Brocky Károly

Brocky Károly (Temesvár, 1807. május 22. – London, 1855. július 8.) magyar festő. Mint arcképfestő vált híressé a bécsi, majd a londoni királyi udvarban és az angol főnemesség körében. Az angol portréfestészet nemes hagyományait követte. Mitológiai témájú aktfestményei a barokk festészet (Rubens, van Dyck) és az itáliai késő reneszánsz (Paolo Veronese) hagyományokhoz nyúlnak vissza.

Brocky Károly
Önarckép
Született	1807. május 22. Temesvár
Elhunyt	1855. július 8. (48 évesen) London, Anglia
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Brocky Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Édesapja borbélymester volt. Sógora Weldin Ferenc temesvári polgármester az, aki a korán árvaságra jutott fiút 6–7 hónapig Schütz Jánoshoz, a temesvári rajziskola tanítójához járatta, de a biztosabbnak tűnő megélhetés reményével inkább borbélyinasnak adta.

Brockynak a borbélyműhelyben nem volt maradása, ezért Melegh Gábor (1801-1832) verseci születésű festőhöz szegődött, aki az olajfestés technikájába avatta be. Fényes reményekkel érkezett Bécsbe, s bár hazulról Weldin polgármester úr támogatta, hogy a politechnikumot látogathassa, a fiatal művésznek sok küzdelemben van része, mindazonáltal dísze az intézetnek, mert a legkiválóbb tanulók közé tartozik egyszerű körülményei ellenére is.

Keserves nélkülözések között tengette életét, s hosszú évek múlva, amikor már hírneves és vagyonos művész volt Londonban, boldogan említette az elbukott szabadságharc miatt emigrációban lévő Rónay Jácintnak: „Ha körülnézek szobáimban, alig bírom elhitetni magammal, hogy ez mind a sajátom, hogy az a kis elhagyott fiú, aki egykor éhesen és rongyosan járt Bécs utcáin, most Londonban háziúr!”

A bécsi szegénysége idején is szorgalommal és nagy odaadással tanult, olyannyira, hogy tanárai felfigyeltek az ügyes magyar Carl Brockyra. Tanulmányai befejezését követően Itáliába utazott, ahol a nagy elődök, mesterek képeit, munkásságát tanulmányozta, másolta. Alkalmi eladásokból tartotta fenn magát, amelyekből egy-egy eredeti rajz és festmény megvásárlására is futotta már, és amikor Bécsbe visszatért, képzőművészeti gyűjteményének hamar híre ment.

Módjában állt, hogy berendezzen egy műtermet, ahol a kor nevesebb politikusai, művészei is megfordultak, sőt a királyi udvar egyes tagjai is. Jó hírére való tekintettel meghívták a Burgba, ahol I. Ferencet több alkalommal is lefestette, de művészi hírnevét mégis a Montleart hercegnőről készített remek miniatúrájával alapozta meg. Moritz Michael Daffinger tanár, a kor neves miniatúra festője jóakaratából pedig számos megrendelésre tett szert, amely lehetővé tette, hogy többé ne kelljen a szegénységgel küzdenie.

1837-ben újból útra kelt, ezúttal Párizsba vitte szüntelen tanulni vágyása. A párizsi képtárakban újból neki látott a nagy mesterek műveinek tanulmányozásához, rajzokat, festői vázlatokat készíttetett, és egy alkalommal, amikor épp Paolo Veronese egyik képe részleteit vázolta, felkeltette Hugh Andrew Johnstone Munro of Novar, gazdag angol főúr figyelmét. A nagy műbarát Londonba vitte magával Brocky Károlyt, és saját palotájában berendeztetett számára egy tágas műtermet a Park Streeten. Később elkísérte Munrót annak skóciai birtokára is, ahol számos gyönyörű, melankolikus hangulatú tájképet festett.

Pártfogója révén megismerkedett Dominic Charles Colnaghival, az ismert galériással és a brit arisztokrácia számos tagjával. Elsősorban krétarajzaival hívta fel magára a figyelmet, de idővel akvarelljeinek sikerei révén a Brit Akvarellfestők Királyi Akadémia tagjává is választották, 1854-ben. Számos alkalommal dolgozott a Hamilton családnak, lefestette Charlotte Talbot ladyt, majd pedig Miss Liddel udvarhölgy arcképe révén Viktória királynő udvarába is bekerült. Tehát az udvar felfigyelt rá, s megnyílt az útja a királyi családhoz, amelynek szívesen látott vendége lett.

Később híre ment, hogy Brocky nyers szókimondásának következményeként, egy nap mégis bezárult előtte a királyi palota kapuja, egy időre kegyvesztett lett. Állítólag egy alkalommal, amikor Viktória királynő a gyermek trónörökös arcképét óhajtotta lefestetni, Brocky megjegyezte, hogy minden gyerek arca egyforma, nem érdemes elkészíteni ezt az arcképet. Ez az udvariatlan válasza hidegítette el a legenda szerint a királyi családtól, miközben tény, hogy az angol arisztokrácia is elhidegült iránta. Bár az arisztokrácia elhidegülésének talán – ahogy egyes brit életrajz írói is tartják – a mitológiai képein megfestett aktokkal szembeni prüdéria volt az oka.

Betegsége idején aztán különös kegyben részesítette a királyi család, amikor Albert herceg egyik főembere, Majer, a híres és ünnepelt festővel Franz Xaver Winterhalterrel meglátogatta Brockyt, és a Albert herceg királyi hintójával vitték a szabadba a gyengélkedő mestert.

„Ezt a férfiút meg kell mentenünk. Alig ismerek rajzolót, aki ügyességbe mérkőzhetnék vele - nyilatkozta róla Winterhalter - Neki szép jövője van. Íme alig hat éve, hogy meglepő kréta és akvarellművei után olajban fest, s máris a legjobbak közé küzdötte fel magát.”

Betegségéből azonban nem tudott felépülni már többé. Halála előtt fájdalmasan nyilatkozott magyar barátainak, hogy most kell megválnia a világtól, amikor annyi szenvedés és nélkülözés után végre jó sorsra jutott. Hazáját emlegette, sőt képeinek egy részétől nem vált meg soha: „Ezt a képet a hazám számára festettem” – mondta, amikor Viktória királynő meg akarta venni a Kánai menyegző című festményét.

Az 1855. július 8-án, 48 éves korában elhunyt magyar festőművészt, a londoni Kensal Green temetőben helyezték örök nyugalomra.

Magyar kapcsolatok

Krisztus és a szamáriai asszony c. oltárkép másolata

Az 1840-es évek közepén készült el 197 cm széles és 264 cm magas vászonra festett eperjesi templom oltár-olajképe, amely Krisztust és a szamariai asszonyt ábrázolja s feltehetően ekkor került a felvidéki város templomának főhelyére, amelyet Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész biztatására alkotott. Sajnos az oltárkép később, 1913-ban tűzvész áldozata lett.

Végrendeletének értelmében egyebek közt Kmety tábornok, és Mészáros Lázár arcképét, valamint ebédlőjében függő legkedvesebb képét, a Vénusz és Kupidó címűt hazájára hagyta, de amikor a művész hagyatékával a Lloyd-gőzös 1857-ben Triesztben kikötött, a két arckép hiányzott s ezek helyett még egy másik mitológiai képet találtak, a Kánai menyegző és a Psyche mellett.

A két arcképet az abszolutizmus korában elkobozták volna s azért nem küldték el Londonból. 1867-ben Szokoly Viktor a Fővárosi Lapok 11. számában azt írta, hogy a Nemzeti Múzeum igazgatója, Kubinyi Ágost el akarta adatni a két képet, ám az angol hatóságok ragaszkodtak a végrendelet betűjéhez s azokat továbbra is a „Cobden nagynevű családja” kezei között hagyták, amelyet nyilván a kiegyezés után el is juttattak, mert azt követően már a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának birtokába került az 1848–49. évi szabadságharc e két hősének arcképe.

Szélesebb körben neve csak az 1896. évi millenáris kiállítás óta ismeretes Magyarországon, amikor jobbára külföldről egyszerre 29 festményét állították ki. Ez a jórészt arcképekből álló gyűjtemény főleg Angliából került a kiállítás tartamára Magyarországra, s a kultuszminisztérium megbízásából akkor Nyári Sándor dr. gyűjtötte össze.

Bármilyen nagy hatással is voltak azonban Brocky képei a hazai közönségre a millenniumi időkben, a mester életének és egyéniségének behatóbb vizsgálatára senkit sem késztettek. Brockyról a 19. században sokáig csak annyit lehetett tudni, mint amennyit róla halála után egyik angol barátja nem minden romantikus kiszínezés nélkül megírt életrajzában közölt.

A 20. század elején a Wilkinson-hagyatékból szerencsésen hazakerült (Hatvany Ferenc báró jóvoltából) vázlatgyűjteménye.

Művei közgyűjteményekben

Műveit őrzi a londoni National Gallery, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten és a Herman Ottó Múzeum Miskolcon.

Művei (válogatás)

• (1833 körül) Medgyasszay István lányai (olaj, vászon, 60 x 70 cm, magántulajdonban)
• (1833 körül) Medgyasszay István fiai (olaj, vászon, 60 x 70 cm, magántulajdonban)
• 1835 Nő portréja (akvarell, papír, 220 x 175 mm, magántulajdonban)
• 1830-38 Asztalnál ülő lovag (akvarell, papír, 126 x 135 mm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1839-44 Elisabeth Barrett-Browning arcképe (pasztell, karton, 375 x 280 mm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1840-es évek Fiatal nő (pasztell, papír, 595 x 440 mm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1840-es évek Krisztus és a szamáriai asszony (akvarell, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1841 Viktória királynő és Albert herceg portréja
• 1843 Lucy Ashton és Ravenswood meglátogatja a vak Alice-t (olaj, vászon, 78,8 x 79,4 cm; magántulajdonban)
• (1847 körül) Fiatal nő virágot öntöz az ablakban (akvarell, 120 x 81 mm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• (1847 után) Szeret engem? (olaj, vászon, 49 x 38 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• (1847 után) Gyereket pólyázó anya (ceruza, akvarell, 147 x 116 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1846-50 Női arckép (olaj, vászon, 57 x 44,5 cm; magántulajdonban)
• 1846-50 Fiatal nő mellképe (Nyár) (olaj, vászon, 58 x 44,3 cm; magántulajdonban)
• 1846-50 Anya és gyermeke (olaj, vászon, 62 x 54,8 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1846-50 Fátyolos nő képe (olaj, vászon, 53,3 x 47 cm; magántulajdonban)
• (1850 körül) Kmetty György honvédtábornok képmása (olaj, vászon, 61 x 51 cm; Történelmi Képcsarnok, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)
• (1850 körül) Ablaknál álló nő (olaj, vászon, 34 x 26,3 cm; magántulajdonban)
• 1850 Vénusz és Ámor (olaj, vászon, 54 x 78,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• (1850 után) Önarckép (olaj, vászon, 21,5 x 17,7 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1853 Ceres és Triptolemos (olaj, vászon, 139 x 119 cm; Herman Ottó Múzeum, Miskolc
• (1853 körül) A zene és a festészet bemutatása és megkoronázása a költészet által című művelődési allegória (akvarell, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• (1850-55) Nyugvó Pszyché (Vénusz és Faun) (olaj, vászon, 119 x 160 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1850-55 Ámor és Pszyché (olaj, vászon, 140 x 166 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1850-55 Alvó bacchánsnő (olaj, vászon, 46 x 46 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1850-55 Ébredés (olaj, vászon, 60 x 50 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• 1850-55 Leányka képe (olaj, vászon, 43 x 26 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Galéria

• 
  Ablaknál álló nő (1850 körül)
• 
  Önarckép
• 
  Wiscount Melbourne arcképe
• 
  Kmety György arcképe

Források

• Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Brocky Károly festő lásd 49. o. ISBN 9638477660
• Londesz Elek: Brocky Károlyról (1912) szóló összefoglalója.
• Divald Károly cikke Brocky Károlyról (Művészet, 1903. V. szám)

Irodalom

• Magyar életrajzi lexikon
• Szentklárai J.: Brocky Károly festőművész élete. (h. n.), 1907
• Nyáry S.: Brocky Károly festőművész élete és művei. (h. n.), 1910
• Londesz Elek: Brocky Károly / Pesti Napló Magyar Festők Élete, 1912
• Petrás I.: Brocky Károly emlékkiállítás. Budapest, 1955
• Lajta Edit: Brocky Károly (1807–1855). Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1957
• Szvoboda D. G.: Brocky Károly arcképei Viktória királynőről és Albert hercegről. Művészettörténeti Értesítő, 1986/1–2. 71–75.

További információk

• Brocky Károly a Képzőművészet Magyarországon honlapon
• Brocky Károly a Magyar életrajzi lexikonban
• Nyáry Sándor: Brocky Károlyról (Művészet, 1908, 3. szám)
• Divald Kornél: Brocky Károly főműve (Művészet, 1903, 5. szám)
• Elek Artúr: Brocky Károly vázlatai (Nyugat, 1915, 6. szám)