2016-os Honda Indy 200
A 2016-os Honda Indy 200 volt a 2016-os IndyCar Series szezon tizenkettedik futama. A versenyt július 31-én rendezték meg az ohioi Lexingtonban. A versenyt az NBCSN közvetítette.
2016-os Honda Indy 200 | |
Versenyadatok | |
Dátum | 2016. július 31. |
Hivatalos elnevezés | 2016 Honda Indy 200 |
Helyszín | Lexington, Ohio, Amerikai Egyesült Államok |
Versenypálya | 2,258 mi |
Versenytáv | 90 kör, 203,22 mi |
Pole-pozíció | |
Versenyző | Simon Pagenaud (Team Penske) |
Idő | 1:03,8700 |
Átlagebesség | 127,271 mi/h |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | Will Power (Team Penske) |
Idő | 1:05,2600 |
Átlagsebesség | 124,560 mi/h |
Dobogó | |
Első | Simon Pagenaud (Team Penske) |
Második | Will Power (Team Penske) |
Harmadik | Carlos Muñoz (Andretti Autosport) |
Nevezési lista
szerkesztésCsapat | Első versenyző | Második versenyző | Harmadik versenyző | Negyedik versenyző | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Team Penske | 2 | Juan Pablo Montoya | 3 | Hélio Castroneves | 12 | Will Power | 22 | Simon Pagenaud |
Schmidt Peterson Motorsports | 5 | James Hinchcliffe | 7 | Mihail Aljosin | ||||
Chip Ganassi Racing Teams | 8 | Max Chilton | 9 | Scott Dixon | 10 | Tony Kanaan | 83 | Charlie Kimball |
KVSH Racing | 11 | Sébastien Bourdais | ||||||
A.J. Foyt Enterprises | 14 | Szató Takuma | 41 | Jack Hawksworth | ||||
Rahal Letterman Lanigen Racing | 15 | Graham Rahal | ||||||
Dale Coyne Racing | 18 | Conor Daly | 19 | RC Enerson | ||||
Ed Carpenter Racing | 20 | Spencer Pigot | 21 | Josef Newgarden | ||||
Andretti Autosport | 26 | Carlos Muñoz | 27 | Marco Andretti | 28 | Ryan Hunter-Reay | ||
Andretti Herta Autosport | 98 | Alexander Rossi |
Időmérő
szerkesztésAz időmérőt július 30-án, délután tartották. A pole-pozíciót Simon Pagenaud szerezte meg Will Power és Josef Newgarden előtt.
Rajtfelállás
szerkesztésRajtsor | Belső ív | Külső ív | ||
---|---|---|---|---|
1. | 22 | Simon Pagenaud | 12 | Will Power |
2. | 21 | Josef Newgarden | 28 | Ryan Hunter-Reay |
3. | 83 | Charlie Kimball | 15 | Graham Rahal |
4. | 3 | Hélio Castroneves | 2 | Juan Pablo Montoya |
5. | 5 | James Hinchcliffe | 7 | Mihail Aljosin |
6. | 9 | Scott Dixon | 98 | Alexander Rossi |
7. | 8 | Max Chilton | 10 | Tony Kanaan |
8. | 26 | Carlos Muñoz | 11 | Sébastien Bourdais |
9. | 41 | Jack Hawksworth | 19 | RC Enerson |
10. | 20 | Spencer Pigot | 14 | Szató Takuma |
11. | 27 | Marco Andretti | 18 | Conor Daly |
Verseny
szerkesztésA versenyt július 31-én, délután tartották. Pagenaud megtartotta vezető pozícióját Power, Newgarden és Hunter-Reay előtt. Elsőnek Daly érkezett a boxba, bevállalva egy biztonságosabb stratégiát. Az időmérőn nagyot hibázó Dixon is követte az amerikai példáját pár körrel később. A 15. körben Castroneves is kereket cserélt és Dixon elé tért vissza a pályára. Dixon a kettes kanyarban próbált előzni, de a két autó összeért, az új-zélandi autójának bal első kereke ki is tört. Mialatt a Pace Car a pályán körözött, a mezőny nagy része is meglátogatta a boxot, így virtuálisan Aljosin vette át a vezetést. Az orosz 33 körön keresztül vezette a versenyt, egészen a 63. körig. Hawksworth szolgáltatta a verseny második sárgáját, miután az egyes kanyarban orral a gumifalnak csapódott, mivel a brit pilóta egyik kerekét a füvön próbálta meg lefékezni. A Pace Carnak köszönhetően a mezőny a boxba hajtott utolsó kiállásukhoz. A legszerencsétlenebbül Aljosin járt, az orosz pilóta ütközött Newgardennel, és elsodorta Castroneves egyik szerelőjét is. Az orosz pilótát a mezőny végére küldték és még egy áthajtásos büntetéssel is sújtották. Az első helyet így Conor Daly örökölte meg, de az amerikai versenyzőnek még a leintés előtt ki kellett jönnie üzemanyagért. A 66. körben Power állt a második helyen Pagenaud előtt, de a francia az újraindítás után megelőzte csapattársát, virtuálisan ő vezette a versenyt. Három körrel a vége előtt Szató és Bourdais ütköztek, a francia kiesett. Pagenaud ismét futamot tudott nyerni Power előtt, így tovább növelte előnyét az összetettben. Harmadik lett Muñoz megelőzve Rahalt és Hinchcliffe-et. Hatodik lett Daly Pigot, Kimball és Szató előtt. Newgarden annak ellenére lett tizedik, hogy a verseny egy szakaszában még körhátrányban is volt. Hunter-Reay jól tartotta magát a verseny elején, de végül spórolnia kellett az üzemanyaggal, így 18. lett.[1][2]
Statisztikák
szerkesztésAz élen töltött körök száma
- Mihail Aljosin: 33 kör (1–26), (30–59)
- Simon Pagenaud: 23 kör (1–16), (41), (85–90)
- Conor Daly: 22 kör (63–84)
- Juan Pablo Montoya: 9 kör (17–25)
- Will Power: 3 kör (42–44)
A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után
szerkesztésPozíció | Versenyző | Pont |
---|---|---|
1 | Simon Pagenaud | 484 |
2 | Will Power | 426 |
3 | Hélio Castroneves | 373 |
4 | Josef Newgarden | 364 |
5 | Scott Dixon | 357 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ „Kettős Penske győzelmet hozott az IndyCar elképesztő lexingtoni futama”, 2016. augusztus 1.. [2016. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)
- ↑ „Pagenaud reestabilishes championship lead with Mid-Ohio win”, indycar.com, 2016. július 31. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.) (angol nyelvű)