Előadó-művészet
Az előadó-művészet azon művészi produkciók összefoglaló elnevezése, amelyek (szemben az alkotóművészettel) nem új műveket hoznak létre, hanem a közvetlenül nem élményszerű formában (írásban, kotta, koreográfia) rögzített művek élményszerű átélését teszik lehetővé.
Szűkebb értelemben: a szavalás művészete (szemben a színművészettel). Az irodalmi szöveget csak elmondva-elszavalva (de el nem játszva) reprodukáló előadói tevékenység, vagyis versekből, prózarészletekből és sanzonokból összeállított színpadi, pódiumi produkciók általában egyszemélyes előadása.[1][2]
Az előadó-művészeti szakágazatról
szerkesztésAlkotó-, művészeti, szórakoztató tevékenységek egyik szakágazata. Fő ágai a színházművészet, a szavalóművészet, az ének-, tánc- és hangszeres zenei előadó-művészet. Az előadó-művészet sohasem jelenthet mechanikus reprodukálást, hanem interpretálás,[m 1] azaz értelmezés, mely az eredeti művészi alkotás módosítását, kifejezés- és hatásmechanizmusának bővítését jelenti. Az előadandó mű döntően meghatározza azt a mozgásteret, amelyben az előadóművész a maga felfogását érvényesítheti, s ha ezt a keretet túllépi, rendszerint meghamisítja a művet, vagy társszerzői, adaptálói tevékenységbe csap át; ennek ellenére az előadó-művészet nem nélkülözi az alkotói jelleg bizonyos mértékű jelenlétét.[1][2]
Az előadó-művészeti szakágazatba tartozó ágak
szerkesztés- - az élő színházi, koncert-, opera- vagy táncművek és egyéb színpadi alkotások bemutatása;[3]
- - művészcsoportok, cirkuszok vagy társulatok, zenekarok, együttesek előadói tevékenysége;[3]
- - az egyéni művész (színész, táncos, zenész, szövegmondó és egyéb előadó) tevékenysége.[3]
Az alkotóművészet[4] és a film-, video-, televízióműsor-gyártás[5] külön ágat, szakágakat képeznek.
A fogalomról
szerkesztésAz alkotóművészettel szemben az előadó-művészetben új műveket nem hoznak létre. Művészi produkciók keretében a már szövegesen, illetve kotta vagy koreográfia formájában rögzített művek élményszerű átélését teszik lehetővé.
Már a művészi felolvasás is ide tartozik, – aminek speciális válfaja a szónoklat[m 2] és a szavalás is, – de leggyakoribb és legkifinomultabb formája a színielőadás.[6]
Az előadó-művészetet az esztétikával foglalkozó szakemberek gyakran "másodrangú művészet"-nek szokták nevezni, mivel csak meglévő alkotásokat tud reprodukálni s alkotóját általában nem éli túl. Ennek az a rendkívüli közvetlen hatása, hogy a színházak és hangversenyek hallgatóit legalább olyan mértékben vonzza az eladók művészete, mint az előadott művek. Elméleti irodalma mindig mellékes marad, mert valójában csak a gyakorlat taníthat meg rá.[6]
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Interpretáció: 1. magyarázat, értelmezés, felfogás; 2. előadás, tolmácsolás (színészé)
- ↑ A szónoklatot már az ókorban igen nagyra becsülték s tanításával is foglalkoztak, bár különböző nemeinél (politikai, ügyvédi s később egyházi szónoklat) a művészi cél háttérbe szorul a gyakorlati cél mellett.[6]
További információk
szerkesztés- BABITS MIHÁLY: KÖLTÉSZET ÉS ELŐADÓMŰVÉSZET Nyugat, 1919. 2. szám
- 2008. évi XCIX. törvény Előadó-művészeti törvény
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Lapoda Multimédia: Előadó-művészet [Tiltott forrás?]
- ↑ a b Magyar színházművészeti lexikon Akadémiai Kiadó, Budapest 1994 ISBN 963 05 6635 4
- ↑ a b c TEÁOR számok '08: TEÁOR 9001 - Előadó-művészet, teaorszamok.hu
- ↑ TEÁOR számok '08: 9003 - Alkotóművészet, teaorszamok.hu
- ↑ TEÁOR számok '08: 591 - Film-, video-, televízióműsor-gyártás, teaorszamok.hu
- ↑ a b c mek.hu-n:Révai nagy lexikona VI. kötet (Duc–Etele). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912.