Csuklyásmajomformák

Csuklyásmajomformák
	Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
	Rőt csuklyásmajom (Cebus olivaceus)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Főemlősök (Primates);
Alrend:	Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini);
Alrendág:	Szélesorrú majmok (Platyrrhini);
Család:	Csuklyásmajomfélék (Cebidae); Bonaparte, 1831
Alcsalád:	Csuklyásmajomformák (Cebinae); Bonaparte, 1831
Szinonimák
	Agipan Rafinesque, 1815; Calyptrocebus Reichenbach, 1862; Eucebus Reichenbach, 1862; Otocebus Reichenbach, 1862; Pseudocebus Reichenbach, 1862; Sapajus Kerr, 1792;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csuklyásmajomformák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyásmajomformák témájú kategóriát.

A csuklyásmajomformák (Cebinae) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó alcsalád.

Ebbe az alcsaládba, korábban csak a Cebus emlősnem tartozott, viszont manapság e majomnem megossza az alcsaládot a Sapajus nemmel. A korábban idesorolt Saimiri-fajokat, manapság külön alcsaládba helyezték át.

Előfordulásuk

A csuklyásmajomformák elterjedési területe Közép- és Dél-Amerika, délen Észak-Argentínáig.

Megjelenésük

A majmok bundája a háton, a végtagok külső részén, a fejtetőn és a farkon sötét, fajtól függően fekete vagy barna. Hasi részük és pofájuk világos. Fej-testhosszuk 30-56 centiméter, farokhosszuk ugyanekkora vagy valamivel hosszabb. Testtömegük legfeljebb 4 – 4,8 kilogramm.

Életmódjuk

Mint a legtöbb újvilági majomfaj, a csuklyásmajomformák is nappal tevékenyek. Táplálékuk lehet: gyümölcs, mag, rügy és egyéb növényi rész, rovarok és egyéb gerinctelenek, de tojás, madárfiókák és kisemlősök is. Azok a majmok, amelyek vízközelben élnek, és kagylókhoz férhetnek, köveket is használnak azok felnyitásához; a kagylókat ágakhoz is dörzsölik. A köveket a keményhéjú magok feltöréséhez is használják.^[1]

E majom fajokra számos ragadozó vadászik, köztük: jaguár, puma és egyéb macskafélék, prérifarkas, nagyobb menyétfélék, mint amilyen a taira, kígyók, krokodilok, és sasfélék, közülük a legveszélyesebb a hárpia, amely főleg a majomvadászatból él.

Rendszertani besorolásuk

Az alcsaládba tartozó fajokat, korábban két csoportra osztották, de ezzel a felosztással, nem minden tudós értett egyet, emiatt,^[2]^[3]^[4]^[5] 2011-ben és 2012-ben, Jessica Lynch Alfaro és társai a Cebus nemből kivonták az úgynevezett C. apella csoportot és nemi szintre emelték, Sapajus név alatt.^[6]^[7] A Cebus nem kettéválasztásának oka a nemen belüli különböző testfelépítés volt; az új Sapajus nembe a robusztusabb testfelépítésű fajok kerültek, míg a Cebus nemben megmaradtak a karcsút testfelépítésűek, azaz a C. capucinus csoportbeliek.^[8]

Rendszerezésük

Az alcsaládba 2 nem és 10 faj tartozik:

Cebus Erxleben, 1777 – korábban C. capucinus csoportként volt ismert – 4 faj; típusnem
Sapajus Kerr, 1792 – korábban C. apella csoportként volt ismert – 6 faj

Képek

Fehérhomlokú csuklyásmajom (Cebus albifrons)
Közönséges csuklyásmajom (Cebus capucinus)
Rőt csuklyásmajom (Cebus olivaceus)
Apella csuklyásmajom (Sapajus apella)
Sapajus flavius
Sapajus libidinosus
Sapajus nigritus
Sapajus xanthosternos

Jegyzetek

↑ Port-Carvalhoa, M., Ferraria, S. F. & Magalhãesc, C. (2004). „Predation of Crabs by Tufted Capuchins (Cebus apella) in Eastern Amazonia”. Folia Primatol 75 (3), 154–156. o. DOI:10.1159/000078305. PMID 15240980.
↑ Amaral, P. J. S, Finotelo, L. F. M., De Oliveira, E. H. C, Pissinatti, A., Nagamachi, C. Y., & Pieczarka, J. C. (2008).Phylogenetic studies of the genus Cebus (Cebidae-Primates) using chromosome painting and G-banding. BMC Evol Biol. 2008; 8: 169.
↑ Rylands, A. B., Kierulff, M. C. M., & Mittermeier, R. A. (2005). Notes on the taxonomy and distributions of the tufted capuchin monkeys (Cebus, Cebidae) of South America. Lundiana 6 (supp.): 97-110
↑ Silva Jr., J. de S. (2001). Especiação nos macacos-prego e caiararas, gênero Cebus Erxleben, 1777 (Primates, Cebidae). PhD thesis, Rio de Janeiro, Universidade Federal do Rio de Janeiro.
↑ IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. Accessed 23 November 2008
↑ Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography 39, 272–288. o. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
↑ Lynch Alfaro, J.W.; Silva, j. & Rylands, A.B. (2012). „How Different Are Robust and Gracile Capuchin Monkeys? An Argument for the Use of Sapajus and Cebus”. American Journal of Primatology, 1–14. o. DOI:10.1002/ajp.222007.
↑ Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés: 2012. január 20.)

Források

Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
ITIS szerinti rendszerbesorolása

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Capuchin monkey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Port-Carvalhoa, M., Ferraria, S. F. & Magalhãesc, C. (2004). „Predation of Crabs by Tufted Capuchins (Cebus apella) in Eastern Amazonia”. Folia Primatol 75 (3), 154–156. o. DOI:10.1159/000078305. PMID 15240980.

[2] Amaral, P. J. S, Finotelo, L. F. M., De Oliveira, E. H. C, Pissinatti, A., Nagamachi, C. Y., & Pieczarka, J. C. (2008).Phylogenetic studies of the genus Cebus (Cebidae-Primates) using chromosome painting and G-banding. BMC Evol Biol. 2008; 8: 169.

[3] Rylands, A. B., Kierulff, M. C. M., & Mittermeier, R. A. (2005). Notes on the taxonomy and distributions of the tufted capuchin monkeys (Cebus, Cebidae) of South America. Lundiana 6 (supp.): 97-110

[4] Silva Jr., J. de S. (2001). Especiação nos macacos-prego e caiararas, gênero Cebus Erxleben, 1777 (Primates, Cebidae). PhD thesis, Rio de Janeiro, Universidade Federal do Rio de Janeiro.

[5] IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. Accessed 23 November 2008

[6] Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography 39, 272–288. o. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés: 2012. január 20.)

[alfaro-7] Lynch Alfaro, J.W.; Silva, j. & Rylands, A.B. (2012). „How Different Are Robust and Gracile Capuchin Monkeys? An Argument for the Use of Sapajus and Cebus”. American Journal of Primatology, 1–14. o. DOI:10.1002/ajp.222007.

[alfaro1-8] Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés: 2012. január 20.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]