Airbus A400M
Az Airbus A400M Atlas négy légcsavaros, felső szárnyas közepes katonai szállító repülőgép, melyet az Airbus S.A.S. fejleszt francia, angol, német, spanyol, olasz, belga, török és luxemburgi megrendelésre, főleg a Transall C–160 és a C–130 Hercules repülőgépek leváltására. Elsőként a Francia Légierőnél állították szolgálatba 2013-ban. Gyártása az Airbus Defence and Space sevillai üzemében folyik.
| Airbus A400M | |
 | |
| Az A400M második, Grizzly 2 nevű prototípusa 2010-ben | |
| Funkció | szállító repülőgép |
| Gyártó | Airbus Defence and Space |
| Gyártási darabszám | 92 db (2020.Január, 5DB prototipus)[1] |
| Ár | 100 millió € |
| Személyzet | 3–4 fő |
| Első felszállás | 2009. december 11. |
| Szolgálatba állítás | 2013 |
| Méretek | |
| Hossz | 43,80 m |
| Fesztáv | 42,40 m |
| Magasság | 14,60 m |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 70 000 kg |
| Üzemanyag | 46 700 kg |
| Hasznos terhelés | 37 000 kg |
| Max. felszállótömeg | 141 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 db EuroProp International TP400–D6 |
| Teljesítmény | 4×8250 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Utazósebesség | 780 km/h |
| Hatótávolság | Maximális terheléssel: 3300 km 20 tonna teherrel: 6950 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 11 300 m |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A400M repülőgépe rajza a Luftwaffe festésével | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A400M témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésA repülőgép első felszállása (kb. 2 éves késés után, melyet elsősorban az új hajtómű lassú fejlesztése okozott) 2009-ben volt. A repülőgépet megrendelte Malajzia és Dél-Afrika légiereje is, bár utóbbi 2009. november 5-én kilépett a programból.
Röviddel a típus első felszállása után, 2010 januárjában a fejlesztést vezető EADS bejelentette, hogy a megnövekedett fejlesztési költségek miatt leáll a fejlesztéssel, ha a megrendelők nem biztosítanak újabb pénzeket.[2] A többletköltség mintegy 7 milliárd USD volt.[3]
A gép 2 db támadó helikoptert vagy 116 katonát képes szállítani úgy, hogy harci körülmények között is manőverezhető marad. A szénszálas kompozit anyagokból készült szárnyaknak viszonylag kis súlya van, ezzel a gép összsúlya is kisebb. Azért alkalmaznak légcsavart sugárhajtómű helyett, mert így a gép poros földúton is képes leszállni (ilyen körülmények között egy sugárhajtómű kavicsokat szívna fel a talajról és ez a hajtómű tönkremenésével jár). A gép nagyjából kétszer annyi terhet képes szállítani, mint a Super Hercules C-130J.[3]
A gép hatodik, Grizzly 5 gyári jelzésű példányával 2012. december elején fejeződtek be a 300 órás funkcionális és megbízhatósági tesztek.[4] Ezek alapján a gép 2013 elején kapja meg a polgári és katonai típusengedélyeket. Az első sorozatgyártású példányt (amely a típus hetedik példánya lesz) 2013. augusztus 1-én adták át a Francia Légierőnek. Az Airbus Franciaország számára 2013-ban további két gépet fog szállítani. A típus második üzemeltetője Törökország lett, amely szintén 2013 folyamán kapta meg az első A400M-t. Az első török A400M 2013. augusztus 9-én szállt fel Sevillából. Nagy-Britannia, Németország és Malajzia 2014-ben kapja meg az első megrendelt gépeket.[5]
Rendelések
szerkesztés2009-es állapot szerint az alábbi rendeléseket adták az A400M-re: [6]
Németország – 53 db – Németország eredetileg 60 darabot rendelt. Ezt a mennyiséget 2010 októberében 53 darabra csökkentették.[7] Felmerült, hogy Németország a csökkentett mennyiségből is eladna 13 darabot és csak 40 gépet állít szolgálatba.[8]
Franciaország – 50 db[9]
Spanyolország – 27 db. Az első spanyol gép berepülése 2016 októberében zajlott le. A gépet a Zaragozában állomásozó 31-es repülőszázad kapja.[10]
Egyesült Királyság – 22 db – eredetileg 25 gépre adtak le rendelést, ezt 22-re csökkentették.
Törökország – 10 db
Dél-afrikai Köztársaság – 8 db: 2009. november 4-én a dél-afrikai kormány visszavonta a nyolc gépes megrendelését, elsőként a megrendelők közül. Okokként a megnövekedett költségeket és a folyamatosan csúszó átadási határidőt jelölték meg. Az Armscor jelentése szerint az 1,5 milliárd eurós költség 4,2 milliárdra nőtt, az átadás pedig 6 évet csúszik. A kabinet szerint „ez a teher megfizethetetlen az adófizetőknek”.[11]
Belgium – 7 db
Malajzia – 4 db
Luxemburg – 1 db
Balesete
szerkesztésEz ezidáig első és egyetlen katasztrófa 2015. május 9-én történt a géppel. A Török Légierőnek épített repülőgép röviddel a sevillai San Pablo repülőtérről végrehajtott felszállás után lezuhant. A géppel az Airbus munkatársai végeztek tesztrepülést. A felszállás után műszaki hibát jeleztek és a felszállás megszakítva kényszerleszállást akartak végrehajtani. A jelentős magasságot vesztett gép a kényszerleszállás során villamos távvezetéknek ütközött és lezuhant. A személyzet négy tagja életét vesztett, a két túlélő súlyos sérüléseket szenvedett.[12]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Archivált másolat. [2017. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
- ↑ Komoly bajban az Airbus A400M. JetFly.hu. (Hozzáférés: 2010. január 12.)
- ↑ a b Popular Science 2010 decemberi szám, 61. o.
- ↑ 'Airbus Military A400M completes critical flight-test phase, Airbus Military, 2012. december 10.. [2013. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
- ↑ Archivált másolat. [2012. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
- ↑ A400M Delays Creating Contract Controversies, Defense Industry Daily, 2009. július 28.
- ↑ Durchbruch im Streit über A400M, Sueddeutsche Zeitung, 2010. október 25.
- ↑ Germany to take fewer A400M planes, DefenceTalk (az AFP jelentése alapján), 2011. január 28.
- ↑ Second A400M unit at Orléans-Bricy scramble.nl, 2021. augusztus 31.
- ↑ Maiden Flight of Spain1s First A400M, Airforce Monthly, 2016. november, p. 12.
- ↑ South Africa dumps A400M (angol nyelven). AirForces Monthly. (Hozzáférés: 2009. november 6.)[halott link]
- ↑ Airbus A400M military transporter crashes on test flight, killing four. Reuters. [2015. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 9.)
