Björk

izlandi énekesnő, zeneszerző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 16.

Björk (teljes nevén Björk Guðmundsdóttir; Reykjavík, 1965. november 21. –) izlandi énekesnő, zeneszerző. Előadóként rendkívül sokoldalú, többek közt alternatív rock, trip-hop, jazz, elektronika, new wave, electro, folk és komolyzenei stílusú műveket alkotott.

Björk
Cannes Film Festival in 2000
Cannes Film Festival in 2000
Életrajzi adatok
Születési névBjörk Guðmundsdóttir
Született1965november 21. (59 éves)
Izland Reykjavík, Izland
HázastársaÞór Eldon (1986–87)
ÉlettársMatthew Barney (2000–13)
Gyermekei2
SzüleiGuðmundur Gunnarsson
Hildur Rúna Hauksdóttir
Pályafutás
MűfajokElektronikus zene
Alternatív rock
Trip-hop
Acid jazz
Aktív évek1976 – napjainkig
Híres dalArmy Of Me
Gloomy Sunday
Pabbi Minn
Hangszerzongora, fuvola, hárfa
Hangszoprán
Díjak
  • Nordic Council Music Prize (1997)
  • Polar Music Prize (2010)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja
  • Bodil Award for Best Actress in a Leading Role (Táncos a sötétben, 2001)
  • legjobb európai színésznő (Táncos a sötétben, Európai Filmdíjak 2000, 2000)
  • Európai Filmakadémia közönségdíja – legjobb színésznő (Táncos a sötétben, Európai Filmdíjak 2000, 2000)
  • Edda Award for Best Leading Actor or Actress (Táncos a sötétben, 2nd Edda Awards, 2000)
  • Icelandic Music Awards
  • Qwartz Electronic Music Awards
  • Knights of the Order of the Falcon
  • honorary doctorate at the University of Iceland
Tevékenység
KiadókOne Little Indian
Elektra
Polydor
Mother
IPI-névazonosító
  • 00055405100
  • 00256617158
  • 00284222376

Björk aláírása
Björk aláírása

Björk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Björk témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

Már kétévesen kívülről tudta a Muzsika hangja című musical összes dalát. Ötévesen kezdett zeneiskolába járni. Tizenegy éves volt (1977), amikor zenetanára elküldte egy felvételét Izland egyetlen rádiójának (RÚV), amelyen Tina Charles: I Love To Love című számát énekelte. A Fálkinn kiadó szerződést ajánlott neki. Tizenkét éves korában meg is jelent első szólólemeze, a Björk, amely platinalemez lett. A lemezeladásokból származó pénzen zongorát vett magának, és saját zenéket kezdett komponálni.

1979-ben csatlakozott az Izlandra is megérkező punk mozgalomhoz és a Spit and Snot nevű zenekarhoz. 1980-ban az Exodus nevű fúziós jazz együttesben játszott.

1982-ben a Tappi Tíkarrass (tappi tíkarrass = 'dugó a szajha fenekében') együttessel két lemezt készített. A basszusgitáros apjának volt kedvelt mondása ez arra, amikor minden nagyon jól ment. 1984-ben KUKL együttes. A szó boszorkányságot, varázslatot jelent. David Bowie is a rajongójuk lett. The Eye, The Naughty Nought c. lemezek. 1985-ben megjelenik The Sugarcubes (Sykurmolarnir) (A Kockacukrok). Life's Too Good! c. lemez.

1989-ben megjelenik a második Sugarcubes album: Here Today, Tomorrow, Next Week!.

1990-ben A Tríó Guðmundar Ingólfssonar Björkkel közösen élőben készített albumot. A Gling-Gló azonnal platinalemez lett.

1992-ben megjelent a harmadik Sugarcubes album: Stick Around For Joy.

1992-ben Björk Londonba költözött, mert egyre jobban az elektronikus zene felé vonzódott. Itt vette fel a kapcsolatot Nellee Hooper producerrel, aki korábban a Massive Attackkel is dolgozott. Közös munkájuk eredménye az 1993-as Human Behaviour kislemez, majd a Debut című nagylemez lett, amely meglepő sikereket ért el Angliában és az Egyesült Államokban. Főleg az angolok értékelték az izlandi énekesnőt: a New Musical Express zenei magazin az év lemezének választotta a korongot, míg a Brit Awards-díjátadón a legjobb nemzetközi női előadó kategóriában nyert.

1995-ben megjelenik Post album. 1996-ban A You Only Live Twice című James Bond betétdalt dolgozta fel, de nem volt megelégedve az eredménnyel és kérte a stúdiót, hogy semmisítse meg a felvételt, valaki azonban eltett egy másolatot, amit később már az internetről is le lehetett tölteni. Ezután részt vett a Pierrot Lunaire című Schönberg prózai-énekes mű előadásában. Az előadás felvétele hivatalosan semmilyen módon nem lett rögzítve, de valaki mégis becsempészett egy magnót és készült belőle egy kalózfelvétel.

1997-ben Homogenic album felvétele Spanyolországban. A stúdiómunkálatokról felvételt készítettek, és 1998-ban mutatták be a BBC-n The Southbank Show: Björk Special címmel. 1999-ben Björk megírta a Táncos a sötétben című Lars von Trier film teljes zenéjét (Selmasongs), majd Trier rávette, hogy vállalja el a főszerepet is.

2001-ben A Vespertine album egy törékeny, introvertált utazás microbeat-ekkel (ilyen például a mp töredékrészére lerövidített, megszerkesztett dobhang), eszkimó kórussal és nagyzenekari kísérettel. Az album a következők közreműködésével készült: Matmos, aki experimentális hangmanipulációriól ismert zenész, egy dán DJ, Thomas Knak valamint egy experimentális hárfaművész, Zeena Parkins.

2004-ben a Medúlla sokkal inkább impromptu album, mint elődjei. A zene minimálisra csökkent, több teret adva a vokálnak és a kórusnak. Az album Oceania c. dalát Björk a 2004-es olimpiai megnyitón adta elő, amit kifejezetten erre az alkalomra készített. Army of Me-Xes Project: Björk rajongókat és zenészeket toborzott a nagyvilágból, hogy készítsenek mixet a 95-ös Army of Me c. dalából. Az albumra Graham Massey válogatta ki a legjobb 20-at. 2005-ben Björk régi barátja, Matthew Barney rendezte a Drawing Restraint 9 c. experimentális filmet, ami egy párbeszédek nélküli utazás a japán kultúra világában. Dialógusok helyett a Björk által írt aláfestőzenék és dalok kaptak helyet a filmben, amiben maga Björk és Barney is szerepel.

 
1980-ban, Japánban
 
Melbourne, 2008
 
Párizs, 2013

2007-ben a Volta a hagyományosabb dalstruktúrák, a popzene felé kanyarodik vissza. Az albumon közreműködik a népszerű R&B producer, Timbaland. Vele készültek az Earth Intruders, az Innocence és a Hope c. dalok. A lemez érdekessége az a két duett, amelyeket Björk Antony Hegarty-vel (Antony and the Johnsons) énekel: az epikus The Dull Flame of Desire és az intim, folkos hangszerelésű ballada, a My Juvenile. A keményebb Declare Independence techno-punk-indusztriál zenei alapja Mark Bell-től származik. A dal a Feröer-szigeteknek és Grönlandnak szánt konkrét üzenet, amely saját személyiségünk és függetlenségünk kialakítására és megőrzésére hív fel. A videóklipet Michel Gondry rendezte. A dal politikai botrányokat is kavart, mert Björk Baszkföldnek, Koszovónak és Tibetnek ajánlotta koncertjein.

A Wanderlust az ismeretlenbe való vágyódásról és az új élmények utáni kutatásról szól. A szürreális, elképesztő látványvilágú videóklipből 3D-s verzió is készült.

2010-ben Ennio Morricone mellett Björk kapja a svéd Polar-díjat. (A Polar-díj a legrangosabb svéd zenei kitüntetés. Ezt megosztva kapja egy klasszikus- és egy popzenész – augusztus 30; 1 millió svéd korona). [1]

2011 júniusában megjelenik soron következő hetedik albumának első kislemeze, a Crystalline. A lemez 2011 októberében jelenik meg Biophilia címmel hagyományos albumformátumban és a dalokhoz kötődő iPad-alkalmazások sorozataként, egy úgynevezett app album formájában is. A projekthez a neves interaktív médiaművész Scott Snibbe tervezte az appokat. Björk egy izlandi orgonakészítő mestertől, Björgvin Tómasson-tól is rendelt különleges hangszereket: egy számítógépen át megszólaltatható MIDI vezérlésű kis orgonát, illetve egy százéves régi cselesztából kialakított hibrid instrumentumot, melyet úgy építettek át, hogy az indonéziai tradicionális gamelán hangzást is magába foglalja. Björk a gameleszta nevet találta ki rá. A címével az élet és az élő dolgok szeretetére utaló Biophilia Björk addigi legnagyobb szabású kísérlete, melyben a mikro- helyett a makrokozmoszra, az apró részletek és introspektív megközelítés helyett a technológiai és természeti környezetre, az egész univerzumra tágítja spektrumát.

Az élet minden perce átváltozhat zenévé.
– Björk, Süddeutche Zeitung; 2006.

A Vulnicura(wd) Björk kilencedik stúdióalbuma, ami 2015-ben először kalózpublikációként, majd villámgyorsan az iTune-on jelent meg; két hónappal az eredeti tervhez képest. A Vulnicura Egy Björk által alkotott szó a sérülés és a gyógyulás értelmű szavakból összerakva. A lemez dalai egy lelki állapot kronológiáját ábrázolják. (Björk tizenhárom év után szakított partnerével, Matthew Barney-val, akitől 2002-ben egy kislánya is született.) „Ezek a dalok remélhetőleg mankóul szolgálnak majd másoknak, hogy megmutassák, mennyire biológiai természetű a folyamat: a seb és annak gyógyulása. Fizikailag és szellemileg.” – többek között ezt írta új lemezéről a Facebookra.

Diszkográfia

szerkesztés

Stúdióalbumok

szerkesztés
  • 1977: Björk
  • 1990: Gling-Gló
  • 1993: Debut
  • 1995: Post
  • 1997: Homogenic
  • 2001: Vespertine
  • 2004: Medúlla
  • 2007: Volta
  • 2011: Biophilia
  • 2015: Vulnicura(wd) („Nyers, kíméletlen, csontig hatoló költészet ez: a lélek olyan rejtett kamráiba hatol be, amelyekről hajlamosak vagyunk azt hinni, rég lezártuk őket.” Csepelyi Adrienn; nol)
  • 2017: Utopia
  • 2022: Fossora

Válogatásalbumok

szerkesztés

Egyéb albumok

szerkesztés
  • 1996 – Telegram
  • 2000 – Selmasongs
  • 2002 – Family Tree
  • 2003 – Live Box
  • 2005 – Drawing Restraint 9
  • 2006 – Surrounded
  • 2009 – Voltaïc
  • 2012 – Bastards
  • The Juniper Tree (1987) izlandi film; szereplők: Björk, Bryndis Petra Bragadóttir, Guðrún Gísladóttir, Valdimar Örn Flygenring, Geirlaug Sunna Þormar; írta, rendezte: Nietzchka Keene
  • Táncos a sötétben (2000) dán–svéd–francia film; szereplők: Björk, Catherine Deneuve, David Morse, Peter Stormare; írta, rendezte: Lars von Trier; zene: Björk; díjai: Aranypálma, Európai Filmdíj, legjobb színésznő, Cannes: legjobb európai színésznő
  • Drawing Restraint 9 (2005); szereplők: Matthew Barney, Björk, Mayumi Miyata, Shiro Nomura; rendezte: Matthew Barney; zene: Björk
  • Anna and the Moods (2005); Björk a címszereplő hangját adja
  NODES
INTERN 1
Project 1