Csöcsiang

Csöcsiang (浙江; pinjin: Zhèjiāng) Kína egyik keleti tartománya.

Zhejiang/Csöcsiang (浙江省 Zhèjiāng Shěng)
Rövidítés: 浙 pinjin rövidítés: Zhè
Név eredete	A Qiantang folyó régi neve
Közigazgatás
Ország	Kína
Közigazgatási szint	Tartomány
Székhely	Hangcsou
Prefektúrák (地区)	11
Megyék (县)	90
Járások (乡)	1570N
A KKP tartományi bizottságának titkára	Hszi Csin-ping
Kormányzó	Lu Zushan
Terület	101 800 km², 25. a rangsorban
ISO 3166-2	33
Népesség
Teljes népesség	64 567 588 fő (2020)
Népsűrűség	464 fő/km²
Főbb nemzetiségek	Han – 99,2% She – 0,4%
GDP 2004
GDP	1120 milliárd CNY, 4. a rangsorban
GDP per fő	23 800 CNY, 4. a rangsorban
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Zhejiang/Csöcsiang weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csöcsiang témájú médiaállományokat.

Történelem

Ez a terület kívül esik a legősibb kínai civilizáció területén. Önállóan szerveződött itt állam, amely beavatkozott a tőle északra fekvő kínai államok viszályaiba. Végül az i. e. 3. században az egységes kínai császárság része lett. A han kínaiak nagyobb arányú betelepedése az i. sz. 4. századtól indult meg. Ekkoriban Kína északi területei nomád dinasztiák uralma alá kerültek, előlük sokan menekültek délre.

1127-ben Észak-Kínát ismét egy nomád dinasztia foglalta el, ezúttal a dzsürcsenek. A császári székhely Csöcsiang tartomány mai székhelyére, Hangcsouba költözött. Ez az időszak a tartomány első virágkora. Hangcsou gazdasági jelentőségét akkor sem vesztette el, amikor a császári udvar elköltözött innen. A tartományban volt az exportra termelő kínai porcelánipar központja. Délkelet-Ázsiába, Közel-Keletre, később Európába szállították az itt készült porcelán tárgyakat. Ezek kifejezetten exportra készültek, kínai belső piacra más edénytípusokat gyártottak. A Ming-dinasztia idejére az itt gyártott porcelán minősége leromlott, a termelés súlypontja áthelyeződött a szomszédos Csianghszi tartományba.

1368-ban szervezték meg Csöcsiang tartományt. Azóta lényegében változatlanok a határai.

1758-ban innen kerültek át Európába az első páfrányfenyők (Ginkgo biloba). Itt volt az I. ópiumháború hadszíntere. A háborút lezáró békében Ningbo kikötőt Kína kénytelen volt megnyitni a külföldi hajók előtt.

A II. világháború alatt japán megszállás alá került a tartomány. A japánok pekingi bábkormánya igazgatta.

A kommunista hatalomátvétel után Kína más vidékeihez viszonyítva kevés beruházás történt Csöcsiang tartományban. Vasúthálózata fejletlen maradt. Teng Hsziao-ping reformjai után azonban megugrott a fejlődés. Az addig fejletlennek számító tartomány gyorsan a legfejlettebbek közé került Kínán belül.