Aszlan Maszhadov
Aszlan Alijevics Maszhadov (Csecsenül: Масхадан Али кант Аслан, Latinul: Masxadan Ali kant Aslan, Oroszul: Аслан Алиевич Масхадов) (1951. szeptember 21. – 2005. március 8.) a csecsen szeparatista megmozdulás egyik vezére volt. Sokan az első csecsen háború sikerét is neki tulajdonítják, amely egy ideig biztosította Csecsenföld részleges függetlenségét. 1997 januárjában Maszhadovot Csecsenföld elnökének választották. A második csecsen háborút követően Maszhadov visszatért a gerillamozgalom élére az oroszok ellen. 2005 márciusában ölték meg orosz katonák egy észak-csecsenföldi faluban.
Aszlan Alijevics Maszhadov | |
Aszlan Alijevics Maszhadov | |
Csecsenföld 3. elnöke | |
Hivatali idő 1997 február 12. – 2005 március 8. | |
Előd | Zelimhan Jandarbijev |
Utód | Abdul-Halim Szadulajev |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1951. szeptember 21.[1][2][3] |
Elhunyt | 2005. március 8. (53 évesen)[1][2][3] Tolstoy-Yurt |
Sírhely | nem ismert |
Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Halál oka | robbanás |
Vallás | |
Díjak |
|
Aszlan Alijevics Maszhadov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aszlan Alijevics Maszhadov témájú médiaállományokat. |
Élete
szerkesztésMaszhadov Kazahsztánban született 1951-ben, a csecsenek kitelepítésének idején. Családja 1957-ben tért vissza Csecsenföldre. Csatlakozott a vörös hadsereghez, a szomszédos Grúziában képezték ki, 1972-re végezte el a Tbiliszi Tüzérségi Iskolát. Elvégezte a szentpétervári katonai akadémiát 1981-ben, majd először Magyarországon szolgált. 1990-től a szovjet rakéta és tüzérségi erők helyi parancsnoka volt Vilniuszban, ahol végignézhette a litván függetlenségi megmozdulás sikertelen elfojtását. 1992-ben nyugdíjazták az orosz hadseregből és visszatért Csecsenföldre.
A Szovjetunió szétesése után Maszhadov a kialakuló csecsen hadsereg egyik vezetője lett, a volt szovjet tábornok, Dzsohar Dudajev parancsnoksága alatt.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)