Kertészet/Tünethatározó/Körte

Tünetek:Röviddel a lombképződés után világoszöld elmosódott pettyszerű foltok, majd sárgászöld szabálytalan gyűrűk és szalagok jelennek meg. A mintázottságuk lehet elmosódott, vagy határozott körvonalú. Ezen kívül gyakran barnás fekete foltok is megjelennek a leveleken és a felkunkorodó levélszéleken, amit fokozott érzékenységnek kell tulajdonítani. A tünetek erőssége függ a fajták fogékonyságától, a betegség főleg a faiskolákban tejed, a fertőzött fák fagyérzékenysége is nagyobb.

Körte vörös foltosság

Kórokozó: (Pear red mottle virus)

Tünetek:

Körtekövecsesedés

Kórokozó: (Pear stony pit virus)

Tünetek:A sziromhullás után 10-20 nappal jelennek meg a tünetek, amely az epidermisz alatti zöld foltok jeleznek, majd a gyengébb fejlődés miatt ezeken a részeken bemélyedések keletkeznek, és az érés idején a gyümölcs alaktalanodásához vezet. A mélyedéseknél a gyümölcshúsban fészkesen elhelyezkedő kősejteket találunk, innen ered a vírus elnevezése is. A kősejt felhalmozódást poloska szúrás is előidézheti, de ilyenkor a gyümölcs héjon világosan látható a szúrás helye.

Terjedés: Oltással, szemzéssel vihető át-

Védekezés: Mindhárom betegségnél egyetlen megoldás a vírusmentes szaporítóanyag telepítése.

Fitoplazmás betegségek

Körte fapuhulása

Kórokozó: (Apple rubbery wood phytoplasma)

Tünetek: a fa szerkezetében okoz rendellenességet.

Körtepusztulás

Kórokozó: (Pear decline phytoplasma)

Védekezés: az egyetlen megoldás az egészséges szaporítóanyag telepítése.

Gombabetegségek

A körte ventúriás varasodása

Kórokozó: (Venturia pyrina)

Tünetek: a körte legjelentősebb kórokozója. A kórokozó a lehullott levelekben telel. A leveleken, a virág részein, a hajtáson, vesszőkön, varas, sötét foltok keletkeznek, a kéreg berepedezik. A gyümölcsön is megjelenik, a varas foltoknál a körte bereped, deformálódik.

Terjedés: a fertőződött, fás növényi részeken áttelelhet.

A körte moníliás betegsége

Kórokozó: (Monilia fructigena)

Tünetek: a betegség terjedését tekintve összefügg a sebzést okozó kártevők kártételével. A sérüléseken könnyen bejut a kórokozó. A gyümölcsön sárga, gyakran koncentrikus körökben elhelyezkedő kinövések láthatók. A gyümölcsök elrothadnak, összeszáradnak (mumifikálódnak) és sokszor a fán maradnak.

Terjedés: talajon lévő gyümölcsmúmiák, sebzést okozó kártevők. Ha a gyümölcsök összeérnek, akkor a micélium seb nélkül is áthatolhat.

Körterozsda

Kórokozó: (Gymnosporangium sabinae)

Tünetek: feltűnő, de kevésbé veszélyes betegség. A leveleken sárga színű, ovális foltok keletkeznek. A foltok fokozatosan növekednek, vastagodnak, majd később narancsszínűre változnak, végül megbarnulnak. A levél színén kicsi, sötétbarna, kissé kiemelkedő foltok is megjelennek. A megbarnult foltok fonáki oldalán szarvacskákra emlékeztető képződmények alakulnak ki.

Terjedés: a betegség fő gazdanövénye a boróka.

Körte mikoszferella

Kórokozó: (Mycosphaerella sentina)

Tünetek: csapadékos időben várható a megjelenése. Sziromhullás után fertőződnek a levelek, apró, kiszürkülő közepű foltok jelennek meg rajtuk.

Terjedés: a betegség fő forrása a lehullott, beteg levél.

Fás részek betegségei

Roszellíniás gyökérbetegség

Kórokozó: (Rosellinia necatrix)

Tünetek: csökkent növekedés, a sárguló levelek. Fiatal fákon gyakoribb. A megtámadott fa nem hajt gyökérsarjakat. A beteg gyökéren nincsenek gyökérszőrök. A vastagabb gyökerek kérge leváló és sötét színű. Nedves körülmények között fehér, pelyhes micéliumbevonat látható. Nedvesség és magas talajhőmérséklet segíti a terjedését.

Terjedés: a kórokozó a fertőzött növényi maradványokon 8-10 évig is életképes.

A körte fomopsziszos rákja

Kórokozó: (Phomopsis sp.)

Nektriás rák, vörösszemölcsös ágelhalás

Kórokozó: (Nectria cinnabarina)

Tünetek: az ágakon, a törzsön rákos sebek, és elhalások kelteznek.

Terjedés: rákos sebek kelteznek a fás részeken, innen is terjed tovább a betegség.

Szegecsfejű gyökérgomba

Kórokozó: (Roesleria pallida)

Tünetek: a megfertőzött növények sínylődni kezdenek, gyengén fejlődnek. Hajtásaik vékonyak, rövidek, satnyák, nem nagyon gyümölcsöt. Kezdetben a vékonyabb gyökerek kezdenek barnulni, korhadni. A vízfelvétel akadályozott. A fiatalabb fák pár év alatt ki is pusztulnak. A rohadó gyökereken fehér penész szövedék keletkezik, melyek behálózzák a gyökereket.

Terjedés: fertőzött növénymaradványok, a beteg vagy kipusztult fák a szomszédos fák gyökereit is megfertőzik.

Kártevők

Füstösszárnyú körtelevélbolha

Kórokozó: (Psylla piri)

Közönséges körtelevélbolha

Kórokozó: (Psylla pyricola)

Kártétel: általánosan elterjedt, veszélyes kártevő. A tömeges petézés a levelek fejlődését gátolja, a szívogatás deformálódáshoz vezet, a mézharmat és a rátelepedő korompenész asszimilációt gátolja, termés értékét csökkenti. Főleg ott szaporodik fel, ahol intenzív tápanyag utánpótlást végeznek, rendszeresen alkalmaznak rovarölő szereket, melyek természetes ellenségeit pusztítják. A korompenész egy másodlagos gombabetegség, ami a levéltetvek által termelt ragacsos váladékra telepszik rá. Ha nincs levéltetű, akkor nincs korompenész sem. Körténél a körtelevél bolha felelős a ragacsos "mézharmatért", ezért azt kell elpusztítani. Vektafid R

Fejlődés: 4-6 nemzedéke van, a kifejlett rovar telel lehullott levelekben, kéregrepedésekben.

Terjedés: a vízhajtásokon szaporodik fel,

Almamoly

Kórokozó: (Cydia pomonella)

Kártétel: a molylárvák a magházig berágnak a termésbe, a magkezdeményekkel táplálkoznak, ürülékszemcsékkel töltik az üregeket. A károsított gyümölcs lehullhat.

Fejlődés: 2 nemzedéke van, tömeges rajzása május közepétől június végéig tart.

Körtemoly

Kórokozó: (Laspeyresia pirivora)

Kártétel: a lárva a tojásból közvetlenül a gyümölcsbe furakszik, a magkezdeményekkel táplálkoznak. A károsított gyümölcs lehullhat, vagy értékesíthetetlen.

Fejlődés: 1 nemzedéke van, június-júliusban rajzik a lepke.

Piros gyümölcsfa takácsatka

Kórokozó: (Panonychus ulmi)

Kártétel: szívogatják a leveleket, melyek hamarabb elöregednek, kanalasodnak. Láthatók rajtuk az elszórtan elhelyezkedő szívásnyomok. Erős felszaporodásuk hatására a levelek lehullhatnak, így közvetve csökkenthetik a termésmennyiséget.

Fejlődés: 5-6 nemzedék / év.

Poloskaszagú körtedarázs

Kórokozó: (Hoplocampa brevis)

Kártétel: tojásait csészelevelek tövénél a fonák bőrszövete alá helyezi, a lárva innen járatot rág a magház felé. A kiodvasított gyümölcs, lehullik. Egyes években a termés nagy részét elpusztítja.

Fejlődés: 1 nemzedék / év, 1-4 évig fejlődik.

Kaliforniai pajzstetű

Kórokozó: (Quadraspidiotus perniciosus)

Veszélyes kártevő, ellene a védekezés nagyon fontos, de nem minden évben van rá szükség.

Kártétel: Pajzsuk alatt szívogatják a leveleket, fás részeket, a gyümölcsöt is megtámadja, szívogatásától piros "lázfoltok" alakulnak ki a gyümölcsön.

Fejlődés: 2 nemzedék / év.

Terjedés: szaporítóanyaggal, gyümölccsel elhurcolható más növényállományokba is.

Levéltetvek

Kórokozó: (Aphididae)

Tünetek: erős kártételük okozhat gondot. Kolóniákat alkothatnak, szívogatják a leveleket, melyek torzulhatnak.

Körte csipkés-poloska

Kórokozó: (Stephanitis pyri)

Kártétel: szívogatnak a levelek fonákán, melyen sárgás pöttyök jelennek meg. A levélfonákot ürülékcseppek borítják.

Egyéb kártevők

Almailonca

Kórokozó: (Adoxophyes reticulana)

Sodrómolyok

Kórokozó: (Pandemis, Recurvaria fajok)

Tünetek: a hernyók megrágják a virágokat, leveleket, főleg a gyümölcsökön okoz kárt: szövedékkel egymáshoz erősített levelek alatt hámozgatják a gyümölcsöt, vagy rágnak bele.

Fejlődés: 2 nemzedék / év.

Araszolók

Kórokozó: (Operoptera brumata, Erannis spp.)

Tünetek: az araszolóhernyó lyukat rág, átfúrja a duzzadt, kipattanó rügyeket, virágokat és fiatal, éretlen gyümölcsöket. Lombosodás után laza hálót szőnek a levelek köré. Szabálytalanul megrágott, átlyukasztott leveleket hagynak maguk után.

Fejlődés: 1 nemzedék / év, a lepkék októberben rajzanak.

Talajlakó kártevők

Májusi cserebogár, Erdei cserebogár, Kalló cserebogár

Kórokozó: (Melolonthidae)

Tünetek: a fiatal ültetvényeket veszélyezteti. A bogarak lárvája (pajor) a gyökereken táplálkozik. Fiatal növény esetén ez gátolja a fejlődést, növekedést. Az öntözött területeket kedvelik. A sorközök füvesítése vonzza őket. Erdők, gyomos, műveletlen területek közelsége fokozza a kártételt.

Levélbarkók

Kórokozó: (Phyllobius sp.)

Tünetek: a fakadó rügyeket, fiatal leveleket, virágbimbókat és a virágokat megrághatják. A leveleket csipkézik.

Körte gubacsatka

Kórokozó: (Eriophyes piri typicus)

Tünetek: a leveleken apró, hólyagos gubacsokat okoz szívogatásával. Nem tartozik a jelentős kártételek közé.

A körte-levélbolhák petéik tömeges lerakásával, majd a kikelő lárvák és imágók szívogatásával erősen visszavetik a körtefák fejlődését. A kártevő táplálkozása során a számára emészthetetlen tápanyagokat kiválasztja, ez az ún. mézharmat, ami egy ragacsos, nagy cukortartalmú anyag. Ez a mézharmat beborítja a leveleket, melyeket ezután szívesen látogatják a hangyák, méhek, darazsak. Később megtelepszik rajta a korompenész, ami a növény fotoszintézisét gátolja. Nagy-fokú károsítás következtében a levelek és a gyümölcsök idő előtt lehullanak, a megmaradó gyümölcsök minősége, kereskedelmi értéke is nagyban csökken. Közvetett kártételként a levélbolhák vírusközvetítő szerepét is meg kell említeni, amivel főleg faiskolákban okoz számottevő kárt.

A körtét három levélbolha faj károsítja, a közönséges körte-levélbolha, a nagy körte-levélbolha, és a füstösszárnyú körte-levélbolha. A levélbolhák kb. 1-4 mm testhosszúságú rovarok, melyek a kabócákra, levéltetvekre emlékeztetnek. Hátsó ugrásra módosult lábaikkal és szárnyaikkal igen gyors helyváltoztatásra képesek.

A Füstösszárnyú körte-levélbolha a három faj közül a legjelentősebb. Évente több nemzedék (5-6) követi egymást. A fajnak két, jól elkülöníthető alakja ismert: a nyári és a téli alak.

A téli alak kéregrepedésekben, lehullott levelek védelmében telel. Tél végén – tavasz elején igen korán előjönnek telelőhelyükről; már az első napsütétes időben, mikor a hőmérséklet 5 oC fölé emelkedik, imágók jelennek meg a hajtásokon. Nem sokkal később párosodnak, majd megkezdik a tojásrakást.

A tömeges petézés a rügypattanás után 10-15 nappal történik. A petéket először a rügyekre, termőkalácsokra és a vékony vesszőkre, majd később a fiatal levelekre, virágokra helyezik, de tömeges elszaporodásukkor már a vázágakon is megfigyelhetők a tojások. A lárvák kelése legtöbbször virágzás előtt kezdődik. A fiatal lárvák az első lombleveleken, majd virágzáskor a körte virágain szívogatnak. A két lárvastádiumot három nimfastádium követi, és virágzás után megjelennek az első nyári nemzedék imágói (kifejlett egyedei). Egy-egy nemzedék kifejlődéséhez a hőmérséklettől függően 26-41, nyáron átlagosan 30 nap szükséges. A nőstények igen nagy számú (több száz) tojást képesek lerakni minden nemzedékben, emiatt – beavatkozás nélkül – igen gyors felszaporodásra számíthatunk. A peteprodukció minden esetben erősen függ az ökológiai és egyéb környezeti viszonyoktól. Az áttelelő téli alak imágói szeptemberben fejlődnek ki.

A körtefajták fogékonysága eltérő.

A kártevő előnyben részesíti a Hardy és a Diel vajkörte fajtákat, míg pl. a Hardenpont téli vajkörtét kevésbé károsítja.

A körte-levélbolha elleni védekezés összetett feladat. A kártevő felszaporodásának kedvez a sűrű koronarendszer, a sok vízhajtás jelenléte, ezért fontos az év közbeni hajtásválogatás elvégzése. Az elmúlt években a levélbolhák természetes ellenségeit különböző növényvédő szerekkel elpusztítottuk, ez is közrejátszik a felszaporodásukban. Az ültetvény gyommentesen tartása is lényeges.

A vegyszeres védekezésnél a lemosó permetezésnek nagy jelentősége van a felszaporodás késleltetésében, mivel ezzel a lerakott tojások nagy részét elpusztítjuk. Június végén már csak a későbbi nemzedékek ellen tudunk védekezni. Ha a kártevő már nagy mértékben felszaporodott, akkor többszöri kezeléssel is csak részleges eredményt tudunk elérni – de ezt is el kell végezni a még nagyobb kártétel megelőzése érdekében.

Ha nagyfokú a mézharmat képződés – ami megvédi a kártevőt a vegyszerek hatásától -, akkor vazelinolaj tartalmú hatásfokozót (Agrol Plusz) kell hozzáadni a permetszerhez a jobb hatás érdekében. Felhasználható készítmények közül a piretroid hatóanyagú szerek az imágók ellen hatásosak, sajnos a hasznos élő szervezeteket is elpusztítják, és hatástartamuk rövid. Ilyen készítmény a Chinetrin 25 EC, Decis 2,5 EC, Decis WST, Fendona 10 EC, Karate 5 EC, Ripcord 20 EC. A szerves foszforsavészterek az imágókat és a fiatal lárvákat pusztítják, hosszabb hatástartamúak, de a melegvérűekre, valamint a hasznos élő szervezetekre mérgezőek. Ilyen készítmény a Cyren EC, Dimecron 50, Pyrinex 48 EC, Suprathion 20 EC. Két hatóanyag gyári kombinációja a Nurelle D.

Egy más hatóanyag csoportba tartozó szer a Mospilan 20 SP, amely felszívódó, hosszú hatástartamú, és nagyon jó hatékonyságú. A kitinszintézisgátló készítmények a lárvák vedlését akadályozzák meg. Kontakt hatásúak, a kipermetezéskor nagyon jó fedettséget kell biztosítani, és Agrol Plusz-t mindenképpen keverjünk hozzá. Ilyen szerek a Dimilin 25 WP, Ekos 100 EC, Nomolt 15 SC, Cascade 5 EC. A kitinszintézisgátló készítmények környezetkímélő szerek.

A körte-levélbolha elleni védekezéssel most már csak csökkenteni tudjuk a kárt, de fontos cél a jövő évi felszaporodás megelőzése az áttelelő nemzedék gyérítésével.

◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége

Szirmai J.: Kajszi vírusbetegsége. In Magyar Bor és Gyümölcs. 1948. 7–8. o.
Husz B. – Klement Z.: A csonthéjas gyümölcsök vírusos mozaik betegsége. In Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve. 1950. 83–94. o.
Szirmai J.: Kajszi vírus a faiskolában. In Kert és Szőlő. 1950. 10. o.
Szirmai J.: Almafa-mozaik és cseresznye vírus előfordulása a gyümölcsfákon és a faiskolai csemetéken. In Agrártudomány. 1951. 458–460. o.
Richter G. – Szatala Ö. – Nagy B. – Milinkó I.: Növényvédelmi Zárszolgálati Kézikönyv. Budapest: Mezőgazdasági. 1952.
Szirmai J.: Vírusbetegségek térhódítása a fás növények körében. In MTA Agrártudomány. 1955. 121–123. o.
Németh M.: A gyümölcsfák vírusbetegségei elleni védekezés lehetőségei. In Mezőgazdasági Világirodalom. 1960. 85–96. o.
Németh M.: A gyümölcsfa vírusbetegségek hazai terjedése. In Kertészet és Szőlészet. 1960.
V. Németh Mária: A gyümölcsfák vírusbetegségei. Budapest: Mezőgazdasági. 1961.
Dobray Ené – Eperjesi I. – Galambosi B. – Seléndy Sz. – Timon B. – Tóthné R.E. – Válas Gyné – Zatykó L. – Zatykóné D.E. – Zolai J.: Házikerti kézikönyv. [Budapest]: Mezőgazdasági. 1985. ISBN 963-231-656-8
Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. ISBN 963-232-264-9

A Wikimédia Commons tartalmaz Körte témájú médiaállományokat.