Észak-Korea politikai élete
Észak-Korea hivatalosan többpártrendszer, a gyakorlatban azonban a pártok koalícióban (Demokratikus Front a Szülőföld Egyesítéséért) irányítanak, amelyet a Koreai Munkapárt irányít.
A pártkoalíció tagjai:
- Koreai Munkapárt (조선로동당; vezető: Kim Dzsongun ())
- Koreai Szociáldemokrata Párt (조선사회민주당; vezető: Kim Jongde ())
- Cshondoista Cshongu Párt () (천도교청우당)
- Cshongnjon () (vezető: Ho Dzsongman ())
Politikatörténet
szerkesztés
Az észak-koreai források a Legfelsőbb Népi Gyűlés kormánypártját a Le az Imperializmussal! Szövetségre, az egyik első koreai kommunistákat tömörítő szerveződésre vezetik vissza, amelyet 1926-ban alapított meg az akkor 14 éves Kim Ir Szen ().[1]
Az 1945-ös, japán megszállás alól való felszabadulás után a koreai kommunisták 4 csoportot alkottak:
- Hazai Frakció - Dél-Korea Munkapártja (Pak Honjong () vezetésével)
- Szovjet Frakció (Ho Gai vezetésével)
- Jenani (kínai) Frakció (Kim Dubong vezetésével)
- Partizán Frakció (Kim Ir Szen () vezetésével)[2]
Észak-Korea Munkapártja 1946. augusztus 29-én alakult meg, a Koreai Kommunista Párt és a Koreai Új Néppárt északi ágainak egyesüléséből.[3]
1949. június 30-án Észak-Korea Munkapártja és Dél-Korea Munkapártja egyesüléséből létrejött a Koreai Munkapárt, melynek elnöke Kim Ir Szen () lett,[4][5]Kim Dubong, Pak Honjong () és Ho Gai alelnökök lettek, a párt belső bizottsága pedig 10 főből állt.[6] Később Kim Ir Szen () félreállította politikai vetélytársait.[6]
1953-ban Kim támadást indított a dél-koreai kommunistákat tömörítő Hazai Frakció ellen, azzal a váddal, hogy a koreai háború idején képtelenek voltak felkelést szítani Korea déli területein. Sokukat bebörtönözte, vezetőjüket, Pak Honjong ()-ot pedig kivégeztette. A szocialista országokban beinduló desztalinizáció gondolata 1956-ban Észak-Koreában is megjelent, azonban Kim Ir Szen () idejekorán letörte az erre irányuló törekvéseket, és hatalmát féltve leszámolt a Szovjet Frakcióval is.[2]
Az 1960-as években Kim Ir Szen () a kínai nagy ugrással párhuzamban meghirdette a Dzsucse () (주체; „önerő”, „önbizalom”) politikai programot, amely alapelve, hogy önellátásra, és mindenkitől való függetlenségre kell törekedni. Nyíltan elutasította az atomfegyverek birtoklását és használatát, ennek ellenére mégis kísérletezett velük. 1994-ben Jimmy Carter-rel megállapodott abban, hogy leszereli az atomprogramját, és hogy soha nem lesznek Észak-Koreának atomfegyverei. Pár héttel később Kim elhunyt, fia, Kim Dzsongil () pedig apja akarata ellenére is folytatta az észak-koreai atomprogramot.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kim Il-sung. Works Vol. I. Pyongyang: Foreign Languages Publishing House. 1980. p. 467.
- ↑ a b Csoma, Mózes. Korea: egy nemzet, két ország - a közös gyökerektől
- ↑ Kim Il-sung. Works Vol. 2. Pyongyang: Foreign Languages Publishing House. 1980. p. 327.
- ↑ Hagay Aleksei Ivanovich (russian nyelven). Khasansky District: History, Nature, Geography (by Kulinczenko Marseille and Larissa). [2010. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 9.)
- ↑ Lankov, Andrei Nikolaevich: HO GA I: Background of Life and Work (russian nyelven). The Seoul Herald (Editor: Evgeny Shtefan) >> Library. [2007. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
- ↑ a b Lankov, Andrei. The Real North Korea. Oxford University Press, 13 to 14. o. (2013). ISBN 978-0-19-996429-1
