Balogh Pál (orvos)

Almási Balogh Pál (Nagybarca, 1794. október 20. – Pest, 1867. szeptember 11.) homeopátiás magyar orvos, nyelvész, barlangkutató. Balogh Sámuel lelkész, író és Balogh József ügyvéd, költő testvére.

Balogh Pál
Rusz Károly metszete
Született	1794. október 20. Nagybarca
Elhunyt	1867. szeptember 11. (72 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	kisjókai Ágoston Amália
Gyermekei	Balogh Tihamér
Foglalkozása	orvos, nyelvész, barlangkutató
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Portréja a Vasárnapi Ujság 1858. évi 43. számából

Élete

A nemesi származású almási Balogh család sarja. Apja Balogh Mózes református lelkész volt, anyja Kökényesdi Erzsébet. 1794. október 22-én keresztelték. Alsóbb iskoláit Rimaszombatban végezte, ahonnan 1810-ben Sárospatakra és 1814-ben Késmárkba ment jogot hallgatni; ekkor a francia és az olasz nyelvet is megtanulta. Visszatért ismét Sárospatakra, ahol elvégezte tanulmányait, és az angol nyelvet is elsajátította. 1817-ben Pestre költözött az orvosi tudományok hallgatása végett, 1822-ben az egyetemet el is végezte, s a következő évben orvosi oklevelet szerzett. 1825-ben bejárta Németországot, ahol az akkoriban keletkezett homeopátiás gyógymód elveivel is bővebben megismerkedett. Mint Samuel Hahnemann követője tért vissza Magyarországra, és 1826-tól az új gyógyiskola elvei mellett híven megmaradt. A Magyar Tudományos Akadémia első nagygyűlésén 1831. február 17-én levelező tagjává választotta, nyelvészeti munkáinak elismeréseképpen; rendes taggá lett 1835. szeptember 14-én. A berlini és lyoni orvosi társaságok 1834-ben szintén levelező tagjukká választották. Az 1846–47-ben alakult homeopátiás egyletnek jegyzője volt. 1847-ben a velencei kongresszuson a magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartott VIII. nagygyűlését képviselte. Az iparegyesület eszméje tőle származott, az állatvédő egyesület szintén az ő műve volt. 1856 nyarán ismét külföldre ment és huzamosabb ideig tartózkodott Párizsban, Londonban és Brüsszelben. 1865-ben élénken részt vett a magyar homeopátiás orvosegylet szervezésében, amely megalakulása után még az év december 28-án elnökévé választotta.

Házassága és gyermekei

Felesége kisjókai Ágoston Amália úrnő, kisjókai Ágoston Ferenc (1760-1844) és benyói és urbanói Benyovszky Amália (1783-1851) lánya volt. Ágoston Amália anyai nagyapja, benyói és urbanói Benyovszky Sámuel (1744-1790) ügyvéd, királyi ügyész volt. Balogh Pál és Ágoston Amália frigyéből született:

• almási Balogh Zoltán (1833–1878) költő, író, festőművész.
• almási dr. Balogh Tihamér (1838-1907) tárca és novellaszerző, orvos.
• almási Balogh Albin (1846-1915), hadi és vitézségi érem tulajdonosa, a budapesti református egyház presbistere.

Munkái

1. Baradlai utazás 1818-dik Esztendőben. Tudományos Gyűjtemény, 1820. 1.
2. Dissertatio inaug. medica de evolutione et vita encephali. Pestini, 1823
3. A visszaigazításra való feleletnek visszaigazítása. Feleletül prof. Bugát Pál urnak a magyar nyelv ügyében. Uo. 1831
4. Rövid orvosi értekezés a cholera morbusról. Temesvár, 1831
5. A' Kávé, thé és csokoládé történeti, természethistoriai, diaetetikai és orvosi tekintetben. Pest, 1831
6. Tudományos mívelődésünk története. Buda, 1835. 100 aranynyal jutalmaztatott. (Philosophiai pályamunkák I. kötet. Ism. Figyelmező 1835)
7. Hahnemann. Emlékbeszéd. Buda, 1844
8. Egy pár szó a magyar tudós társaság ügyében, Pest, 1848
9. Az olasz tudósok congressusa Velenczében 1847, Pest, 1863
10. Des dangers des mariages consangvines, Párizs, 1865

Számos tudományos értekezése jelent meg a Közhasznú Esmeretek Tárában, melyet 180 cikkel gyarapított és az Ujabbkori Ismeretek Tárában is. A nemzeti színház könyvtárában megvan kéziratban: Bronzfő vagy a szökevény, dr. 3 felv. (ford.). Hátrahagyott kéziratait 50 ezer kötetből álló könyvtárával együtt megvette a magyar kormány és azokat a budapesti egyetemi könyvtárba kebelezte be.

Szerkesztette a Tudománytár literatúrai részét 1837-től 1843-ig. Arcképe Lieder Frigyes által kőre rajzolva jelent meg és a Vahot Imre által kiadott: Magyar írók díszképcsarnoka I. lapján (1859)

Álneve: Kákay Aranka.

Nevéhez fűződik az aggteleki Baradla-barlang első részletes magyar nyelvű leírása. 1846-ban a Tufnai-csontbarlangokról értekezett a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében.

Az almási Balogh-család

Források:

Balogh Dávid (?–1810 k.)

Balogh Mózes (?–1809 után)

Balogh Ábrahám (?) abaújszántói ref. lelkész

Balogh Dániel (1780–?) nagyszöllősi ref. lelkész

Balogh Pál (1794–1867) orvos

Balogh Sámuel (1796–1867) serkei ref. lelkész

Balogh József (1797–1884) költő

Balog Ferenc (1801–?) Gömör megye ügyésze

Balogh Zoltán (1833–1878) költő

Balogh Tihamér (1838–1907) orvos

Albin (1846–?)

Béla (1828–1892) putnoki ref. lelkész

Sámuel (1840–1899) adófőfelügyelő

Balogh Loránd (1869–1945) építész

Balogh Elemér (1871–1938) a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója

József (1875–?) tüzérfőhadnagy

Aladár (1880–?) méneskari főhadnagy

Források

• Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
• EME: Balogh Pál. Egyetemes Magyar Encyclopaedia, V. Pest, 1866. 452. hasáb
• Fialovszky Béla: Almási Balogh Pál dr. élet- és jellemrajza. Bp., 1933
• Hadobás Sándor: Almási Balogh Pál. Karszt és Barlang, 1988. II. félév. 107–110. old.
• Kátay G.: Almási Balogh Pál. A magyar orvosok és természetvizsgálók... nagygyűlésének munkálatai, 1869. XIII. Bp. XIV–XVI. old.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 99. o.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• VU: Almási Balogh Pál. Vasárnapi Ujság, 1858. 43. sz. 505–506. old.
• VU: Almási Balogh Pál. Vasárnapi Ujság, 1867. 39. sz. 477–478. old.

További információk

• Fialovszky Béla: Almási Balogh Pál dr. élet- és jellemrajza (MEK)
• Almási Balogh Pál munkái az MTA Könyvtár és Információs Központ repozitóriumában