Csendes-óceáni osztriga

Csendes-óceáni osztriga
	Szétnyitott példány
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Osztály:	Kagylók (Bivalvia);
Rend:	Fonálkopoltyúsak (Ostreoida);
Alrend:	Ostreina;
Család:	Osztrigafélék (Ostreidae);
Nem:	Crassostrea; Sacco, 1897
Faj:	C. gigas;
Tudományos név
	Crassostrea gigas; (Thunberg, 1793)
Szinonimák
Szinonimák
	Ostrea gigas Thunberg, 1793; Crassostrea laperousii Schrenk, 1861; Crassostrea posjetica Raugh, 1934; Crassostrea talienwhanensis Crosse, 1862; Dioeciostrea hispaniola Orton, 1928; Lopha posjetica (Razin, 1934); Lopha posjetica beringi Vialov, 1946; Lopha posjetica newelskyi Vialov, 1946; Lopha posjetica zawoikoi Vialov, 1946; Magallana gigas (Thunberg, 1793); Ostrea chemnitzii var. elongata Grabau & King, 1928; Ostrea cymbaeformis G. B. Sowerby II, 1871; Ostrea gigas var. tientsiensis Grabau & King, 1928; Ostrea gravitesta Yokoyama, 1926; Ostrea laperousii Schrenck, 1862; Ostrea posjetica Razin, 1934; Ostrea rostralis G. B. Sowerby II, 1871; Ostrea talienwhanensis Crosse, 1862;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csendes-óceáni osztriga témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csendes-óceáni osztriga témájú médiaállományokat és Csendes-óceáni osztriga témájú kategóriát.

A csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas) a kagylók (Bivalvia) osztályának fonálkopoltyúsak (Ostreoida) rendjébe, ezen belül az osztrigafélék (Ostreidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A csendes-óceáni osztriga eredeti előfordulási területe a Csendes-óceán ázsiai partjainál volt. Később pedig betelepítették Észak-Amerika, Európa, Ausztrália és Új-Zéland tengervizeibe is.

Megjelenése

A héjának méretét nagy mértékben befolyásolja az a hely ahol éppen él. A nagy, kerekített, kiemelkedésekkel rendelkező héja igen durva tapintású, főleg a széleknél. A két héj eltér egymástól úgy méretben, mint alakban. A jobb oldali héj közepesen bemélyedt. A színezete példánytól függően változó, azonban általában a fehértől a szürkéig változik. A kifejlett példányok mérete 80-400 milliméter között lehet.

Életmódja

A folyótorkolatok környékeit választja élőhelyül, ahol az árapálytérségben vagy az alatt telepszik le. 40 méternél mélyebbre nem hatol le. Főleg sziklákra vagy nagy kövekre tapad rá, de ha ezek nincsenek, akkor a homokos és iszapos tengerfenék is megfelel. Akár nagyobb, héjas állatokra is rátapadhat. A lárva gyakran a felnőtt héjára tapad. Ahová sok osztriga lárva telepszik le, ott akár osztrigaszirtek jöhetnek létre. Ennek a kagylónak a tökéletes vízsósság 20 és 35 ppt között van, azonban jól tűri a 38 ppt is, de ilyen feltételek között nemigen szaporodik. A vízhőmérséklet az 1,8 és 35 Celsius-fok között lehet.^[1]

A vadonban akár 30 évig is élhet; a tenyésztett példányokat 18-30 hónaposan gyűjtik be.^[1]

A csendes-óceáni osztriga állományokat és tenyészeteket számos ragadozó támadja.^[2] Közülük a legfőbb támadók a rákokhoz tartozó (Metacarcinus magister, Cancer productus és Metacarcinus gracilis), a tüskéscsigák (Muricidae) családjában levő Urosalpinx cinerea és ezek a tengericsillagok (Asteroidea): Pisater ochraceus, Pisater brevispinus, Evasterias troschelii és Pycnopodia helianthoides.^[2]

Továbbá betegségeket okozó vírusok és baktériumok (Mikrocytos mackini, Norcardia crassoteae),^[3] valamint az ember által okozott tengervizek szennyezettsége is kárt tesznek az állományokban.^[4]

A Macrochiron fucicolum, Modiolicola bifida, Myicola ostreae, Mytilicola intestinalis, Mytilicola orientalis, Ostrincola similis és Pseudomyicola spinosus nevű evezőlábú rákok (Copepoda) élősködnek rajta.

Szaporodása

Habár általában nőstény és hím példányokból áll ez a faj, azért vannak hímnős egyedek is.^[5] Körülbelül 20 Celsius-fokos vízhőmérsékleten kezdenek szaporodni. A nőstény igen termékeny; egy szaporodási időszak alatt akár 50-200 millió petét termel.^[5]

Felhasználása

Úgy Ázsiában, mint a betelepített helyeken ipari mértékű tenyésztése folyik. 2000-ben a tenyésztett osztrigafélék 98%-át a csendes-óceáni osztriga alkotta.^[6] 2003-ban, a világ összes csendes-óceáni osztrigáját 3,69 milliárd amerikai dollárra becsülték, ennek több, mint a felét Ázsia termelte.^[7]

2012-ben feltárták ennek az osztrigának a genomját; ebből pedig kitudódott, hogy az állatnak olyan génjei vannak, melyek megkönnyítik átvészelni a környezeti stresszeket.^[8]

Képek

A vadonban kékkagylókkal társulva
Thaiföldi példány egyik
héjának mindkét oldala
Ételként elkészítve

Jegyzetek

↑ ^a ^b Pacific Oyster factsheet, Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO)
↑ ^a ^b [1] Nonindigenous aquatic species of concern for Alaska: Pacific oyster fact sheet
↑ Greening, G.E., and McCoubrey D.J. 2010. Enteric Viruses and Management of Shellfish Production in New Zealand. Food Environ Virology, 2:167–175
↑ [2] Arnold T. 2009.,Toxicity, Shellfish. Medical Director of Louisiana Poison Control Centre
↑ ^a ^b Quayle, D.B (1969). Pacific oyster culture in British Columbia, p. 23. First Edition. Ottawa: The Queen’s Printer.
↑ [3] Archiválva 2011. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, Australian Aquaculture Portal
↑ The State of World Fisheries and Aquaculture (SOFIA)
↑ (2012) „The oyster genome reveals stress adaptation and complexity of shell formation”. Nature 490 (7418), 49–54. o. DOI:10.1038/nature11413. PMID 22992520.

Források

Crassostrea gigas (Thunberg, 1793) WoRMS
Thunberg C. P. (1793). Tekning och Beskrifning på en stor Ostronsort ifrån Japan. Kongliga Vetenskaps Academiens Nya Handlingar, 14(4-6): 140-142, 1 pl, available online at https://books.google.es/books?id=tMM4AAAAMAAJ&pg=PA140
Coan, E. V.; Valentich-Scott, P. (2012). Bivalve seashells of tropical West America. Marine bivalve mollusks from Baja California to northern Peru. 2 vols, 1258 pp.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pacific oyster című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Crassostrea gigas, Food and Agriculture Organization of the United Nations
Pacific oyster, United States National Oceanic and Atmospheric Administration
http://findarticles.com/p/articles/mi_m0QPU/is_2_24/ai_n15384489
https://web.archive.org/web/20061223014748/http://www.stefannehring.de/downloads/142_Nehring-2003_Aliens-17_pacific-oyster.pdf

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[FAO-1] Pacific Oyster factsheet, Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO)

[fct3-2] [1] Nonindigenous aquatic species of concern for Alaska: Pacific oyster fact sheet

[greening-3] Greening, G.E., and McCoubrey D.J. 2010. Enteric Viruses and Management of Shellfish Production in New Zealand. Food Environ Virology, 2:167–175

[arnold-4] [2] Arnold T. 2009.,Toxicity, Shellfish. Medical Director of Louisiana Poison Control Centre

[quayle-5] Quayle, D.B (1969). Pacific oyster culture in British Columbia, p. 23. First Edition. Ottawa: The Queen’s Printer.

[AAR-6] [3] Archiválva 2011. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, Australian Aquaculture Portal

[FAO_stat-7] The State of World Fisheries and Aquaculture (SOFIA)

[2012Zhang-8] (2012) „The oyster genome reveals stress adaptation and complexity of shell formation”. Nature 490 (7418), 49–54. o. DOI:10.1038/nature11413. PMID 22992520.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]