Az alveoláris, zöngétlen zárhang számos beszélt nyelvben használt mássalhangzó. A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) az alveoláris mellett a dentális és a posztalveoláris zöngétlen zárhangot is t jellel jelöli, X-SAMPA-jele pedig szintén t.
Dentális formáját a t̪ jellel lehet megkülönböztetni, vö. dentális, zöngétlen zárhang, az IPA kiegészítése pedig tartalmazza egy kettős aláhúzással megjelölt változatát is, amely kimondottan az alveoláris kiejtését jelöli (t͇). Az alveoláris, zöngétlen zárhangot a magyar nyelvben leggyakrabban a t betű jelöli (bár előfordul, hogy a t betű alveoláris, zöngés zárhangot jelöl, mint pl. a hatból szóban, és az is előfordul, hogy az alveoláris, zöngétlen zárhangot a d betű jelöli, mint pl. a vodka szóban).
A [t] hang igen elterjedt a nyelvek között: a világ nyelveinek leggyakoribb mássalhangzó-fonémái a [t], a [k] és a [p]. A legtöbb nyelvben előfordul legalább egy egyszerű [t], némelyekben pedig egynél több változatát is megkülönböztetik. A [t] nélküli nyelvek közé tartozik a hawaii (Ni‘ihaun kívül; a [t]-t tartalmazó jövevényszavakban ezt a hangot a hawaii veláris, zöngétlen zárhanggal helyettesíti), a köznyelvi szamoai (amelyből az [n] is hiányzik), valamint a Dél-Afrikában használt nǀu.[forrás?]
Az alveoláris, zöngétlen zárhang jellemzői:
- Képzésmódja zárhang (explozíva), ami annyit tesz, hogy létrehozásakor elzáródik a toldalékcsőben haladó légáramlat, majd ez a zár (a nazálisok kivételével) hirtelen feloldódik (felpattan).
- Képzéshelye alveoláris, ami annyit tesz, hogy a fogmedernél jön létre a nyelv hegyével vagy elejével; ezt apikális, ill. laminális képzésmódnak hívják. (Az apikális képzésmód egyebek mellett az angolban fordul elő, míg a laminális többek közt az újlatin nyelvekre jellemző.)
- Zöngésségi típusa zöngétlen, így a hangszalag rezgése nélkül képződik.
- Orális mássalhangzó, azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
- Centrális mássalhangzó, tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
- Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív, vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
Az alveoláris, zöngétlen, hehezet nélküli (aspirálatlan) zárhang az egyik legelterjedtebb beszédhang: szinte minden nyelvben megtalálható.[1]
- ↑ Liberman, AM; Cooper, FS & Shankweiler, DP et al. (1967), "Perception of the speech code", Psychological Review 74 (6)
- ↑ Fougeron & Smith (1993:73)
- ↑ Gussenhoven (1992:45)
- ↑ Okada (1991:94)
- ↑ Szende (1994:91)
- ↑ Ladefoged (2005:158)
- Fougeron, Cecile & Smith, Caroline L (1993), "Illustrations of the IPA:French", Journal of the International Phonetic Association 23 (2): 73–76
- Gussenhoven, Carlos (1992), "Dutch", Journal of the International Phonetic Association 22 (2): 45–47, DOI 10.1017/S002510030000459X
- Ladefoged, Peter (2005), Vowels and Consonants (Second ed.), Blackwell
- Okada, Hideo (1991), "Phonetic Representation:Japanese", Journal of the International Phonetic Association 21 (2): 94–97
- Szende, Tamás (1994), "Illustrations of the IPA:Hungarian", Journal of the International Phonetic Alphabet 24 (2): 91–94, DOI 10.1017/S0025100300005090
| A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség]
|
| A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent.
|
| Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik.
|
| Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő.
|
| * A jel nincs definiálva az IPA-ban.
|
hallgat