Domokos Péter (irodalomtörténész)
Domokos Péter (Gyergyóújfalu, 1936. január 15. – Budapest, 2014. május 27.[2]) finnugrista irodalomtörténész, nyelvész, a finnugor nyelvű irodalmak és népköltészet kutatója, tanára. 2007-től professor emeritus. 30 önálló kötete, illetve összeállítása, mintegy 350 cikke, tanulmánya jelent meg.
| Domokos Péter | |
| Született | 1936. január 15. Gyergyóújfalu |
| Elhunyt | 2014. május 27. (78 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Domokos Pál Péter |
| Foglalkozása | irodalomtörténész, nyelvész |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1959) |
| Kitüntetései | Puskin-érem (2006) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajzából
szerkesztésApja Domokos Pál Péter tanár, történész, néprajzkutató, a csángók kultúrájának kutatója. A család 1944-ben Budapestre költözött. Domokos Péter a budapesti József Attila gimnáziumban érettségizett, az ELTE BTK magyar szakán tanult tovább, ahol 1959-ben szerzett diplomát. Középiskolai tanár lett, majd 1965–1970 között a Leningrádi Állami Egyetem magyar nyelvi és irodalmi lektoraként oktatta a finnugor tanszék hallgatóit. Közben eljutott a Szovjetunió akkoriban nehezen látogatható városaiba, így Petrozavodszkba, Sziktivkarba, Joskar-Olába is.
Hazatérése után, 1970-től a szegedi JATE Finnugor Tanszékének tudományos munkatársa, 1980-tól az ELTE BTK Finnugor Tanszékének főmunkatársa, 1986-tól professzora. Közben 1973-ban kandidátusi, 1984-ben akadémiai doktori címet szerzett (irodalom- és kultúra tudományok).
1992-től közel egy évtizeden át állt az ELTE Finnugor Tanszék élén. 2006 elején nyugdíjba vonult, 2007-től professor emeritus. A doktori képzésben és a nemzetközi finnugor konferenciákon továbbra is részt vett.
Munkássága
szerkesztésKezdő tudományos kutatóként egy ideig etimológiai cikkeket írt, de a nyelvészet helyett hamarosan a finnugor nyelvű népek irodalmával kezdett foglalkozni. Ennek eredményeként az 1970-es években több összefoglaló jellegű munkája jelent meg a Szovjetunióban kisebbségben élő („keleti”) finnugor népek irodalmáról.
Az udmurt irodalom története megjelenése idején (1975) nemzetközi viszonylatban is a legrészletesebb udmurt irodalomtörténet volt és a finnugor irodalomtudomány egyik alapvető műve lett. A könyv több is, mint irodalomtörténet, hiszen az udmurt történelemmel, folklórral és az írásbeliség kialakulásával is részletesen foglalkozik; ez akkoriban úttörő és nem veszélytelen vállalkozásnak számított. A finnugor irodalmak kutatásának másik kiemelkedő jelentőségű munkája a tíz évvel később közreadott A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása című monográfia. A két könyv oroszul, (e népek közvetítő nyelvén) csak a Szovjetunió felbomlása után jelenhetett meg, az első Udmurtföld fővárosában, Izsevszkben (1993), a második Joskar-Olában (1993).
Magyar történeti, irodalomtörténeti vizsgálódásait Szkítiától Lappóniáig című könyvében adta közre, melynek sokatmondó alcíme: A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. A finnugrisztikai kutatástörténet tárgykörébe illeszkednek a múlt magyar tudósairól, így Hunfalvy Pálról vagy Kállay Ferencről készült összefoglaló munkái.
Számos általa szerkesztett könyv közül kiemelhető a Hajdú Péterrel közösen összeállított Uralisztikai olvasókönyv (1977), valamint a Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák I-II. kötet (1984), melynek előszavát és jegyzeteit is Domokos Péter írta.
Szakmai munkájának fontos része volt vezetői tevékenysége. Az MTA Modern Filológiai Bizottságának tagja, majd titkára, 1997-től elnöke. Az 1980-as évektől a Filológiai Közlöny szerkesztőbizottságának tagja, később elnöke. A Finnugor Kongresszusok Nemzetközi Bizottságának (ICFUC) 1985-től rendes tagja, 2010-ben tiszteletbeli tagja.
Domokos Péter 1960-tól több mint 50 éven át a Nemzetközi Finnugor Kongresszusok állandó résztvevője volt. Fontos szerepe volt abban, hogy az 1975-ös budapesti finnugor kongresszustól kezdve az irodalmi szekció helyet kaphatott a finnugrisztika hagyományos tudományágai között. Közreműködött a Finnugor Írók Szövetsége megalapításában (1989), melynek megalakulásától alelnöki, 1993-tól 1996-ig elnöki tisztét töltötte be, 2004-től pedig ismét alelnöke volt.
Díjak, elismerések
szerkesztés- A Munka Érdemrend ezüst fokozata (MTA), 1986.
- Az Udmurt ASzSzK Legfelsőbb Tanácsának díszoklevele (Szovjetunió, Izsevszk), 1989.
- Az Udmurt Kenes Nemzeti Társaság diplomája és díja (Oroszország, Udmurt Köztársaság, Izsevszk), 1996.
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 1996.
- Az E. W. Ponkkala Alapítvány kitüntetése és díja (Finnország, Helsinki), 1998.
- Az Észt Köztársaság Elnökének Pro terra Mariana Érdemrendje, V. fokozata, 1999.
- A Finn Köztársaság elnöke által adományozott Fehér Rózsa Érdemrend lovagja, 2002.
- A Komi Állami Egyetem kitüntetése, 2005.
- A Mari Köztársaság külföldieknek adható legmagasabb kitüntetése, 2006.
- A Szentpétervári Állami Egyetem díszdoktora, 2006.
- Puskin-érem Vlagyimir Putyin orosz elnöktől, 2006.
Főbb műveiből
szerkesztés- A finn irodalom fogadtatása Magyarországon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1972.
- Az udmurt irodalom története. Bp., Akadémiai Kiadó, 1975.
- Literaturen finnisch-ugrischer und samojedischer Völker in der Sowjetunion. Göttingen, 1977. (Philologisch-Historische Klasse. 1977. 2.)
- Uráli nyelvrokonaink (Hajdú Péter társszerzővel). Bp., Tankönyvkiadó, 1978. *Handbuch der uralischen Literaturen. Szeged. (Studia Uralo-Altaica N. 18.), 1982.
- Itäisten suomalais-ugrilaisten kansojen kirjallisuudesta. Helsinki-Porvoo, 1983.
- A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása. Bp., Akadémiai Kiadó, 1985.
- Hunfalvy Pál (Paládi-Kovács Attila társszerzővel). Bp., Akadémiai Kiadó, 1986.
- Die uralischen Sprachen und Literaturen (Hajdú Péter társszerzővel). Bp., Akadémiai Kiadó, (Bibliotheca Uralica 8.), 1987.
- Kállay Ferenc. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990.
- Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991.
- Második, átdolgozott kiadás. Bp., Universitas Könyvkiadó, 1998.
- Barna Ferdinánd. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991.
- Isztorija udmurtszkoj lityeraturi. Izsevszk, 1993.
- Formirovanyije lityeratur malih uralszkih narodov. Joskar-Ola, 1993.
- Négy tanulmány (három ráadással). Bp., (Budapesti Finnugor Füzetek 4.), 1996.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ Elhunyt Domokos Péter. Nol.hu, 2014. május 28. (Hozzáférés: 2014. május 29.)
Források
szerkesztés- Bereczki Gábor: A 70 éves Domokos Péter köszöntése (pdf). Európai Utas (folyóirat), 2006. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 31.)
- Domokos Péter: Tudományos életrajz. (Hozzáférés: 2010. május 31.)[halott link]
- Domokos Péter adatlapja. Országos Doktori Tanács. (Hozzáférés: 2010. május 31.)
- Mizser Lajos: Domokos Péter két könyve – oroszul. (Hozzáférés: 2010. május 31.)
- Dr. Domokos Péter finnugrisztika professzor kitüntetése. Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2006. május 24. (Hozzáférés: 2010. május 31.)[halott link]
- A szentpétervári egyetem díszdoktora lett Domokos Péter professzor. MTV Archívum, 2006. [2014. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 31.)
További információk
szerkesztés- Domokos Péter: A kisebb uráli (finnugor) irodalmakról. Magyar Napló. A Magyar Írószövetség lapja, 2003. [2009. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 31.)
- Domokos Péter: A Kalevala nálunk és nyelvrokonainknál. Kortárs (folyóirat), 1999. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 31.)