Dubravica (Dubrovnik)

Dubravica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik.

Dubravica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Dubrovnik
Jogállás	falu
Irányítószám	20235
Körzethívószám	(+385) 20
Népesség
Teljes népesség	33 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	378 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 44′ 42″, k. h. 17° 56′ 24″42.74502542, 17.93992482
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A Dubrovnik városától légvonalban 16, közúton 24 km-re északnyugatra a tengermelléken, a Majkoviból Trstenóba menő út mellett fekszik.

Története

Dubravica területe már ősidők óta lakott. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaikból található a település határában is. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki.

A horvát tengermelléknek ez a része a Neretvától Dubrovnik városáig a középkori Zahumljéhez tartozott, mely kezdetben a horvát nemzeti királyoktól, majd a 12. századtól a horvát-magyar királyoktól függőségben (Hum, Chum néven) önálló hercegséget képezett. Mihály humi herceget („dux Chulmorum”) már a 10. században említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában átmenetileg a raškai uralkodók uralma alá került, de 1154-ben Borics bosnyák bán megszerezte tőlük. 1198-ban Endre horvát-szlávón herceg visszaszerezte a magyar koronának, de ténylegesen a Nemanjić-dinasztia hercegei uralkodtak felette. 1326-ban újra a bosnyák bánok uralma alá került, majd Dusán István szerb király foglalta el. 1362-ben visszaszerezték a horvát-magyar királyok, majd 1382-ben I. Tvrtko bosnyák király kezére került. Végül 1399-ben megszerezte a Raguzai Köztársaság. Szent János tiszteletére szentelt temploma a 16. században épült.

A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 142, 1910-ben 98 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen. Az elfoglalt települést a szerb erők kifosztották és felégették. 1992. májusáig lényegében lakatlan volt. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. 1996-ban földrengés okozott súlyos károkat. A településnek 2011-ben 37 lakosa volt, akik főként Dubrovnikban és a közeli nagyobb településeken dolgoztak, illetve mezőgazdaságból éltek.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
142	134	119	101	99	98	72	74	86	75	62	61	51	39	47	37

Nevezetességei

A Keresztelő Szent János templom a 16. században épült, a 20. században bővítették.

Gazdaság

Gazdaságilag fejletlen elővárosi település, melynek lakói elsősorban mezőgazdaságból, állattartásból élnek. A gazdasági fellendülést az A1-es autópálya Ploče és Dubrovnik közötti szakaszának megépülésétől várják, mely Dubravica közelében halad át.

Források

• Dubrovnik város hivatalos oldala (horvátul)
• A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Vida Trsteno (horvátul)
• Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)

További információk

• Dubrovnik turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
• A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
• Dubrovniki turistakalauz (horvátul) (angolul)