Admiral Kuznyecov
Az Admiral Kuznyecov, (oroszul: Адмира́л фло́та Сове́тского Сою́за Кузнецо́в, Admiral Flota Szovjetszkovo Szojuza Kuznyecov) a Szovjetunióban épített, majd Oroszországban szolgálatba állított 1143.5 típusú (Nyugaton Brezsnyev, vagy gyakran Kreml osztály néven említett) repülőgép-hordozó. Az Orosz Haditengerészet zászlóshajója és egyben egyetlen repülőgép-hordozója, amely 1991-ben állt szolgálatba. Eredeti szovjet besorolása szerint nehéz repülőgép-hordozó cirkáló. Ezzel a megnevezéssel a Szovjetunió a repülőgép-hordozók Dardanellákon és Boszporuszon történő keresztülhaladásának tilalmát akarta kijátszani. A röviden csak Kuznyecov osztálynak nevezett hajóosztály névadó hajójának, a Kuznyecov repülőgép-hordozónak a szovjet időkben eredetileg Riga, később Leonyid Brezsnyev, majd Tbiliszi volt a neve, végül 1990-ben nevezték el újra Nyikolaj Geraszimovics Kuznyecov flotta-tengernagy után.
| Admiral Kuznyecov | |
 | |
| Hajótípus | Repülőgép-hordozó |
| Névadó | Nyikolaj Kuznyecov flotta-tengernagy |
| Üzemeltető |  Szovjet Haditengerészet Orosz Haditengerészet |
| Hajóosztály | Admiral Kuznyecov osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Fekete-tengeri Hajógyár |
| Építés kezdete | 1982. szeptember 1. |
| Vízre bocsátás | 1985. december 5. |
| Szolgálatba állítás | 1991. január 21. |
| Honi kikötő | Szeveromorszk |
| Sorsa | Jelenleg is szolgálatban áll (2009) |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 65 000 t (teljes terhelés) |
| Hossz | 306,5 m |
| Szélesség | 72,3 m |
| Merülés | 9,1 m |
| Hajtómű | 8 db olajtüzelésű kazán hajtotta 4 db gőzturbina |
| Sebesség | 32 csomó (59 km/h) |
| Hatótávolság | 45 nap |
| Fegyverzet |
|
| Repülőgépek |
|
| Legénység | 1993 fő:
|
| Férőhelyek száma | 1690 ember (ship's company) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Kuznyecov témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Kuznyecov osztály második tagja, a Varjag a Szovjetunió felbomlása után félkész állapotban került Ukrajnához, amely továbbadta azt Kínának, ahol aztán 2011-ben bocsátották vízre Liaoning néven. A harmadik hajót, az Uljanovszkot még a sóján elbontották 1992-ben.
Története
szerkesztésÉpítését 1982. szeptember 1-jén kezdték el a nyikolajevi (ma: Mikolajiv, Ukrajnában) Fekete-tengeri Hajógyárban. 1985-ben bocsátották vízre. A teljes befejezése még további tíz évet vett igénybe, 1995-ben érte el a teljes üzemképességet. Építését eredetileg Riga néven kezdték el, majd még abban az évben, novemberben átnevezték Leonyid Brezsnyevre, 1987 augusztusában pedig Tbiliszire. Végső nevét 1990. október 4-én kapta.
A fedélzetén 1989 novemberében végezték az első repülőgépes kísérleteket Mikolajivben, amikor a hajó még kb. 70%-os készültségi állapotban volt. Ekkor MiG–29K, Szu–27K és Szu–25UTG gépekkel végeztek le- és felszállásokat a repülőgép-hordozón. A Szovjetunió felbomlása után az utódállamok közti tulajdoni viták elkerülése érdekében a hajót átvezényelték a Fekete-tengeri Flotta állományából az Északi Flotta állományába. Végső befejezésére is ott került sor.
Műszaki jellemzői
szerkesztésFelépítése
szerkesztésA hajótest kialakítása az Admiral Gorskov repülőgép-hordozó konstrukcióján alapul, de annál nagyobb. A repülőfedélzet területe 14 700 m². Az első olyan szovjet, illetve orosz repülőgép-hordozó, amely teljes repülőfedélzettel rendelkezik. A hajó orrában a felszállást segítő 12 fokos emelkedésű ugrósáncot alakítottak ki. A fedélzeten katapult nincs, a repülőgépek saját hajtóművel, az ugrósánc segítségével szállnak fel, és a hagyományos, drótköteles fékezéssel szállnak le (STOBAR-rendszer). A repülőgépek mozgatására a hangárfedélzet és a repülőfedélzet között két lift áll rendelkezésre, egy a felépítmény előtt, egy mögötte.
Fegyverzete
szerkesztésA többi, csak gyenge beépített fegyverzettel rendelkező repülőgép-hordozótól eltérően a Kuznyecov erős rakétafegyverzetet hordoz. Az alapvető fegyvere a P–700 Granyit (SS–N–19 Shipwreck) hajók elleni robotrepülőgépek, amelyek 12 db indítókonténerben helyezkednek el. A hajó légvédelmét biztosító Klinok légvédelmi rakétarendszernek 24 db függőlegesen beépített indítója van, a rendszer pedig összesen 192 db rakétával rendelkezik. A felszíni hajók elleni rakétákra azért van szükség, mert katapult hiányában a hajó repülőgépei nem hordozhatnak nehéz fegyverzetet, így hajók elleni nagy tömegű rakétákat sem.
A hajó rádióelektronikai berendezései között megtalálható egy D és E sávon üzemelő célkijelölő radar, egy F sávú keresőlokátor, egy G és H sávon működő repülésirányító lokátor, I sávon üzemelő navigációs radar, valamint a Kastan légvédelmi rendszer K sávú tűzvezető rádiólokátora. A hajtótestbe közepes és alacsony frekvencián működő kereső és támadó szonár van beépítve a tengeralattjárók és torpedók felderítésére. A tengeralattjárók elleni harcra alkalmazott repülőgépei felszíni radarral, vontatott szonárral, valamint ledobható szonárbójákkal és mágneses anomália detektorokkal vannak felszerelve.
Repülőegysége
szerkesztésA Kuznyecov repülőegységét 12 db Szu–33 és 5 db Szu–25UTG repülőgép, 4 db Ka–27LD elektronikus harcra szolgáló helikopter, 18 db Ka–27PLO tengeralattjáró-elhárító helikopter és 2 db légimentő-kutató feladatokra szolgáló Ka–27PSZ helikopter alkotja.
Meghajtás és teljesítmény
szerkesztésA Kuznyecov nyolc db hagyományos olajtüzelésű kazánnal van felszerelve. Ez négy gőzturbinát működtet, amelyek összes teljesítménye 37 MW (50 ezer LE). Mindegyik turbina egy-egy tengelyt, illetve azon elhelyezett fix lapátos hajócsavart hajt. Legnagyobb sebessége 29 csomó (54 km/h).
Külső hivatkozások
szerkesztés
