Ember a felvevőgéppel
Az Ember a felvevőgéppel (oroszul Человек с киноаппаратом / Cselovek sz kinoapparatom) 1929-ben készült szovjet némafilm-dokumentumfilm. Rendezője Dziga Vertov.[1]
| Ember a felvevőgéppel (Человек с киноаппаратом) | |
| 1929-es szovjet némafilm | |
 | |
| Rendező | Dziga Vertov |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Dziga Vertov |
| Zene | Michael Nyman |
| Operatőr | Mihail Kaufman (a rendező fivére) |
| Vágó | Jelizaveta Szvilova |
| Gyártás | |
| Gyártó | Vszeukrajinszke fotokinoupravlinnya |
| Ország |  Szovjetunió |
| Nyelv | némafilm |
| Játékidő | 80 perc/68 perc |
| Képarány | 4:3 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | ismeretlen |
| Bemutató |  1929. január 8. |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ember a felvevőgéppel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
„A néző figyelmébe: ez a film a látható jelenségek közvetítése. Feliratok nélkül, forgatókönyv nélkül, színészek nélkül, díszletek nélkül készült. Ez a kísérleti munka az abszolút nemzetközi filmnyelv létrehozása felé halad teljesen szakítva a színház és az irodalom nyelvével.” – részlet a főcímfeliratból.
A filmnyelv megújítója
szerkesztésDziga Vertov minden filmiskolában tanított, avantgárd dokumentumfilmjében Kijev, Moszkva és Odessza egy napját ábrázolja a hajnali ébredéstől késő éjig. A film hőse azonban maga a felvevőgép. Az ifjú filmművészet minden akkoriban új eszközével tobzódik a rendező. A néző ott ül az operatőr mellett, vagy vágtat, repül, autójával suhan át a városon, felkapaszkodik vele a kéményekre, és lóg a robogó vonat lépcsőjén.
A filmben a mindenféle hétköznapi szereplő mellett ugyanis láthatóan ott van az örök filmes, a rendező-operatőr-laboráns-vágó, sőt, az akkor még nem is létező hangosfilmet is érzékelteti Vertov. A nézők átélhetik magának a filmnek a születését. A filmet a rendező mozgóképi szimfóniaként komponálta, a szovjet avantgárd film montázselméletének és -gyakorlatának (amelynek egyik kidolgozója volt) összes eredményét kiaknázva.
Ez egy keretes, többszörösen önreflektív alkotás, melyben elemi erővel jelenik meg a filmkészítés öröme, a modernitásba, a tudományba és a jövőbe vetett hit. Enciklopédikus igényű leltár, mely egy napba sűríti a város lefilmezhető aspektusait. A főcímben definiálják az alkotók, hogy a film távol áll a színháztól, az irodalomtól, és még felirat sincs benne. Mivel nincs hagyományos történet, ezért a struktúrát a ritmus hordozza, aminek a nyelvi megjelenése a vágás és a rendkívül dinamikus kameramozgások. Itt nincsenek dramatikus csúcspontok, konfliktusok, csak a sorozatok változatos ismétlődése.[2]
A mai néző számára is lenyűgöző a film tiszta filmszerűsége. Vertovnak a „filmszemről” (киноглаз) szóló elmélete szinte fogalmilag érhető tetten ebben a némafilmben.
A film zenéje
szerkesztés- 1929-ben az eredetileg hang nélküli művet élő zenével kísérték. Később születtek rögzített kísérőzenék.
- 1999-ben a The Cinematic Orchestra egy portói fesztiválon játszott hozzá muzsikát.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Archive.org: Chelovek s kinoapparatom (Man With A Movie Camera) (1929)
- ↑ A bekezdés forrása: Czabán György: Párhuzamosok, ha találkoznak Archiválva 2007. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Pergő Képek, 2003/4-5-6.
Lásd még
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Ember a felvevőgéppel a PORT.hu-n (magyarul)
- Ember a felvevőgéppel az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Ember a felvevőgéppel a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Ember a felvevőgéppel a Box Office Mojón (angolul)
