Desiderius longobárd király
Desiderius, más írásmóddal Daufer (latinul: Dauferius), (710 körül – 786 körül) az utolsó ténylegesen uralkodó longobárd király volt 757 és 774 között.
| Desiderius | |
| Rex Langobardaorum Rex totius Italiae | |
 | |
| Kép Desiderius fémpénzéről | |
| Longobárd király | |
| Uralkodási ideje | |
| 757 – 774. június 5. | |
| Elődje | Ratchis |
| Utódja | nem volt |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 710 körül Brescia |
| Elhunyt | 786 körül Liegi |
| Édesapja | nem ismert |
| Édesanyja | nem ismert |
| Házastársa | Ansa, Queen of the Lombards |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Desiderius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Uralkodása
szerkesztésLiutprand longobárd király veje volt. A király Tuscia hercegévé nevezte ki. Desiderius a longobárd trónt Aistulf király halála után szerezte meg, III. (IV.) István pápa segítségével.[1] Hamarosan azonban összekülönbözött a pápával, aki erre a két frank uralkodó, Nagy Károly és Karlmann segítségét kérte. A frank királyok azonban nem voltak hajlandók a longobárdok ellen szegülni, mivel mindketten családi kapcsolatban álltak Desideriusszal. Karlmann azonban meghalt, és Károly engedve a pápa unszolásának, testvére feleségét, Desideratát, aki Desiderius lánya volt, hazakergette az édesapjához.[1] Ezzel végképp megromlott a viszony a két uralkodó között, Desiderius udvarába fogadta Karlmann kiskorú gyermekeit, akiket a pápa által frank királyokká akart koronáztatni.[1] Mivel a pápa erre nem volt hajlandó, 773-ban ostrom alá vette Rómát.[1] A pápa segítségért fordult Károlyhoz, aki seregével átkelt az Alpokon.[1] Desiderius az ostromot abbahagyta és megkísérelt szembeszállni a frankokkal, akik azonban legyőzték őt, mire kénytelen volt visszavonulni fővárosába, Paviába. A város két hónapi ellenállás után elesett, Károly pedig elfogta Desideriust és feleségével együtt kolostorba záratta, ahol 786-ban meghalt. Ezt követően Károly felvette a longobárdok királya címet is. Habár Desiderius fia, Adalgis – aki Konstantinápolyba menekült[1] – megkísérelte megszerezni a trónt,[1] terve kudarcot vallott[1] (száműzetésben halt meg[1]), így a Longobárd Királyság örökre megbukott.
Gyermekei
szerkesztésDeisderius felesége, Ansa[2] legalább 5 gyermeket szült férjének:
- Adelgis[2] (? – 788 után)
- Adalperga[2] (? – 788 után) ∞ II. Arichis beneventoi herceg
- Liutperga[2] (? – 788 után) ∞ III. Tasziló bajor herceg
- leány[2] ∞ I. Károly frank császár
- Gerberga[2] (? – 771 után) ∞ I. Karlmann frank király
Eredeti források
szerkesztés- Liber Pontificalis
- Origo Gentis Langobardorum
- Chronicon Vulturnense
- Chronicon Novaliciense
- Annales Sangallenses Maiores
- Annales Laurissenses Maiores
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Desiderius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c d e f Italy, emperors & kings. Desiderius 757-774 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
Források
szerkesztés- Tolnai Világtörténelme, Budapest, 1909.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
| Előző uralkodó: Aistulf |
Következő uralkodó: nem volt |
