelő Debreczenben. Ennek fiai: Tíbor, kat. mérnök, Péter, nagysomkúti főszolgabíró, - István, Szatmár vármegye főjegyzője, - I. László, volt m. kir. belügyminiszteri oszt. tanácsos, - ennek fia II. László, főszolgabíró Mátészalkán, - III. László, az ecsedi láp-szabályozásnál igazgató-főmérnök és kir. műszaki tanácsos. A család Porcsalma, Nagykároly, Nagydobos és Kaplony községekben birtokos.
Czímer: Dőlt pajzs. Vörös pólyával vágott kék pajzs alján szikla, melyen a kiterjesztett szárnyú holló áll. Sisakdísz: (csőrössisak) pajzsbeli holló. Foszlány: mindkétfelől vöröskék.[2]
A címereslevél szövege:
Ferdinandus divina favente clementia Romanorum Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Comaniae, Bulgariaeq(ue) rex semper augustus, infans Hispaniarum, archidux Austriae, dux Burgundiae, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carniolae, Marchio Moraviae, dux Luxemburgae ac Superioris et Inferioris Silesiae, Wirtembergae et Thekae, Princeps Sveviae, Comes Habspurgi, Tirolis, Ferretis, Kiburgi et Goritiae, la(n)tgravi(us) Alsatiae, marchio sacri Romani imperii supra Anasum, Burgoviae, ac Superioris et Inferioris Lusatiae Dominus Marchiae, Sclavonicae Portus Naonis, et Salinarum etc.
Tibi fideli nostro Caspari Pechy, aulae nostrae familiari salutem et gratiam n(ost)ram regiam: inter alia praecessorum nostrorum faelicis memoriae regum Hungariae splendida veroq(ue) regia facta, quibus suos aut ad virtutem capessendam incitabant, aut benemeritos ornabant, calrioresq(ue) reddebant merito recensentur imagines et insignia quae regia authoritate privilegiisq(ue) roborantur.
Sunt enim haec non solum ei in quem conferuntur classici loco: ut aeditis iam antea virtutis veris ac notis argume(n)tis non sibi non patriae, non regiae maiestati penes quam imperii summam esse necesse est satis fecisse se existimet in posterum quoq(ue) ad similia pronus incumbat: verumetiam his qui seu fortuna, seu alia fati iniuria nondum in lucem emerserunt singulare incitamentum ut et hi pulsis non satis laudatae sortis quasi tenebris eam sequantur rationem qua patriae qua principi utiliter ac recte vivitur.
Unde deniq(ue) ipsi sua privatim firma ac certa praemia, ornamentaq(ue) petere possint. Libenter autem piorum regum consuetudinem longa nobis serie relictam retinemus, partim quod illorum sancta atq(ue) honesta vestigia non inviti imitamur, partim quod quovis virtutis specimine inprimis delectamur. Quis vero non veris praemiis dignum aut non in pretio habeat eum, qui vel belli tempore utile praeclaramq(ue) navet rei publicae operam vel pacatis rebus eo sit ingenio, ea industria, his deniq(ue) virtutibus praeditus ut in omnes usus et patriae et principis possit esse idoneus?
Ac non tam aliis de causis regius splendor a Deo optimo maximo institutu(s) imperii quoq(ue) robore munitus ac fultus est, quam ut et emendet improbos et bonis ac virtute praeditis vera et digna praemia impertiat. Quamobrem cum te propter singularia nobisq(ue) grata tua servitia, quae maiestati nostrae non solum quietis pacisq(ue) temporibus, variis legationibus functus, verumetiam in periculosissimis belli tumultibus, partim in Transsylvania, partim ad Lippam, Ulimanbego eam cu(m) copiis Turcicis tenente, ubi et fratrem adolescentem, cum haereditariis hostibus Christiani nominis manus conserentem amisisse diceris, fideliter et alacri animo exhibuisti et exhibiturus es deinceps, cupiamus fructuum regiae nostrae clementiae esse participem: novis te ( quando a parentibus tuis etsi minime paenitendis illis: non tamen certa nobilitatis insignia aut privilegia accepisti ) imaginibus ornandum et nobilitandum, ac in cetum verorum regni nostri Hungariae, et o(m)nium partium sibi subiectarum nobilium unacum germano fratre tuo Martino Pechy cooptan(dum) et annumeran(dum) duximus et censuimus.
Annuentes et ex certa n(ost)ra scientia concedentes, ut tu, fraterq(ue) tuus omnibus illis privilegiis, libertatibus et immunitatibus, quibus caeteri veri et nati nobiles regni nostri Hungariae de iure vel consuetudine usi sunt et gavisi, deinceps uti, frui et gaudere possitis, haeredesq(ue) et posteritates v(est)rae utriusq(ue) sexus universae valeant atq(ue) possint.
In cuius quidem nostrae erga te et fratrem tuum exhibitae clementiae testimonium veraeq(ue) nobilitatis signum: haec arma seu nobilitatis insignia, quae in fronte seu principio pr(aese)ntium l(itte)rarum nostrarum pictoris manu suis propriis coloribus depicta sunt, damus et conferimus: Scutum vi(delice)t tripartitum: in quo corvus alis extensis petrae quae scuti infimam partem tenet innixus occupat spatium rubrum utrinq(ue) coelesti colore apparente. Scuto appositam galeam, cui corvus priori similis imminet, habes eximia futura nobilitatis insignia: nam praeter colores qui pacis belliq(ue) tempora indicant et galeam equestris ordinis symbolum, corvus est tibi ob oculos ita scopulos unguibus complexus, ut non tam fidat pedibus quam alarum praesidio. Quem te deinceps sic imitari dum patriae M(aies)t(a)t(i)q(ue) nostrae servis convenit, ut quae corporis dotibus perfici non possunt, ingenio, industria, virtute superare contendas.
Decerni(mus) ut tu fraterq(ue) tuus eadem arma, sive nobilitatis insignia more aliorum regni nostri Hungariae nobilium, armis et insigniis nobilitaribus utentium imposterum ubiq(ue) in praeliis, certaminibus, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis et aliis omnibus et quibusvis exertitiis nobilitaribus et militaribus, necnon sigillis, velis vexillis, cortinis, auleis, annulis, domibus, tentoriis, clypeis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae et syncerae nobilitatis titulo (quo nos ab omnibus et singulis uniuscunq(ue) status, conditionis, et praeeminentiae homines existant insignitos dici, nominari, haberi et reputari volumus) ferre, gestare et illis uti ac gaudere possitis haeredesq(ue) et posteritates v(est)rae universae valeant atq(ue) possint.
In cuius rei memoriam firmitatemq(ue) perpetuam pr(aese)ntes literas nostras, duplicis et autentici sigilli n(ost)ri munimine roboratas tibi Caspari Pechy ac fratri tuo Martini similiter Pechy, haeredibusq(ue) et posteritatibus vestris utriusq(ue) sexus universis dedimus et concessimus.
Datum per manus reverendissimi in Chr(ist)o patris domini Nicolai Olahy, archiepiscopi Strigonien(sis), lociq(ue) eiusdem perpetui primatis Hungariae, legati nati summi et secretarii cancellarii ac compatris et consiliarii nostri, fidelis nobis sincere dilecti in nostra et imperii civi(ta)te Augusta Vindelicorum. Vigesimo die mensis Iunii anno incarnationis Domini millesimo quingentesimo quinquagesimo quinto regnorum n(ost)rorum Romani vigesimo quinto, aliorum vero vigesimo nono.
Venerabilibus in Christo patribus eodem Nicolao Olaho archie(pisco)po Strigonien(sis), Colocensi et Agrien(si) sedibus vacantibus, Paulo de Gregoriancz titulo Zagrabien(si), Paulo Bornemyzza Transsylvanen(si), Mathia Zaberdino Varadien(si), Anthonio Vrantino Quinqueecclesien(si), praefato Paulo Gregoriancz Iaurien(si), Andrea de Kemes Vesprimien(si), Chanadien(si) sede vacante, Blasio de Varadinopetri Vacien(si), Francisco Thrwzo Nittrien(si), Boznen(si) sede vacante, Ioanne Vylaky Tininien(si) ecclesiarum e(pisco)pis ecclesias Dei faeliciter gubernantibus.
Item spectabilibus et magnificis comite Thoma de Nadasd regni nostri Hungariae Palatino, iudice comanorum, et in Hungaria locumtenente n(ost)ro, necnon perpetuo terrae Fogaras comite, Andrea de Bathor iudice curiae nostrae, Francisco Kendy et Stephano Dobo vaivodis nostris Transsylvanis et Siculorum Comitibus, Nicolao comite de Zrinio regnorum n(ost)rorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae bano, Gabriele de Peren tavernicorum, Francisco Ihahg agazonum, Stephano Banffy de Alsoloindua dapiferorum, Ioanne Desewfy curiae n(ost)rae, Chr(isto)phoro de Batthyany pincernarum n(ost)rorum regaliu(m) magistris, et comite Ecchio a Salmis et Newburgh comite Posonien(si), caeterisq(ue) quampluribus regni nostri comitatus tenentibus et honores.
Mi, Ferdinánd, az isteni kegyelem folytán mindig felséges római császár és Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária stb. királya, Hispánia infansa, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja, Luxemburg, Felső- és Alsó-Szilézia, Würtemberg és Theka hercege, Szvévia fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferretum, Kiburg és Görz grófja, Elzász tartományi grófja, a Római Szent Birodalomnak az Anasus feletti Burgoviának, Alsó- és Felső-Lausitznak őrgrófja, a Szlavón őrgrófságnak, a Naon-i kikötőnek és a sótelepeknek az ura stb. királyi üdvözletünket és köszönetünket fejezzük ki neked, Péchy Gáspár hívünknek.
Elődeinknek, Magyarország boldog emlékezetű királyainak többi tündöklő és valóban királyi tettei között, melyekkel övéiket vagy erények megszerzésére ösztökélték, vagy érdemeiket díszítették fel és tették tündöklőbbé, méltán tartják számon a jelvényeket és címereket, melyeket a királyi tekintély és kiváltságok erősítenek meg.
Ezek ugyanis nemcsak az előtt állnak nagy becsben, akinek adományozzák (hogy a már korábban meglévő erény valódi és közismert bizonyságával felmagasztalva úgy gondolkodjék, hogy nem magának, nem a hazának, nem is a királyi fenségnek, hanem a birodalom legfőbb szükségének tett eleget, és a jövőben is készségesen hajlandó hasonló tetteken fáradozni ), hanem azoknak is páratlan ösztöke, akikre vagy a szerencse, vagy a sors egyéb igazságtalansága miatt még nem vetült a dicsőség sugara, hogy ők is – mintegy elűzve a nem elég dicső sors homályát – azt az utat kövessék, melyen járva a hazának, a fejedelemnek hasznosan és helyesen élhetnek.
Emiatt hát ők magánemberként is számot tarthatnak biztos és maradandó jutalmakra és kitüntetésekre. Szívesen tartjuk tehát meg a jó királyok hosszú sorától ránk hagyományozott szokást, részint hogy – nagyon is kedvünkre valóan – az ő szent és tiszteletreméltó nyomukba lépjünk, részint mert nagyon is örömünket leljük a vitézség bármely megnyilvánulásában. Hiszen ki ne tartaná valóban jutalomra érdemesnek és ki ne tartaná becsben azt, aki akár háború idején fáradozik az államnak hasznos és hírnevet adó ügyön, akár békeidőben olyan jellemű, olyan szorgalmú és olyan erényekkel teli, hogy képes lehet mind a haza, mind az uralkodó mindenféle szolgálatát ellátni?
Ám a hatalmas és jóságos Isten nem annyira más okokból rendelte a királyi tekintély ragyogását, a birodalom szilárdsága nem másért erősítette meg és támogatta azt, mint hogy a becsteleneket jobbítsa, a derék embereket pedig és az erényekben bővelkedőket méltó jutalomban részesítse. Ezért, mikor téged egyedülálló és nekünk kedves szolgálataid miatt (melyeket fenségünknek nemcsak a béke nyugodt idején végeztél különböző követségeket ellátva, hanem a háború legzűrzavarosabb forgatagában is – részben Erdélyben, részben Lippánál, mikor azt Ulimán bég tartotta megszállva török csapatokkal, ahol, mint mondják rólad, ifjú fivéredet is elvesztetted, mikor a keresztény név örökös ellenségeivel összecsapott – hűségesen és készséges lélekkel teljesítettél és fogsz teljesíteni ezután is ) királyi kegyünk gyümölcseinek részesévé kívánunk tenni: úgy döntöttünk és úgy láttuk jónak, hogy téged Péchy Márton fivéreddel[1] együtt (mivel szüleidtől – mégha ez számukra legkevésbé sem felróható – a nemesség bizonyos jelvényeit és kiváltságait nem örökölted) új címerrel díszítünk és nemesítünk illetve királyságunk Magyarország és az összes neki alávetett Részek valódi nemeseinek társaságába befogadunk és besorolunk.
Elhatározva és biztos tudomásunk szerint megengedve elrendeljük, hogy te és fivéred mindazokkal a kiváltságokkal, szabadságokkal és mentességekkel, melyekkel királyságunk, Magyarország többi, valódi és született nemese jog vagy szokás révén élt és azoknak örült, mostantól élhessetek, használhassátok azokat és örülhesetek azoknak illetve valamennyi, mindkét nembeli örököseitek és utódaitok is megtehessék ezt.
A te és fivéred iránt tanúsított kegy bizonyságaként és a valódi nemesség jeleként adjuk és adományozzuk a következő címert avagy nemesi jelvényt, mely jelen okirat első bekezdésében avagy elején a festő keze által saját színeivel le van festve: háromrészes pajzs, melyen egy kiterjesztett szárnyú, a pajzs alsó részét elfoglaló sziklára támaszkodó holló foglalja el a piros sávot, mindkétfelől kék színtől közrefogva. A pajzson elhelyezett sisak, melyen az előbbihez hasonló holló magasodik, nagyszerű jelvénye lesz majd nemességednek: a színek mellett ugyanis, melyek a háború és béke idejét jelzik, illetve a sisakon kívül, mely a katonáskodó rend jelképe, szemedként szolgál a holló, mely karmaival úgy kapaszkodik a szirtbe, hogy nem annyira lábaiban, mint inkább szárnyai segítségében bízik. Mostantól úgy illik ezt utánoznod, miközben a hazának és Fenségünknek szolgálsz, hogy amit a test adottságai révén nem lehet elvégezni, azt szellemeddel, szorgalommal, erénnyel törekedj leküzdeni.
Úgy határozunk, hogy te és fivéred (és mindkét nembeli örököseitek és utódaitok) e címert, avagy nemesi jelvényt királyságunk, Magyarország többi nemesének szokása szerint, akik címert és nemeshez tartozó jelvényeket használnak, a jövőben bárhol hordhassátok, viselhessétek, használhassátok és örülhessetek nekik csatában, ütközetben, lándzsatörésben, lovagi tornán, párbajban, párviadalban és bármely más katonai és nemesi gyakorlatokban, ugyanígy pecséteken, kárpitokon, zászlókon, lobogókon, szőnyegeken, gyűrűkön, házakon, sátrakon, pajzsokon és általában bármiféle dolgokon és felszereléseken tiszta és valódi nemességetek jeleként, amely címmel ékesnek akarjuk is, hogy titeket minden egyes ember – bármilyen állapotú, jogállású és kiválóságú legyen is – mondjon, nevezzen, tartson és elismerjen.
E dolog emlékezetére és örök biztosítékául kiadtuk és kibocsájtottuk neked, Péchy Gáspárnak és fivérednek, (szintén Péchy) Mártonnak illetve mindkét nembeli örököseiteknek és utódaitoknak jelen, hiteles kettős pecsétünk tekintélyével megerősített oklevelünket.
Kelt a Krisztusban főtisztelendő Oláh Miklós úr, esztergomi érsek és ugyanitt Magyarország örökös prímásának, örökös legátusnak és titkos kancellárunknak, keresztatyánknak és tanácsosunknak, őszintén szeretett hívünknek keze által Augsburg városunkban az Úr megtestesülésének ezerötszázötvenötödik évében, július huszadikán, római császárként uralkodásunk huszonötödik, egyéb királyságaink huszonkilencedik évében, amikor a következő, Krisztusban főtisztelendő és tiszteletreméltó püspök urak kormányozták szerencsésen Isten egyházait: ugyanezen Oláh Miklós esztergomi érsek; a kalocsai és egri székek üresedésben; Gregorianczi Pál címzetes Zágrábi püspök, Bornemissza Pál erdélyi püspök, Zaberdinus Mátyás váradi, Vrantinus Antal pécsi püspökök, az említett Gregorianczi Pál győri, Kemesi András veszprémi püspökök, a csanádi üresedésben, Varadinopetri Balázs váci, Thurzó Ferenc nyitrai püspökök, a bosznisi szék üresedésben, Újlaky János volt a tinini püspök, illetve a következő, szintén tekintetes és nagyságos uraságok töltötték be királyi és vármegyei hivatalainkat: gróf Nádasdi Tamás Magyar Királyságunk nádora, a kunok bírája és magyarországi helytartónk, továbbá Fogaras örökös ispánja; Báthori András országbíró, Kendy Ferenc és Dobó István voltak Erdély vajdái és a székelyek ispánjai[2], gróf Zrínyi Miklós, Dalmát-, Horvát-, és Szlavónországaink bánja, Pereni Gábor tárnokmester, Ihahg Ferenc főlovászmester, alsólindvai Bánffy István asztalnokmester, Desewfy János főpalotamester, Bathtyány Kristóf pohárnokmester illetve gróf Salmis és Neuburg Eck viselte a pozsonyi gróf tisztségét és sokan mások említett Magyarországunk megyéinek főtisztségeit.
[1] Az itt álló frater germanus kifejezetten édestestvért jelent (míg fr.uterinus : anyai ill. fr. carnalis: apai féltestvért).
[2] A többesszám és a szórend is az eredetinek megfelelő; e szerint mindkét tisztséget közösen töltötték volna be, ami kizárt. Ami biztosan tudható: a császár az Eger kapitányi posztjáról lemondott Dobót Erdély vajdájának nevezte ki – ami (a szórend fordított volta miatt) a szöveg pongyola fogalmazásmódjára mutat
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
- Külső hivatkozások:
[3] Latin és magyar szöveg
[5] A címereslevél fordítása
kolozsvári Péchy
szerkesztés
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Péchy 1718
szerkesztés
Siebmacher:
Pécsy.
Wappen: In B. auf einer b. Kugel stehend eine nackte Frauengestalt mit langen g. Haaren, einen scheinbar wehenden r. Schleier über dem Kopfe haltend. – Kleinod: Zwischen offenem # Fluge, drei r. Straussenfedern. – Decken: bg. – rs. Adels- u. Wappenbrief d. d. 1718 für Mathias Pécsy. (Adami, Scuta Gent. Tom. IX.)
- Irodalom:
Siebmacher's Wappenbuch: Der Adel von Ungarn
- Külső hivatkozások:
Péchy
szerkesztés
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
Lásd még: