1917-es októberi orosz forradalom

	1917-es októberi oroszországi forradalom
	az 1917-es oroszországi forradalmak és az 1917–1923-as forradalmak része
	A petrográdi Téli Palota; egy nappal a forradalom után, november 8-án
Dátum	1917. november 7.
Helyszín	Petrográd, Orosz Köztársaság
Eredmény	bolsevik győzelem a kettős hatalom vége; az Ideiglenes Kormány feloszlatása; a második Összoroszországi Szovjetek Tanácsa az ország legfelső kormányzó szervévé nyilvánította magát; Kerenszkij és Krasznov sikertelen kísérlete a főváros visszaszerzésére; Összoroszországi Alkotmányozó Nemzetgyűlés-választás erőteljes bolsevik nyomás alatt; az oroszországi polgárháború kezdete;
	Harcoló felek
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Bolsevikok; Petrográdi Szovjet; Baloldali eszerek; Vörös Gárdák	Orosz Köztársaság
	Parancsnokok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vlagyimir Lenin; Lev Trockij; Nyikolaj Podvojszkij; Vlagyimir Ovszejenko; Pavel Dibenko; Joszif Sztálin	Alekszandr Kerenszkij; Pjotr Krasznov
	Haderők
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
10 000 vörös matróz, 20 000–30 000 vörösgárdista, ismeretlen számú munkás	500–1000 önkéntes katona, a női zászlóalj 1000 katonája
	Veszteségek
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
néhány megsebesült vörösgárdista	mindenki börtönbe került vagy dezertált
	A Wikimédia Commons tartalmaz 1917-es októberi orosz forradalom témájú médiaállományokat.

Az 1917-es októberi orosz forradalom^[2] (hivatalos kommunista elnevezéssel nagy októberi szocialista forradalom, rövidítve: NOSZF), bolsevik forradalom^[3] vagy az új orosz történetírásban októberi hatalomátvétel^[4] 1917. november 7-én (az Oroszországban akkor használt julián naptár szerint október 25-én) Oroszország akkori fővárosában, Petrográdban (ma Szentpétervár) lezajlott forradalmi eseménysor. A forradalom, melyet a Vlagyimir Lenin irányította bolsevik párt vezetett, az 1917-es oroszországi forradalmak egyik fontos eseménye volt, valamint az oroszországi polgárháborút kirobbantó esemény is.

Az októberi forradalom az ugyanezen év februárjában bekövetkezett forradalmat követte, amely megdöntötte a cári autokráciát, létrehozva Ideiglenes Kormányt. Az Ideiglenes Kormány azt követően szerezte meg a hatalmat, hogy II. Miklós cár öccse, Mihail nagyherceg lemondott a hatalomról bátyja lemondását követően. Ekkortájt a városi munkások tanácsokba, azaz szovjetekbe kezdtek szerveződni, ahol forradalmárok kritizálták az Ideiglenes Kormányt és annak cselekedeteit. A kormány népszerűtlen maradt, különösen, miután folytatta az első világháborús hadműveleteket, valamint keménykezűen kormányzott, ami például a júliusi napok során tüntetők százainak meggyilkolásában manifesztálódott.

Az események ősszel pörögtek fel, amikor a baloldali eszer vezetésű direktorátus irányította a kormányt. A baloldali bolsevikek elégedetlenek voltak a kormánnyal, és katonai felkelésre szólítottak fel. 1917. október 23-án (az akkor használt naptár szerint október 10-én) a Trockij vezette Petrográdi Szovjet a katonai felkelés támogatása mellett döntött. November 6-án a kormány több újságot betiltott, és lezárta Petrográd városát, hogy megakadályozza a forradalmat; kisebb fegyveres összetűzések is kialakultak. Másnap teljes körű felkelés kezdődött, amikor a bolsevik matrózok behatoltak a kikötőbe és katonák tízezrei keltek fel a bolsevikek támogatására. A Katonai Forradalmi Bizottság vezette vörösgárdista erők november 7-én megkezdték a kormányzati épületek elfoglalását, másnap az Ideiglenes Kormány székhelyéül szolgáló Téli Palota is a bolsevikek kezére került.

Mivel a forradalom nem élvezett teljes támogatottságot, kezdetét vette az oroszországi polgárháború, mely egészen 1923-ig tartott, és a Szovjetunió 1922-es létrejöttéhez vezetett. Az esemény történészi megítélése vegyes. A Szovjetunió ideológiája és a munkásság kapitalizmus feletti győzelmeként tekintett rá, évfordulója nemzeti ünnep volt. Nyugaton totalitárius puccsnak tekintették, amely a demokratikusan működő szovjetektől az első adandó alkalomtól megszabadult. Az esemény számos műalkotást inspirált, és kommunista mozgalmakat indított el világ-és Európa-szerte. A marxista–leninista pártok mai napig világszerte ünneplik az Októberi Forradalom Napját.

Előzményei

1917 februárjában az első világháború tragikus történései, a katonai összeomlás, a nép és a katonák elégedetlensége hatására Oroszországban polgári demokratikus forradalom tört ki, megdöntötték a cári rendszert (február 23.).

Az újonnan felállt ideiglenes kormánynak azonban kevesebb volt a tényleges hatalma, mint a munkások, parasztok, katonák és matrózok közvetlenül választott tanácsainak (szovjet), amelyek a városokban, gyárakban és laktanyákban működtek. Az útmutatás a petrográdi szovjettől érkezett, amely már az 1905-ös forradalomban is vezető szerepet játszott, és a februári forradalom első napjaiban újjáalakult. A szovjetek megerősödésének következtében a bolsevikok már nem támogatták az ideiglenes kormányt. Július 3–4-én a bolsevikok puccskísérlete megbukott. Lenin Finnországba menekült. Trockijt, Lunacsarszkijt, Kamenyevet bebörtönözték.

A bolsevik párt – a júliusi vereség ellenére – katonailag jobban meg volt szervezve, mint az összes többi oroszországi politikai erő. Ők rendelkeztek a legrégibb illegális múlttal és legnagyobb terrorista tapasztalattal. Csak nekik jutott eszükbe, hogy a hiányzó belföldi támogatást külföldiekkel helyettesítsék: a puccsban fontos szerepet szántak az általuk beszervezett, a bolsevik mozgalom lelkes híveivé vált kínai vendégmunkásoknak és magyar, német, lett és lengyel hadifoglyoknak.

A bolsevik hatalomátvétel sikerét – a politikai helyzet sajátosságai mellett – több szerencsés véletlen is elősegítette, melyeket Lenin ügyesen ki tudott használni:

Éppen egynapos vasúti sztrájk volt Szentpéterváron, megszakadt a kapcsolat a főváros és az egész ország között.
A puccs napján érte el a leszerelt tisztek, sebesültek, dezertőrök száma a fővárosban maximális mértékét, kb. 200 000 főt, ami súlyos problémát jelentett a kormány szempontjából.
A Balti Flotta hajóit október 24-én (november 6-án) éjszaka a Néva folyó torkolatába vezényelték.
A puccs napján ülésező Tanácsokban Leninnek sikerült elérnie, hogy a fegyveres felkelés terve többséget kapjon.

Események

Lenin beszéd közben

Az orosz forradalmi hagyományokat, az ingatag politikai helyzetet és a polgári kormány népszerűtlen intézkedéseit (mint amilyen például a háború folytatásának terve, a földosztás és a választások halogatása) kihasználva 1917. november 7-én (a julián naptár szerint október 25-én) a Finnországból titokban visszatért Lenin vezetésével lázadás tört ki Szentpétervárott. Lenint a svájci emigrációjából korábban a német titkosszolgálat juttatta vissza Oroszországba, hogy ezzel is gyengítse első világháborús ellenfelét.

A felkelés Lev Davidovics Trockij – a végrehajtó bizottság elnökének – irányítása alatt a városba vezető utak lezárásával vette kezdetét. Ebben részt vettek a Péter-Pál erőd átállt katonái is. Miután a Vörös Gárda tagjai körülzárták a Téli Palotát (a kormány székhelyét); Lenin a Szmolnijból irányította az eseményeket. Az állami bank és a telefonközpont is a felkelők kezére került, s az ideiglenes kormány vezetője – Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij – elmenekült. Miután a Téli Palotában rekedt miniszterek a felkelők ultimátumát nem fogadták el, – a legendák szerint – az Auróra cirkáló által leadott ágyúlövések adták meg a jelet az ostrom megkezdésére.

Az Auróra cirkáló Szentpétervárott

Lenin vezetésével összeült a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, ahol az alábbi tételeket fogadták el:

kimondták, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe megy át
dekrétumot adtak ki a hadviselő országoknak az azonnali békéről
kimondták, hogy a föld köztulajdonba megy át, és a parasztok rendelkezésére bocsátják

Megalakult az első szovjet kormány, a Népbiztosok Tanácsa, amely forradalmi rendelkezéseket hozott:

bevezette a nyolcórás munkaidőt
bevezette a munkásellenőrzést az üzemekben, majd a munkásigazgatást
elismerte a volt Orosz Birodalom minden népének egyenjogúságát és teljes önrendelkezési jogát
elismerte Finnország függetlenségét
az iskolákat államosították
ingyenessé vált az orvosi ellátás
a polgári házasságkötés engedélyezése
a nemzetek egyenjogúságának elismerése

November 8-án hajnalra az egész Téli Palota a forradalmárok felügyelete alá került, a minisztereket letartóztatták. Lenint megválasztották a Népbiztosok Tanácsának elnökévé.

A forradalom után

Az új kormány első intézkedésként államosította a bankokat és a földet – ez lényegében inkább azt jelentette, hogy jóváhagyták a parasztok földfoglalását. 1918 januárjában bevezették a Gergely-naptárt. Márciusban aláírták a breszt-litovszki békét, így Oroszország már nem volt harcoló fél az első világháborúban.

A forradalom győzelme után polgárháború és külföldi katonai intervenció kezdődött.

A szocialista országokban az 1990-es évek elejéig ünnepelték a forradalom évfordulóját. Magyarországon 1949-től 1955-ig, majd 1961-től 1990-ig volt munkaszüneti nap a forradalom emléknapja.

Megjegyzések

Szentpétervár neve 1914–24 között Petrográd, azaz Pétervár volt.
A Téli Palota ostromáról később Eizenstein készített játékfilmet.

Jegyzetek

↑ Russian Revolution. history.com , 2009. november 9.
↑ Vadász Sándor: Az 1917-es októberi orosz forradalom In: Klió 1997/3.
↑ From a "Race of Masters" to a "Master Race": 1948 to 1848. A.E. Samaan, 346. o. (2013). ISBN 978-0615747880
↑ Александр Юрьевич Ватлин: Октябрьский переворот 1917 г. в Петрограде и его оценки в Германии (orosz nyelven). A Moszkvai Állami Egyetem Történelem Tanszéke, 2017. április 25. (Hozzáférés: 2024. augusztus 13.)

Források

Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 9789639884953
Robert Service: Lenin – Egy forradalmár életrajza, Park Könyvkiadó, 2007, ISBN 978-963-530-788-3
Luc Mary: A Romanovok utolsó napjai – Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Gabo Kiadó, 2009, ISBN 9789636892548

További információk

A nagy forradalom krónikája. 1917 emlékezésekben és hiteles okmányokban. Szerkesztette Dolmányos István. Kossuth, 1967.
A nagy forradalom plakátjai. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére; vál., jegyz. Győrffy Sándor, bev. Ruzsa György; Képzőművészeti Alap, Budapest, 1977
Apokalipszis – 1917. Írások az orosz forradalomról / Ivan Bunyin: Elátkozott napok / Makszim Gorkij: Időszerűtlen gondolatok / Vaszilij Rozanov: Korunk apokalipszise; ford. Rajka Ágnes, Vári Erzsébet, Zappe László, szerk., jegyz., utószó Szőke Katalin; Európa, Budapest, 1997
Halász Iván: A tábornokok diktatúrái – a diktatúrák tábornokai. Fehérgárdista rezsimek az oroszországi polgárháborúban, 1917–1920; Magyar Ruszisztikai Intézet, Budapest, 2005 (Ruszisztikai könyvek)
Utak és alternatívák. Előadások és tanulmányok az 1917-es orosz forradalom 90 éves évfordulója alkalmából; szerk. Lengyel Gábor; MOSZT–Történészcéh Egyesület, Pécs, 2009 (MOSZT könyvek)
Forradalmak és kölcsönhatások 1917. Orosz Birodalom – Szovjetunió – Oroszország; PTE BTK TTI MOSZT Kutatócsoport, Pécs, 2020 (MOSZT könyvek)
Fábián Béla: Oroszország pusztulása a bolseviki uralom alatt; Athenaeum, Budapest, 1919 (Hősök és hőstettek, 1914–1918)

A Wikimédia Commons tartalmaz 1917-es októberi orosz forradalom témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

Oroszország-portál
Történelemportál

[1] Russian Revolution. history.com , 2009. november 9.

[2] Vadász Sándor: Az 1917-es októberi orosz forradalom In: Klió 1997/3.

[3] From a "Race of Masters" to a "Master Race": 1948 to 1848. A.E. Samaan, 346. o. (2013). ISBN 978-0615747880

[4] Александр Юрьевич Ватлин: Октябрьский переворот 1917 г. в Петрограде и его оценки в Германии (orosz nyelven). A Moszkvai Állami Egyetem Történelem Tanszéke, 2017. április 25. (Hozzáférés: 2024. augusztus 13.)

[2]

[3]

[4]

[1]