Cliff Allison
Henry Clifford Allison (Brough, 1932. február 8. – Brough, 2005. április 7.) brit autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta.[1]
| Clifford Allison | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1932. február 8. Brough, (Anglia) |
| Elhunyt | 2005. április 7. (73 évesen) Brough, (Anglia) |
| Nemzetisége |  brit |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1958 – 1961 |
| Csapata | Lotus, Scuderia Centro Sud, Ferrari, UDT Laystall |
| Nagydíjak száma | 18 (16 rajt) |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 1 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| Első nagydíj |  1958 monaco nagydíj |
| Legutolsó nagydíj |  1961 belgium nagydíj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Clifford Allison témájú médiaállományokat. | |
Pályafutása
szerkesztésKortársához hasonlóan szintén apjának motorsport iránti rajongása, valamint családi vállalkozásként működtetett szerelőműhelyük hatására kezdett vonzódni a versenyzés felé. 20 éves volt, amikor először versenyszerűen kormányt ragadott, és három évbe telt, mire észrevetette magát a porondon, akkor viszont nem is akárki, hanem a saját Formula–1-es csapatát felállítani készülő Colin Chapman figyelt fel rá.[2] Többször is részt vett a Le Mans-i 24 órás autóversenyen, de csak 1957-ben sikerült célba érnie csapattársával, amikor a 14. helyen végeztek, de ez a pozíció a saját osztályában kategória győzelmet ért.
Amikor a Lotus 1958-ban megjelent a királykategóriában, a legendás tulajdonos meg is kereste Allisont egy ajánlattal, így ő és Graham Hill részesültek abban megtiszteltetésben, hogy először versenyezhettek a Lotus zászlaja alatt az Formula–1-ben. A kezdés Allisonnak sikerült jobban, hiszen míg Hillt folyamatos technikai hibák sújtották, ő két hatodik hellyel debütált, majd a következő futamon, Spában már a pontszerzők közé is feliratkozott, amikor negyedikként intették le. Ám azon a futamon nem is csak a dobogóhoz, hanem a győzelemhez is közel került, ugyanis a leintés pillanatában az előtte végző mindhárom pilótát utolérte a technika ördöge. A célegyenes akkor még a La Source és az Eau Rouge közötti padlógázos szakaszon volt, ám ezzel az utolsó emelkedővel a dobogósok már alig tudtak megküzdeni. A győztes Tony Brooks a La Source-ból kihajtva a váltójával kezdett küszködni, a mögötte érkező Mike Hawthornnak a motorja ment tönkre a célvonal átlépésekor, míg Stuart Lewis-Evans úgy lett harmadik, hogy a verseny utolsó kanyarjára Vanwalljának felfüggesztése már felmondta a szolgálatot. Mindhárman csak éppen el tudtak jutni a kockás zászlóig.
Abban az évben ez maradt a legjobb helyezése, ám eközben az Formula–2-ben és sportautókkal is sikereket ért el, így a következő szezonra a Ferrari vetett rá szemet, ahol Peter Collins halála és Hawthorn visszavonulása okán nagy átszervezésekre készültek. Allisonnak öt verseny során végül csak egy pontszerzés jutott 1959-ben, de az ő ideje az új idény kezdetén jött el, amikor Phil Hill oldalán megnyerte a Buenos Aires 1000 sportautó-versenyt, majd pár héttel később második lett az argentin nagydíjon Bruce McLaren mögött. Hirtelen mindenki nagy dolgokat várt tőle, ám a következő nagydíjhétvégén, Monacóban csúnya balesetet szenvedett, amely során kirepült autójából, és eszméletlenül, kartöréssel, valamint az arcán szerzett súlyos sérülésekkel szállították kórházba.[3]
Az év végére felépült, de a Ferrari ekkor már csak tesztpilótaként számított rá, Allison viszont mindenképp versenyezni akart, így 1961-re leszerződött a privát Lotusokat futtató UDT Laystall csapattal. Ám már csak egy futam volt hátra karrierjéből, Monacóban a 8. helyen ért célba, de aztán Spában újabb nagy balesetet vészelt át, miközben mindkét térdét eltörte..[4] Innentől azonban nem kísértette tovább a sorsot, befejezte pályafutását és visszatért apja által elkezdett családi vállalkozásához.
Eredményei
szerkesztésTeljes Formula–1-es eredménysorozata
szerkesztés(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | Kasztni | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1958 | Team Lotus | Lotus 12 | Climax L4 |
ARG |
MON 6 |
NED 6 |
500 |
BEL 4 |
FRA Ki |
GBR Ki |
ITA 7 |
MOR 10 |
18. | 3 | ||
| Lotus 16 | Climax L4 |
GER 10 |
||||||||||||||
| Scuderia Centro Sud | Maserati 250F | Maserati L6 |
POR Ki |
|||||||||||||
| 1959 | Scuderia Ferrari | Ferrari Dino 156 | Ferrari V6 | MON Ki |
17. | 2 | ||||||||||
| Ferrari Dino 246 | Ferrari V6 | 500 |
NED 9 |
FRA |
GBR |
GER Ki |
POR |
ITA 5 |
USA Ki |
|||||||
| 1960 | Scuderia Ferrari | Ferrari Dino 246 | Ferrari V6 | ARG 2 |
MON DNQ |
500 |
NED |
BEL |
FRA |
GBR |
POR |
ITA |
USA |
12. | 6 | |
| 1961 | UDT-Laystall Racing Team | Lotus 18 | Climax L4 |
MON 8 |
NED |
BEL DNS |
FRA |
GBR |
GER |
ITA |
USA |
NC | 0 |
Le Mans-i 24 órás autóverseny
szerkesztés| Év | Csapat | Autó | Csapattárs | Helyezés |
|---|---|---|---|---|
| 1956 |  Lotus Engineering
|
Lotus 11 | Keith Hall
|
kiesett |
| 1957 | Lotus Engineering
|
Lotus 11 | Keith Hall
|
14 |
| 1958 | Lotus Engineering
|
Lotus 11 | Graham Hill
|
kiesett |
| 1959 |  Scuderia Ferrari
|
Ferrari 250 TR59 |  Hernando da Silva Ramos
|
kiesett |
| 1961 | UDT / Laystall Racing Team
|
Lotus Elise Mk14 | Keith Hall
|
kiesett |
Források
szerkesztés- ↑ „Cliff Allison”, The Independent , 2005. április 9. (Hozzáférés: 2010. december 21.)
- ↑ Henry, Alan: Looking back, with Cliff Allison. Motor Sport, 1984. február 1. (Hozzáférés: 2015. március 17.)
- ↑ Grand Prix Course in Monaco Is Too Slow, Drivers Complain, New York Times, 10 May 1959, Page S3.
- ↑ Sports Datelines, Los Angeles Times, 17 June 1961, Page A5.
