A fürtös szegfűbors, a mirtuszfélék Pimenta nemzetségébe tartozó fafaj, illetve azok fűszerként használt termése. Honos D-Amerika északi részén, Karib-szigeteken. Örökzöld fa.
Tartalmaz:→ illóolajat (körülbelül 4%), amely tartalmaz tannin, cineolt, eugenolt, fellandrént, kariofillént, zsíros olajat és gyantát. A magokból sajtolt olaj 70%-a eugenol: ez van a szegfűszegben, a fahéjban és a szerecsendióban is. Továbbá, gazdag C-, és B-vitaminokban, ásványi anyagok közül a szervezetünknek szükséges: kálium, nátrium, kalcium, foszfor, cink, vas, magnézium, szelén, réz, mangán is található benne.
Beltartalmában megegyezik közeli rokonával a szegfűbors-al.
Gyógyhatása(i): aromaticum, nem csípős. A népi gyógyászatban borogatásokban az ízületi gyulladások enyhítésére használták.
Íze a borséra emlékeztet, illatában mintegy a szegfűszegé, a szerecsendióé és a fahéjé keveredik. Ráncos héja sötét- vagy vörösesbarna, illata aromás, íze gyengén égető.
Felhasználjuk: Kozmetikai (dezodoráns, fogpaszta, szájvíz, hajszesz). A likőripar, levélből “bay-rum”.}}
Ellenjavallat: Mivel tannint tartalmaz, irritálhatja a bőrt, ha közvetlenül hozzáér.
Lásd még: Mit-mihez
