25

Ez a szócikk a 25. évről szól. A 25-ös számról szóló cikket lásd itt: 25 (szám).

Évek: 20 – 21 – 22 – 23 – 24 – 25 – 26 – 27 – 28 – 29 – 30

Események

Cossus Cornelius Lentulust (helyettese szeptembertől Caius Petronius) és Marcus Asinius Agrippát választják consulnak.
Lucius Aelius Seianus kéri Tiberius császárt, hogy feleségül vehesse Livillát (Tiberius fiának, Drususnak az özvegyét), de nem kap rá engedélyt.
Aulus Cremutius Cordus történetírót felségsértésért elítélik (azt írta, hogy Caesar gyilkosai, Brutus és Cassius voltak az utolsó rómaiak), Seianus (akit állítólag megsértett) pedig kényszeríti, hogy öngyilkosságot kövessen el.

Egyre nő az elégedetlenség a két évvel korábban felkeléssel trónra jutott Keng Si császárral szemben. Egy összeesküvő csoport elrabolja Zsu-ce Jinget, az utolsó legitim Han-császárt (akit a trónbitorló Vang Mang i. sz. 9-ben félreállított). A császár sereget küld ellenük, amely szétveri az összeesküvőket és közben megölik Zsu-ce Jinget is.
Trónkövetelők lépnek fel a császár ellen, mint Liu Hsziu (a Keng Si által kivégeztetett Liu Jan öccse) vagy a vörös szemöldökűek parasztfelkelésének 15 éves bábcsászára, Liu Pen-ce.
A vörös szemöldökűek megrohamozzák és elfoglalják Csangant, a fővárost. Keng Si elmenekül, de hívei elhagyják és kénytelen kiegyezni a felkelőkkel, akik lemondásáért cserébe hercegi címet ígérnek neki. Amikor a vörös szemöldökűek népszerűsége fosztogatásaik miatt megcsappan, megfojtják Keng Sit, nehogy egy elégedetlenségi mozgalom élére állhasson. Liu Hsziu eközben Kuang Vu néven császárrá kiáltja ki magát és Luojangot nevezi ki fővárosának.

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 25 című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.