Agilis szoftverfejlesztés
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Az agilis szoftverfejlesztés a szoftverfejlesztési módszerek egy csoportja, ahol a szoftverkövetelmények és a megoldások együttműködésen keresztül együtt fejlődnek az önszerveződő és keresztfunkcionális csapatok között. Ez elősegíti az alkalmazkodó tervezést, az evolúciós fejlesztést, korai szállítást, folytonos továbbfejlesztést és bátorít a változásokra adható gyors és rugalmas válaszokra.[1]
A Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért,[2] először 2001-ben vezette be az agilis kifejezést a szoftverfejlesztés keretében. Habár mindez ez a DuPont-nál a 80-as évek közepén fejlesztett technikákból fejlődött ki és később James Martin[3] és James Kerr et al.[4] definiálta.
Története
szerkesztésElődök
szerkesztésA növekményes szoftverfejlesztési módszerek egészen 1957-ig vezethetők vissza.[5] 1974-ben E. A. Edmonds írt egy dolgozatot, amelyben bevezetett egy alkalmazkodó szoftverfejlesztési folyamatot.[6][7] Ezzel párhuzamosan, és teljesen függetlenül ugyanazt a módszert fejlesztette ki és alkalmazta a New York Telefon Társaság Rendszerfejlesztési Központja Dan Gielan igazgatása alatt. A korai 1970-es években Tom Gilb elkezdte publikálni az evolúciós projektmenedzsment (EVO) koncepcióját, amely a competitive engineering-é nőtte ki magát.[8] Az 1970-es évek közepétől a végéig Gielan alapos előadásokat tartott Amerika szerte erről a módszertanról és gyakorlatáról és előnyeiről.
A pehelysúlyú szoftverfejlesztési módszerek egy csoportja kezdett kifejlődni az 1990-es évek közepén válaszul a nehézsúlyú vízesés-orientált módszerekre, amely kritikákat nevezik nehezen szabályozhatónak, nagyszámúnak és mikromenedzseltnek; habár egyes hívei ezen pehelysúlyú módszereknek azt állították, hogy csak visszatértek a korai szoftverfejlesztési gyakorlathoz.[5] Ezek a pehelysúlyú módszerek a következők voltak: 1994-ből a Unified Process és a dinamikus rendszerfejlesztési módszer (angol rövidítéssel DSDM); 1995-ből a Scrum; 1996-ból a crystal clear és az extrém programozás (angol rövidítéssel XP) és 1997-ből az adaptív szoftverfejlesztés és a funkcióvezérelt fejlesztés. Habár ezek a Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért 2001-es közzététele előttről származnak, mostanra együttesen hivatkoznak rájuk, mint agilis módszerekre;[9] és gyakran rövidítik egyszerűen Agilisnek, nagy kezdő A-val.
Érdemes megjegyezni, hogy az agilis jelző csak részben fedi a Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért-ben megfogalmazottakat, az adaptív, alkalmazkodóképes jelzők pontosabban jellemzik az alapvető értékeket. Ezért is szoktuk inkább nagy kezdőbetűvel írni, ha a Kiáltványra és annak értelmezésére gondolunk.
Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért
szerkesztés2001 februárjában 17 szoftverfejlesztési szakértő (lásd alább) találkozott Snowbird Üdülőközpontban Utah-ban, hogy megbeszéljék a tapasztalataikat a pehelysúlyú szoftverfejlesztési módszerekkel kapcsolatban. Megfogalmazták és kiadták az alábbi kiáltványt: Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért[2]
Néhány szerző megalakította az Agilis Szövetséget (angolul Agile Alliance), egy nonprofit szervezetet, amely segíti a szoftverfejlesztést a kiáltvány értékei és alapelvei szerint.
Agilis szoftverfejlesztés elvei
szerkesztésA S.O.L.I.D. alapelvek adják az agilis szoftverfejlesztés alapját.
Áttekintés
szerkesztés
Számos konkrét agilis fejlesztési módszer létezik. Legtöbbjük elősegíti a fejlesztést, csoportmunkát, együttműködést és folyamat alkalmazkodását a projekt életciklusán keresztül.
Ismétlődő, növekményes és evolúciós
szerkesztésA legtöbb agilis módszer lebontja a feladatot kisebb feladatokra. Egy fejlesztési ciklus (azaz iteráció vagy sprint) maximum 4 hétig tart. Ezt az időtartamot idődoboznak hívjuk. Minden iterációban lévő feladat elkészítése egy keresztfunkcionális fejlesztői csoport feladata, amely a tervezéstől, elemzéstől a programozáson át a tesztelésig és átvételi tesztig mindent elvégez. Az iteráció végén bemutatják az elkészült feladatokat a megrendelőnek. Így minimalizálhatóak a hosszú fejlesztésből fakadó kockázatok, és a projekt gyorsan alkalmazkodhat a változásokhoz. A növekmény talán nem alkalmas az értékesítésre önmagában, azonban cél, hogy minden fejlesztési ciklus végén potenciálisan szállítható termék készüljön el. A módszer ismétlődésen (iteráción) alapul (minden alkalommal azonos szakaszokon megy végig a fejlesztőcsoport), és növekményes (inkrementális), mert mindig a már elkészült növekményt egészítik ki.[10][11]
Eredményes és szemtől-szembe való kommunikáció
szerkesztésAz agilis módszerek nagyobb hangsúlyt fektetnek a közvetlen, mint az írásbeli kommunikációra. A csapatok mérete ezért 3-9 fő ideális esetben, ennél nagyobb csapatban nem alakul ki a csapatszellem, vagy több csapatot kell létrehozni, amelyek között kommunikációs problémák léphetnek fel. A csapattagok ideális esetben egy térben dolgoznak, és kereszt-funkcionálisak, ami azt jelenti, hogy a csapat rendelkezik azokkal a készségekkel, amelyek szükségesek a feladat, munka vagy projekt elvégzéséhez.
Minden csapatban van egy delegált a megrendelő részéről, a Scrum keretrendszerben ő a Terméktulajdonos (angolul Product Owner). A fejlesztés egész ideje alatt rendelkezésre áll, hogy a felmerülő kérdéseket megválaszolja.[12] Az iterációs szakasz végén a fejlesztők és a megbízó delegáltja együtt kiértékelik a növekményt. A megbízótól érkező személy fontos feladata, hogy az elkészítendő funkciókat fontossági sorrendjét felállítsa üzleti szempontból (megtérülési mutató, azaz return of investment - ROI). A fejlesztői csapat a legmagasabb prioritású funkciókat veszi előre.[13]
Az agilis szoftverfejlesztésben általában elhelyeznek az iroda egyik feltűnő pontján egy általában nagyméretű információs táblát (information radiator). Ezen mindenki láthatja a szoftver vagy más termék projektje fejlesztésének naprakész állapotát.[14][15] A kifejezést Alistair Cockburn alkotta meg és írta le 2002-es könyvében, az Agilis szoftverfejlesztésben.[15] Egy úgynevezett build light indicator (a projekt elkészültségi fokára utaló fényjelző) szintén tájékoztathatja a csapat tagjait a feladat állásáról.
Nagyon rövid visszajelzési és alkalmazkodási ciklus
szerkesztésÖsszpontosítás a minőségre
szerkesztésSpeciális eszközöket és technikákat, mint pl. a folyamatos integráció, automatikus egységtesztelés, páros programozás, tesztvezérelt fejlesztés, tervezési minták, domainvezérelt tervezés, kódrefaktorálás és másokat gyakran használnak a minőség javítására és a projektagilitás fokozására.
Filozófia
szerkesztésA hagyományos szoftvertervezési filozófiákkal szemben az agilis szoftver fejlesztés a komplex rendszereket és projekteket dinamikus, nemdeterminisztikus és nemlineáris módon célozza, ahol a pontos becslés, a stabil terv és az előrejelzés korai stádiumban gyakran nehezen megvalósítható, ezért a nagyszabású előre elkészített tervek és lebontások valószínűleg hatalmas veszteséggel járnak abban az értelemben, hogy gazdaságilag (üzletileg) nem megalapozottak. Ezek az alapvető érvek, és a korábbi iparági tapasztalatok, éveken át tartó próbálkozások sikerei és kudarcai segítettek kidolgozni az agilis szoftverfejlesztésnek kedvező adaptív, iteratív és evoluciós fejlesztést.[16]
Iterációs kontra vízesésmodell
szerkesztésAz agilis és a vízeséses módszertanok közötti egyik fő különbség az, hogy hogyan tekintenek a minőség és a tesztelés kérdéskörére. A vízesésmodell mindig külön-külön tesztelési és építési (build) szakaszt definiál; ezzel szemben az agilis szoftverfejlesztés során a tesztelés rendszerint a tényleges fejlesztési (programozási) munkával egyidejűleg, vagy legalábbis ugyanazon iterációban zajlik.
Mivel a tesztelés minden, a szoftver egy-egy kicsiny részét előállító iterációnak része, a felhasználóknak sűrűbben lesz lehetőségük az új részeket használatba venni, és megismerni azok működését.
Miután a felhasználók pontos képet kapnak a továbbfejlesztett szoftver működéséről, jobb döntéseket tudnak hozni a szoftver jövőjéről. Azzal, hogy minden iterációban visszatekintő (retrospektív) és tervezési megbeszéléseket tartunk — a scrum módszertan szerint például általában kéthetente —, segítjük a fejlesztőket abban, hogy a terveket a lehető legcélszerűbb, leghasznosabb módon valósíthassák meg.
Ez az iteratív gyakorlat a vízesésmodell projektalapú szemléletmódjával szemben a terméket helyezi előtérbe. A szoftverre, mintegy élő szervezetként tekint, amely a környezet változásaira maga is változásokkal reagál. A szoftver teljes életútján, különösen pedig versenyhelyzetekben jelentkeznek változási igények; az iteratív szoftverfejlesztés ezen változások megvalósításának a kulcsa. Ugyanezért érdemi módosítások nélkül korlátozottan alkalmazható olyan környezetben (pl. orvostechnika), ahol a fejlesztési folyamatra, valamint a termékre vonatkozóan nagy számú változatlan, sőt megváltoztathatatlan – a projekt szervezet szempontjából – külső (pl. hatósági) követelmény van jelen.
Agilis szoftverfejlesztési módszerek
szerkesztés
Az agilis szoftverfejlesztési módszerek a szoftverfejlesztési életciklus széles körét támogatják. [17] Néhányuk a gyakorlatokra összpontosít (pl. XP, pragmatikus programozás, agilis modellezés), míg mások a munkafolyamat menedzsmentjére összpontosítanak (pl. Scrum, Kanban). Néhány támogató tevékenység a követelmények meghatározásához és fejlesztéséhez (például FDD), míg mások a teljes fejlesztési életciklus lefedésére törekszenek (például DSDM, RUP).
A főbb agilis szoftverfejlesztési keretrendszerek, módszerek az alábbiak:
| Keretrendszer | Fő közreműködő(k) |
|---|---|
| Adaptív szoftverfejlesztés (ASD) | Jim Highsmith, Sam Bayer |
| Agilis modellezés | Scott Ambler, Robert Cecil Martin |
| Agilis egységes folyamat (AUP) | Scott Ambler |
| Fegyelmezett agilis szállítás | Scott Ambler |
| Dinamikus rendszerfejlesztési módszer (DSDM) | |
| Extrém programozás (XP) | Kent Beck, Robert Cecil Martin |
| Funkcióközpontú fejlesztés (FDD) | Jeff De Luca |
| Lean szoftverfejlesztés | Mary Poppendieck, Tom Poppendieck |
| Lean startup | Eric Ries |
| Kanban | Taiichi Ohno |
| Gyors alkalmazásfejlesztés (RAD) | James Martin |
| Scrum | Ken Schwaber, Jeff Sutherland |
| Scrum@Scale (S@S) | Jeff Sutherland |
| Scrumban | |
| Scaled Agile Framework (SAFe) | Dean Leffingwell |
Agilis szoftverfejlesztési gyakorlatok
szerkesztésAz agilis szoftverfejlesztést számos konkrét gyakorlat támogatja, amelyek olyan területeket ölelnek fel, mint a követelmények, a tervezés, modellezés, kódolás, tesztelés, tervezés, kockázatkezelés, folyamat, minőség stb. Néhány figyelemre méltó agilis szoftverfejlesztési gyakorlat a következőket foglalja magában: [18]
| Gyakorlat | Fő közreműködő(k) |
|---|---|
| Elfogadási teszt által vezérelt fejlesztés (ATDD) | |
| Agilis modellezés | |
| Agilis tesztelés | |
| Termék teendőlista (Termék és Sprint) | Ken Schwaber |
| Viselkedésvezérelt fejlesztés (BDD) | Dan North, Liz Keogh |
| Folyamatos integráció (CI) | Grady Booch |
| Többfunkciós csapat | |
| Daily Stand-up / Daily Scrum | James O Coplien | |
| Területvezérlet design | Eric Evans |
| Iteratív és növekményes fejlesztés (IID) | |
| Kevés kódírást igénylő fejlesztési platformok | |
| Páros programozás | Kent Beck |
| Tervezőpóker | James Grenning, Mike Cohn |
| Újraírás (refactoring) | Martin Fowler |
| Visszatekintés (retrospektív) | |
| Scrum események (sprint tervezés, áttekintés és visszatekintés) | |
| Példaalapú specifikáció | |
| Történetvezérelt modellezés | Albert Zündorf |
| Tesztvezérelt fejlesztés (TDD) | Kent Beck |
| Idődobozolás (timeboxing) | |
| Felhasználói történet (User story) | Alistair Cockburn |
| Sebesség (Velocity) |
Az agilis módszertan terjedése más területeken
szerkesztésAz agilis megközelítést már nem csak a szoftver-, de a szervezetfejlesztés is alkalmazza.[19] Terjedését az indokolja, hogy a módszertan jó választ ad a mai korra jellemző bizonytalanságra és komplexitásra.[20] A módszertan használatával ugyanis általánosságban is gyorsabb a termékfejlesztés, nem csak a szoftver esetében. Gyorsabban lehet választ találni a piaci változásokra és magasabb termelékenység érhető el, mint hagyományos módon.
Ezért a legkülönfélébb ágazatokban vannak már példák a szervezet agilissá való alakítására, vagyis agilis transzformációra. Ilyenkor az alapoktól átgondolják a folyamatokat és kultúraváltásra is szükség van. Nem véletlen, hogy elsősorban olyan szervezetek vállalkoznak erre, ahol már az IT fejlesztés is agilis módon történik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ What is Agile Software Development?. Agile Alliance, 2013. június 8. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
- ↑ a b Beck, Kent: Manifesto for Agile Software Development. Agile Alliance, 2001. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
- ↑ Martin, James (1991). Rapid Application Development. Macmillan. ISBN 0-02-376775-8.
- ↑ Kerr, James M.; Hunter, Richard (1993). Inside RAD: How to Build a Fully Functional System in 90 Days or Less. McGraw-Hill. ISBN 0-07-034223-7 p.3
- ↑ a b Gerald M. Weinberg, as quoted in Larman, Craig (2003. június 1.). „Iterative and Incremental Development: A Brief History”. Computer 36 (6), 47–56. o. DOI:10.1109/MC.2003.1204375. ISSN 0018-9162. „We were doing incremental development as early as 1957, in Los Angeles, under the direction of Bernie Dimsdale at IBM's Service Bureau Corporation. He was a colleague of John von Neumann, so perhaps he learned it there, or assumed it as totally natural. I do remember Herb Jacobs (primarily, though we all participated) developing a large simulation for Motorola, where the technique used was, as far as I can tell ... All of us, as far as I can remember, thought waterfalling of a huge project was rather stupid, or at least ignorant of the realities. I think what the waterfall description did for us was make us realize that we were doing something else, something unnamed except for 'software development.'”
- ↑ Edmonds, E. A. (1974). „A Process for the Development of Software for Nontechnical Users as an Adaptive System”. General Systems 19, 215–18. o.
- ↑ Note by Edmonds: I presented these ideas in London in 1970 and first submitted the paper to the Journal Computer Aided Design. It was rejected with the comment "If you don't know what you are going to do before you start you shouldn't start"! Only then did I submit it to General Systems.
- ↑ Evolutionary Project Management. Gilb. [2012. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
- ↑ Larman, Craig. Agile and Iterative Development: A Manager's Guide. Addison-Wesley, 27. o. (2004). ISBN 978-0-13-111155-4
- ↑ Beck, Kent (1999). „Embracing Change with Extreme Programming”. Computer 32 (10), 70–77. o. DOI:10.1109/2.796139.
- ↑ Jegyzet a projekt labor című tárgyhoz. Eger: Eszterházy Károly Főiskola, 46-18.. o. (2012. december 17.). Hozzáférés ideje: 2016. április 17.
- ↑ Gauthier, Alexandre: What is scrum. Planbox, 2011. augusztus 17. [2012. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
- ↑ Jegyzet a projekt labor című tárgyhoz. Eger: Eszterházy Károly Főiskola, 48.. o. (2012. december 17.). Hozzáférés ideje: 2016. április 17.
- ↑ Cockburn, Alistair: Information radiator
- ↑ a b Ambler, Scott. Agile Modeling: Effective Practices for EXtreme Programming and the Unified Process. John Wiley & Sons, 12, 164, 363. o. (2002. április 12.). ISBN 978-0-471-20282-0
- ↑ Larman, Craig (2004): Agile and Iterative Development: A Manager's Guide. Addison-Wesley, p.27.
- ↑ a b Sablon:Cite techreport
- ↑ Útmutató az agilis gyakorlatokhoz. [2016. március 15-i dátummal az [http: //guide.agilealliance.org/ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 13.)
- ↑ https://hbr.org/2018/05/agile-at-scale
- ↑ https://www.horvath-partners.com/hu/media-center/cikkek/12-jo-tanacs-agilis-transzformaciohoz/
További olvasnivaló
szerkesztés- Abrahamsson, P., Salo, O., Ronkainen, J., & Warsta, J. (2002). Agile Software Development Methods: Review and Analysis. VTT Publications 478.
- Cohen, D., Lindvall, M., & Costa, P. (2004). An introduction to agile methods. In Advances in Computers (pp. 1–66). New York: Elsevier Science.
- Dingsøyr, Torgeir, Dybå, Tore and Moe, Nils Brede (ed.): Agile Software Development: Current Research and Future Directions, Springer, Berlin Heidelberg, 2010.
- Fowler, Martin. Is Design Dead?. Appeared in Extreme Programming Explained, G. Succi and M. Marchesi, ed., Addison-Wesley, Boston. 2001.
- Larman, Craig and Basili, Victor R. Iterative and Incremental Development: A Brief History IEEE Computer, June 2003
- Riehle, Dirk. A Comparison of the Value Systems of Adaptive Software Development and Extreme Programming: How Methodologies May Learn From Each Other. Appeared in Extreme Programming Explained, G. Succi and M. Marchesi, ed., Addison-Wesley, Boston. 2001.
- M. Stephens, D. Rosenberg. Extreme Programming Refactored: The Case Against XP. Apress L.P., Berkeley, California. 2003. (ISBN 1-59059-096-1)
- Shore, J., & Warden S. (2008). The Art of Agile Development. O'Reilly Media, Inc.
- Willison, Brian (2008). Iterative Milestone Engineering Model. New York, NY.
- Willison, Brian (2008). Visualization Driven Rapid Prototyping. Parsons Institute for Information Mapping.
- Csaba Zoltán, Mizsei Szabolcs (2019): Kiáltvány az agilis módszertani zaklatás ellen Archiválva 2020. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Two Ways to Build a Pyramid Archiválva 2013. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, John Mayo-Smith (VP Of Technology At R/GA), October 22, 2001
- The New Methodology Martin Fowler's description of the background to agile methods
- Ten Authors of The Agile Manifesto Celebrate its Tenth Anniversary
- https://www.horvath-partners.com/hu/media-center/cikkek/12-jo-tanacs-agilis-transzformaciohoz/
- https://hu.asystems.as/konferencia-ne-legyen-az-agile-fragile/
- https://www.pmi.org/learning/library/agile-problems-challenges-failures-5869
- https://www.infoq.com/articles/agile-agile-blah-blah/
- https://ronjeffries.com/articles/018-01ff/abandon-1/
- Tom Gilb élete és munkássága
További információk
szerkesztés- Agile Manifesto
- Agnostic Agile alapelvek
- Heart of Agile
- Agile Rapid Website Development
- https://age-of-product.com/sprint-anti-patterns/
- Agile az Open Directory Project-ben
