BMS Scuderia Italia

A BMS Scuderia Italia egy autóversenycsapat, amelyet 1983-ban alapított az olasz üzletember és motorsportrajongó Giuseppe Lucchini. Eredetileg Brixia Motor Sportnak (BMS) hívták, és a túraautó-világbajnokságban vett részt, majd amikor 1988-ban beneveztek a Formula–1-be, felvették a BMS Scuderia Italia nevet. Miután 1993-ban kiszálltak a sportágból, még hosszú ideig részt vettek különféle túraautó- és sportautó-versenyeken.

BMS Scuderia Italia
Teljes név	BMS Scuderia Italia
Székhely	Brescia, Olaszország
Alapító(k)	Giuseppe Lucchini
Jelentős versenyzők	Alex Caffi Andrea de Cesaris Emanuele Pirro JJ Lehto
Motorok	Ford, Judd, Ferrari
Formula–1-es szereplése
Első verseny	1988-as Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny	1993-as Formula–1 portugál nagydíj
Versenyek száma	94
Győzelmek	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0

A Scuderia Italia számos autógyártóval együttműködött, partnerük volt az Alfa Romeo, a Lancia, a Ferrari, a Nissan, a Porsche és az Aston Martin is. Az FIA GT Championship küzdelmeiben Ferrari F430-asokkal versenyeztek, a Brixia Racing pedig az európai GT3-ban és az olasz GT-bajnokságban Aston Martin DBRS9-ekkel.

Brixia Motor Sport

Giuseppe Lucchini az 1970-es évek végén kezdett el versenyezni az Osella csapattal, majd a Mirabella Racinggel. 1983-ban eldöntötte, hogy megalapítja a saját csapatát, amelyet Brescia latin neve (Brixia) után nevezett el. A Brixia Motor Sport egy Alfa Romeo GTV6-ossal vett részt az olasz ralibajnokságban, később pedig egy Lancia 037-essel az 1985-ös idényben. 1987-ben újra az Alfa Romeo autóit használták, mégpedig az új Alfa Romeo 75 modellt, mind a túraautó-világbajnokságban, mind az olasz bajnoki küzdelmekben.

A Formula–1-ben

1987 végén az Alfa Romeo úgy döntött, hogy kiszáll a túraautó-világbajnokságból, ezért Lucchini úr is úgy döntött, hogy egy másik sportágban, jelesül a Formula–1-ben fogja nevezni a csapatát, már 1988-tól. A Brixia szerződést kötött a Dallara tulajdonosával, Giampaolo Dallarával, hogy a Formula–3000-ben szerzett tapasztalataikat felhasználva építsenek nekik egy Formula–1-es autót. Lucchini átnevezte a csapatát BMS Scuderia Italiára, a konstruktőri bajnokságban viszont Dallara néven vettek részt. Leigazolták a Mirabella Racing korábbi vezetőjét, Vittorio Palazzanit sportigazgatónak, főmérnöknek pedig Sergio Rinlandet, aki az első autójuk, a Dallara 188 tervezéséért is felelt. Megszerezték a Ford DFZ motorjait is, az első idényükben pedig egy autóval neveztek be, melyet Alex Caffi vezethetett. Az autók festése versenyvörös (Rosso Corsa) lett, és emiatt az autót könnyen össze lehetett téveszteni a Scuderia Ferrari versenygépeivel. Mivel az autó nem készült el időben, ezért a szezonnyitó 1988-as brazil nagydíjon még egy Dallara 3087 nevű, átépített Formula–3000-es autóval vettek részt. Az év során pontot ugyan nem szereztek, de mindösszesen csak két futamra nem tudták magukat kvalifikálni. A portugál nagydíjon Caffi a hetedik lett, épphogy csak lemaradva a pontszerzésről.

1989-ben már két autóval neveztek, Caffi csapattársa a tapasztalt Andrea de Cesaris lett. A Dallara 189 névre keresztelt új modellt Mario Tolentino tervezte. Monacóban egy negyedik hellyel Caffi megszerezte a csapat történetének első pontjait, Kanadában kettős pontszerzést ünnepelhettek, ahol a harmadik helyen célbaérő de Cesaris révén dobogóra is állhattak. Az évad további részében már nem szereztek pontot, de voltak még felvillanásaik, például a magyar nagydíjon Caffi harmadik helye az időmérő edzésen, vagy a szezonzáró ausztrál versenyen a kettős TOP10-es kvalifikáció. A két pilóta holtversenyben tizenhetedik lett az egyéni világbajnokságban, a Dallara pedig konstruktőri nyolcadik.

1990-ben távozott Patrizio Cantù csapatmenedzser, a helyére Pierpaolo Gardella érkezett a Ferraritól. Alex Caffi is távozott, a helyére Emanuele Pirrót igazolták le, akit az első két versenyen, betegsége miatt, Gianni Morbidelli helyettesített. Ebben az évben a csapat csak szenvedett, és bár voltak jó teljesítményeik (például de Cesaris harmadik rajthelye az amerikai nagydíjon), pontot nem tudtak szerezni, a tizenhat versenyből pedig csak hét nagydíjon tudtak elrajtolni.

A sikertelenség miatt Lucchini úr kirúgta Tolentinót és a helyére Nigel Cowperthwaite-t igazolta le, hogy tervezze meg az 1991-es autójukat. Megváltak a Fordtól is, mint motorpartnertől, helyettük a Judd érkezett. De Cesaris eligazolt, új pilótájuk a finn JJ Lehto lett. Ő Imolában egy harmadik hellyel dobogóra is állhatott, Piro pedig Monacóban szerzett egy pontot. A szezon végén a Dallara újra konstruktőri nyolcadik lett.

1992-re Lucchini szerződést kötött a Ferrarival, és megszerezte tőlük az előző évi specifikációjú, de még mindig jónak mondható V12-es motorjaikat. Pirro helyett második pilótájuk Pierluigi Martini lett. Ez sem volt egy sikeres év, Martini szerzett egy-egy pontot Spanyolországban és Imolában, és ezzel a két ponttal a Dallara konstruktőri tizedik lett.

1992 végén Lucchini bejelentette, hogy a következő évtől nem a Dallara, hanem a Lola építi az autóikat, a Ferrari viszont marad a motorpartnerük. Miután sikerült szponzori megállapodást kötni a Chesterfield cigarettával, az autók festése is megváltozott, és jóval több lett rajtuk a fehér szín. Két új pilótájuk Michele Alboreto és az újonc Luca Badoer lettek. A Lola autóira váltás azonban nem fordította meg a szerencséjüket: a máskülönben erős motorok ellenére Alboreto és Badoer is küszködtek velük. Badoer Imolában hetedik lett, ez lett a csapat legjobb eredménye, és csak ennek köszönhetően előzték meg a konstruktőri összetettben a szintén szenvedő Tyrrell csapatot. Mivel az idény végére a pénz is elfogyott, a csapat visszalépett az utolsó két futamról, ugyanakkor részt vettek az idény végén megrendezett Formula–1-es beltéri kupán. Miután a szintén olasz Minardi csapat pénzügyi helyzete is rossz volt, a két csapatvezető elhatározta, hogy egyesítik a két csapatot. Az új, Minardi Scuderia Italia névre hallgató alakulat 1994-ben és 1995-ben is visszatért a pontszerzők közé, de Lucchini ekkor inkább kiszállt, hogy más sportágakban folytassa.

Visszatérés a túraautózáshoz

1994-ben elindult a német Super Tourenwagen-kupa, amelyben a Nissan Primera típusú autókkal vett részt a BMS Michael Bartels és Ivan Capelli közreműködésével, 1995-ben pedig már három autóval. Ebben az idényben futamgyőzelmet is szereztek, Kieth O'Dor révén az AVUS versenypályán, azonban az itt megrendezett második futamon O'Dor súlyos balesetet szenvedett és a kórházba szállítást követően meghalt. A helyére 1996-ban Anthony Reid érkezett, de a csapat nem vett részt a teljes idényben az összes autójával, és az év végén ki is szálltak. 1998-ban tértek vissza a túraautózáshoz, amikor az olasz Superturismo bajnokságban vettek részt Alfa Romeo 155-ösökkel.

Sportautózás

1997-ben Pierluigi Martini és Christian Pescatori részvételével egy Porsche 911 GT1-es autóval indultak az FIA GT-bajnokságban, illetve ebben az évben részt vettek a Le Mans-i 24 órás versenyen is, Antônio Hermann de Azevedóval kiegészülve. 1999-ben a Ferrari 333 SP prototípussal neveztek az FIA sportautó-bajnokságba. Az egyik autót továbbra is Martini és Pescatori vezették, a másikat az apa-fia páros Angelo és Marco Zadra. Martini és Pescatori győzni tudtak az Autodromo di Pergusán, a bajnokságban harmadik és negyedik helyet értek el, a BMS pedig konstruktőri második lett.

2000-ben a Zadra-család mellé Philipp Peter és Enzo Calderari érkeztek. Győzelmet nem szereztek, de Spában a géposztályukon belül első helyen végeztek. Az idényt ismét konstruktőri másodikként zárták. 2001-ben az FIA sportautó-bajnokságban az első versenyen visszatért Pescatori, Marco Zadra oldalán. Később leváltották Jean-Marc Gounon-ra, aki egy győzelmet szerzett. A BMS Scuderia Italia ebben az évben megnyerte a konstruktőri bajnokságot, Marco Zadra pedig világbajnok lett.

2002-ben a csapat visszatért a GT-bajnokságba, és az addigra már elavult autóikat Ferrari 550 Maranellóra cserélték. Az idényt jól kezdték, négy győzelmet is szereztek, ennek ellenére a szezon második felében úgy visszaestek, hogy a csapat csak a konstruktőri negyedik helyen zárt, Andrea Piccini és Jean-Denis Délétraz pedig csak harmadikok lettek. 2003-három autót is neveztek, és a szezonnyitó versenyen rögtön hármas győzelmet is arattak, Matteo Bobbi és Thomas Biagi pedig megnyerték a soron következő négy futamot. Le Mans-ban is indultak, ahol a második helyen értek célba, egyben géposztályukon belül első helyet is elérve. Az idényt a csapat az első helyen zárta, pilótái pedig az első három helyen az egyéni bajnokságot, melyet a Bobbi-Biagi páros nyert.

2004-ben Biagit Gabriele Gardelk váltotta, minden más maradt nagyjából változatlan. Megint jól indult az idény, az első négy versenyből hármat is megnyertek, és a Le Mans-i 24 órás versenyen is diadalmaskodtak. Utóbbin az egyik versenyzőjük Lilian Bryner volt, aki az első női versenyző lett, aki megnyert egy nemzetközi 24 órás versenyt. A BMS újra konstruktőri, Golin és Cappellari pedig egyéni világbajnok lett.

A jó eredmények ellenére Lucchini úr úgy döntött, hogy az endurance bajnokságban kívánja tovább folytatni. Beneveztek egyrészt a Le Mans Endurance bajnokságba, valamint az olasz GT-bajnokságba is, és mindkettőt megnyerték. Indultak a Le Mans-i 24 órás versenyen is, de kiestek.

2006-ban a csapat megkapta a lehetőséget, hogy Aston Martin DBR9 versenyautókkal folytassák tovább, gyári támogatással. Ebben az évben az FIA GT-bajnokságban valamint az európai GT3-bajnokságban indultak újra, Aston Martin Racing BMS néven. A korábbi sikereiket nem tudták megismételni: a GT-bajnokságban egyszer sem tudtak győzni és sosem értek célba harmadiknál jobb helyen - de még ez is elég volt a konstruktőri második helyezéshez. Ráadásul a Le Mans-i 24 óráson már a harmadik körben kiestek baleset miatt. A GT3-bajnokságban egy győzelmet és konstruktőri negyedik helyet szereztek.

2007-nek hasonló felállással vágtak neki, viszont beneveztek a GT2-bajnokságba is, méghozzá egy Porsche 997 GT3-RSR-rel. Az Emmanuel Collard és Matteo Malucelli által vezetett autó második lett a bajnokságban, Le Mans-ban pedig géposztályukban első. Velük ellentétben a GT-csapatuk csak küszködött, nem szereztek győzelmet és konstruktőri hatodikként zártak. A GT3-ban egy győzelemmel konstruktőri harmadikok lettek.

Az idény végével a BMS Scuderia Italia megszúnt az Aston Martin és a Prodrive gyári csapata lenni, a GT3-bajnokságban viszont Brixia Racing néven tovább folytatták.

Eredménylista

Év	Bajnokság	Autó	Versenyek	Győzelmek	Pole pozíciók	Leggyorsabb körök	Egyéni bajnoki legjobb helyezés	Konstruktőri helyezés
1983	Olasz ralibajnokság	Alfa Romeo GTV6	?	?	N/A	N/A	?	?
1984	Olasz ralibajnokság	Alfa Romeo GTV6	?	?	N/A	N/A	?	?
1985	Olasz ralibajnokság	Lancia 037	?	3	N/A	N/A	?	?
1986	Olasz ralibajnokság	Lancia 037 Lancia Delta S4	?	4	N/A	N/A	3. (Bossini)	?
1987	Olasz ralibajnokság	Alfa Romeo 75 Turbo	?	?	N/A	N/A	?	?
	Túraautó-világbajnokság	Alfa Romeo 75 Turbo	7	0	0	0	visszaléptek	visszaléptek
1988	Formula–1	Dallara 3087 Dallara 188	14	0	0	0	helyezés nélkül	helyezés nélkül
1989	Formula–1	Dallara 189	15	0	0	0	17. (de Cesaris)	8.
1990	Formula–1	Dallara 190	16	0	0	0	helyezés nélkül	helyezés nélkül
1991	Formula–1	Dallara 191	16	0	0	0	12. (Lehto)	8.
1992	Formula–1	Dallara 192	16	0	0	0	16. (Martini)	10.
1993	Formula–1	Lola T93/30	14	0	0	0	helyezés nélkül	helyezés nélkül
1994	Super Tourenwagen-kupa	Nissan Primera	8	0	0	?	6. (Bartels)	?
1995	Super Tourenwagen-kupa	Nissan Primera	12	1	1	?	10. (O'Dor)	?
1996	Super Tourenwagen-kupa	Nissan Primera	16	0	0	?	16. (Maassen)	?
1997	FIA GT-bajnokság	Porsche 911 GT1	8	0	0	0	33. (Pescatori & Martini)	9.
1998	Olasz Superturismo-bajnokság	Alfa Romeo 155	20	0	?	?	4. (Pescatori)	?
1999	Sportautó-világkupa	Ferrari 333 SP	9	1	2	1	3. (Pescatori & Moncini)	2.
2000	Sports Racing World Cup	Ferrari 333 SP	8	1	0	0	3. (M. Zadra & Peter)	2.
2001	FIA sportautó-bajnokság	Ferrari 333 SP	8	2	2	2	1. (M. Zadra)	1.
2002	FIA GT-bajnokság	Ferrari 550-GTS Maranello	10	4	5	6	5. (Délétraz & Piccini)	4.
2003	FIA GT-bajnokság	Ferrari 550-GTS Maranello	10	8	2	2	1. (Bobbi & Biagi)	1.
2004	FIA GT-bajnokság	Ferrari 550-GTS Maranello	11	5	5	2	1. (Gollin & Cappellari)	1.
2005	Le Mans Endurance Series	Ferrari 550-GTS Maranello	5	3	2	?	1. (Bartyan, Pescatori, & Seiler)	1.
	Olasz GT-bajnokság (GT1)	Ferrari 550-GTS Maranello	7	5	6	3	1. (Malucelli & Ramos)	1.
	Olasz GT-bajnokság (GT2)	Ferrari 360 Modena GTC	7	2	1	?	3. (Pescatori & Bartyan)	?
2006	FIA GT-bajnokság	Aston Martin DBR9	10	0	0	1	9. (Babini)	2.
	FIA európai GT3-bajnokság	Aston Martin DBRS9	10	1	2	0	6. (Seiler & Groppi)	4.
	International GT Open	Aston Martin DBRS9	4	0	0	?	?	?
2007	FIA GT-bajnokság (GT1)	Aston Martin DBR9	10	0	0	0	13. (Babini & Davies)	6.
	FIA GT-bajnokság (GT2)	Porsche 997 GT3-RSR	10	1	1	?	5. (Collard & Malucelli)	2.
	FIA európai GT3-bajnokság	Aston Martin DBRS9	10	1	0	1	6. (Alessi & Frassinetti)	3.
	Olasz GT-bajnokság	Aston Martin DBRS9	?	?	?	?	?	?

Formula–1-es eredmények

Év	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1988	Dallara 3087	Ford DFV	G		BRA	SMR	MON	MEX	CAN	DET	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	0	-
				Alex Caffi	NPK
	Dallara 188	Ford DFZ				KI	KI	KI	NPK	8	12	11	15	KI	8	KI	7	10	KI	KI
1989	Dallara 189	Ford DFR	P		BRA	SMR	MON	MEX	USA	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	8	8.
				Alex Caffi	NPK	7	4	13	KI	6	KI	NPK	KI	7	KI	11	KI	KI	9	KI
				Andrea de Cesaris	13	10	13	KI	8	3	DNQ	KI	7	KI	11	KI	KI	7	10	KI
1990	Dallara 190	Ford DFR	P		USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	0	-
				Emanuele Pirro			KI	KI	KI	KI	KI	11	KI	10	KI	KI	15	KI	KI	KI
				Andrea de Cesaris	KI	KI	KI	KI	KI	13	DSQ	KI	NK	KI	KI	10	KI	KI	KI	KI
				Gianni Morbidelli	NK	14
1991	Dallara 191	Judd GV	P		USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	5	8
				Emanuele Pirro	KI	11	NPK	6	9	NPK	NK	10	10	KI	8	10	KI	15	KI	7
				JJ Lehto	KI	KI	3	11	KI	KI	KI	13	KI	KI	KI	KI	KI	8	KI	12
1992	Dallara 192	Ferrari 037	G		RSA	MEX	BRA	ESP	SMR	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN	AUS	2	10.
				JJ Lehto	KI	8	8	KI	11	9	9	9	13	10	NK	7	11	KI	9	KI
				Pierluigi Martini	KI	KI	KI	6	6	KI	8	10	15	11	KI	KI	8	KI	10	KI
1993	Lola T93/30	Ferrari 040	G		RSA	BRA	EUR	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN	AUS	0	-
				Michele Alboreto	KI	11	11	NK	NK	KI	NK	NK	NK	16	KI	14	KI	KI
				Luca Badoer	KI	12	NK	7	KI	NK	15	KI	KI	KI	KI	13	10	14

Forráshivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz BMS Scuderia Italia témájú médiaállományokat.