Spanyolország
Spanyolország, hivatalos nevén Spanyol Királyság (spanyolul és galiciai nyelven Reino de España, katalánul Regne d’Espanya, baszk nyelven Espainiako Erresuma) független állam Dél-Európában, illetve Észak- és Nyugat-Afrikában (a hozzá tartozó Ceuta és Melilla autonóm városokkal, valamint a Kanári-szigetekkel). A spanyol szárazföldet délről és keletről a Földközi-tenger (amelyben az országhoz tartozó Baleár-szigetek fekszenek), északról a Vizcayai-öböl és nyugatról az Atlanti-óceán határolja. A szárazföldön Portugáliával, Franciaországgal, Andorrával és Gibraltárral határos. Spanyolország a legnagyobb a három független államból, amelyek az Ibériai-félszigeten fekszenek. Fővárosa és egyben legnépesebb metropolisza Madrid.
A magasan fejlett országok egyike, és 2020 táján a világ húsz legnagyobb export-import gazdaságának egyike.[4] Területe alapján az EU-ban a második legnagyobb ország, a népessége alapján pedig a negyedik. Franciaország után a világ második leglátogatottabb országa.[5][6] Kulturálisan latin Európához tartozik és a világ negyedik legnagyobb világörökségének ad otthont.[7]
Az Európai Unió, a NATO, az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagja.
A nép- és országnév eredete
szerkesztésA spanyol szó végső eredete a latin HISPANIOLUS, azaz körülbelül ’hispánka’, amely espaignol alakban került a provanszálba, onnan español írásmóddal a spanyolba, majd a többi (újlatin) nyelvbe. A magyar nyelvben egy észak-olasz nyelvjárási – s-sel ejtett – spagnol alak honosodott meg. Azonban, míg nyelvünkben a „spanyol” szó egyaránt utalhat spanyolországi és spanyol nyelvű személyre vagy dologra, addig a spanyolban megkülönböztetik a spanyol (spanyolországi) és a spanyolul beszélő (spanyol nyelvű) fogalmakat egymástól: előbbire az español, az utóbbira az hispano vagy latino szót alkalmazzák. Az ország önelnevezése – España – a latin HISPANIA folytatása, a középkori spanyolban még Hespaña alakban is előfordult.
Földrajz
szerkesztés
Fekvése, határai
szerkesztésPortugáliával és Gibraltárral osztozik az Ibériai-félszigeten. Északon a Pireneusok természetes határt képez Franciaország és Andorra felé. Keleten és délkeleten a Földközi-tengerrel (1663 km) érintkezik, északon a Vizcayai-öböl, északnyugaton, illetve délnyugaton a Cádizi-öböl jelenti szintén természetes határát az Atlanti-óceán (711 km) felé. Délen a Gibraltári-szoros választja el Afrikától (14 km). A partok teljes hossza 3144 km.
A királyság részei a szárazföldi területeken kívül még:
- A
Baleár-szigetek a Földközi-tengeren 5014 km², két főszigetből (Mallorca és Menorca), két kis szigetből (Ibiza és Formentera), illetve még 150 apró sziklából áll. - A
Kanári-szigetek az Atlanti-óceánban 7550 km², összesen 7 szigetből és 6 kisebb sziklaszigetből áll. Nyugati szigetei: Tenerife, La Palma, La Gomera, Hierro, keleti szigetei: Gran Canaria, Fuerteventura, Lanzarote és öt kis sziget. 1100 km-re fekszik Cádiztól.
Ceuta és 
Melilla városok Afrika északi részén és több sziget a Földközi-tengeren a Gibraltári-szoros közelében, mint Penon de Velez, Alhucemas és Chafarinas szintén az ország területeit képezik.
Nem tartozik Spanyolországhoz a jelenleg is brit koronagyarmat 
Gibraltár.
Domborzat
szerkesztés
Spanyolország területének nagy részét fennsíkok és hegységek uralják. Az ország átlagos tengerszint feletti magassága 600 m felett van.
Geológiailag, morfológiailag a spanyol tájakat három nagyobb vidékre oszthatjuk:
- Az ország központi részén a Mezeta (Meseta Central Española) felföldje terül el, ami 200 000 km²-t foglal magába, 600–1000 méter közötti váltakozó magassággal, átlagos magassága 700–800 méter. A Kasztíliai-választóhegység (Cordillera Central) osztja két részre, melynek vonulatai a Sierra de Gata, a Sierra de Gredos és a Sierra de Guadarrama. Így alakul ki a választóhegységtől északra az Északi-Mezeta (Meseta Septrentional), attól délre pedig a Déli-Mezeta (Meseta Meridional).
- Belső peremhegységek vidéke:
- északon az Asztúriai-hegység, legmagasabb pontja a Torre Cerredo (2648 m, Picos de Europa – masszívum)
- északnyugat-délkeleti irányban az Ibériai-hegységrendszer (Sistema Ibérico), legmagasabb hegye a Sierra de Moncayo (2313 m).
- Külső peremhegységek vidéke:
- Északon a Kantábriai-hegység (Cordillera Cantabrica) 1700 méteres magasságával összekapcsolja az Asztúriai-hegyvidéket a Pireneusokkal, a Kantábriai-tenger mentén vonul végig. Legmagasabb csúcsa a Picos de Europa, 2645 m.
- A Galíciai-hegység Spanyolország északnyugati csücskében foglal helyet, rengeteg csipkézett öböllel a partvidéken.
- A Katalóniai-hegység délnyugat felől kapcsolódik ugyancsak a Pireneusok láncaihoz, legmagasabb vonulata a Montseny (1741 m).
- Az Andalúziai-lánchegység vagy Bétikai-Kordilerrák az ország déli részén emelkedik, a Gibraltári-szorostól a Cabo de la Nao fokáig. Az ország legmagasabb hegyei sorakoznak itt.
- A peremhegyvidékhez csatlakoznak az Ebro-medence, a Tajo-medence és a Guadalquivir-medence.
|
Képek
|
Vízrajz
szerkesztésA Spanyolországban található több mint 1800 folyam és forrás közül csak a Tajo hosszabb 960 kilométernél, és 90 kivételével mind rövidebb 96 kilométernél. Ezek a rövid folyók csak kis vízmennyiséget szállítanak, és az év némely szakaszában ki is száradnak, ám mikor nagy a vízhozam, igen sebesek. A nagy folyók többsége a magas hegységekből ered, átfolyik a központi Mezetán és Portugáliában ömlik bele az Atlanti-óceánba (kivételt képez az Ebro, amely a Földközi-tengerbe torkollik). Az északnyugati partvidéket számos, fjordhoz hasonló sziklás benyúlás tarkítja.
A Mezetán keresztül nyugatra folyó folyamok közül a Duero, a Tajo, a Guadiana és a Guadalquivir a legnagyobb. A Guadalquivir az egyik legjelentősebb, mivel a folyó áradásai a közvetlen közelében termékeny völgyet alakítottak ki. A szárazföld belsejében a folyón nagyobb hajók is könnyen hajózhatnak, és Sevillát az egyetlen olyan belföldi spanyol kikötővé teszi, ahonnan óceánjárók is indulnak. Az északi régió legnagyobb folyója a Miño.
Az ország legnagyobb gátja az El Atazar gát Madrid közelében, amely a város vízellátását biztosítja.
Európa legdélebben fekvő gleccsere a Sierra Nevada hegységben található Mulhacén hegyen van.[8]
Éghajlat
szerkesztésAz ország területének csaknem teljes egésze a szubtrópusi klímaövben fekszik, mindössze az Atlanti-óceán és a Vizcayai-öböl partvidéke tartozik az enyhe telű óceáni éghajlathoz. A belső területeken a kontinentális hatás érvényesül. Az ország klímáját több zónára oszthatjuk.
Növény- és állatvilág
szerkesztésÉszaki részén, a Kantábriai-hegységben és Galíciában az óceáni éghajlat hatására erikafélékben és pillangósvirágúakban gazdag fenyérek, rétek és lombhullató erdők, a magasabban fekvő területeken fenyvesek alakultak ki. A Pireneusok növényzete a tszfm.-nak megfelelően és K-Ny-i irányban is változik. Nyugaton tölgy (pl. kocsányos tölgy), feljebb bükk alkotta lombhullató erdők, a Középső-Pireneusok magasabb régióiban fenyvesek, felettük havasi rétek, keleten a mediterrán hatás miatt keménylombú erdők, felettük mediterrán tűlevelű erdők vannak. [9]
Mediterrán flóraterület: kevés az erdőterület, főleg magyaltölgy és paratölgy, píneaerdők aleppóifenyővel és pínea fenyővel, délen a betelepített agávé, eukaliptusz és az őshonos törpepálma, továbbá olajfa, mirtusz, oleander, citrom- és narancsültetvények, a Mesetán macchia cserjés, bodorrózsa vagy sztyeppés pusztaság.
Az ország mediterrán területei erdőinek kivágását már az ókorban megkezdték, helyükön sok helyen gyéren gyepes, lepusztult felszínű, sziklás területek vagy másodlagosan kialakult mediterrán cserjések, illetve citrus- és olajfaültetvények vannak. [9]
A ragadozó állatok közül előfordul a róka, a farkas, a vadmacska, a párduchiúz, a barnamedve, az afrikai eredetű egyiptomi mongúz és a petymeg. [9]
Európában csak itt él dögkeselyű, (Máltán kívül) kaméleon, cibetmacska, védett a spanyol kőszáli kecske és a muflon.
Természetvédelem
szerkesztésTermészetvédelem alatt álló terület nagysága: 9,2% (2003). Az UNESCO bioszféra-programja keretében 14 bioszféra-rezervátumot alapítottak. Több régiót madárvédelmi területté nevezett ki a kormány, hat tengeri terület a Földközi-tengeren különleges védelem alatt áll.
Spanyolországban környezetvédelmi problémát jelent az erdők fogyása, a talajerózió, a tavak elsavasodása, a folyók szennyezése. A turizmus jelentős mértékben hozzájárul a környezet szennyezéséhez, különösen a Földközi-tenger partján, a nyári hónapokban.
Nemzeti parkok
szerkesztésTermészeti világörökség
szerkesztésA természeti világörökség részei az UNESCO szerint:
- Garajonay Nemzeti Park a Kanári-szigeteken, La Gomera szigetén;
- Doñana Nemzeti Park Andalúziában;
- Teide Nemzeti Park a Kanári-szigeteken, Tenerife szigeten a Pico de Teide nevű hegyen.
Egyszerre természeti és kulturális világörökség:
- A Mediterrán-medence sziklafestményei az Ibériai-félszigeten;
- Pireneusok – Mont Perdu / Monte Perdido (Franciaországgal közös);
- Ibiza élővilága és kultúrája a Baleár-szigetekhez tartozó Ibiza szigeten;
Történelme
szerkesztésA modern Spanyolország mai területén több nép is letelepedett, mint például a kelták, az ibérek, a rómaiak, a vizigótok és a mórok.
A hódítás hosszú és kemény harcai után az Ibériai-félsziget a Római Birodalom Hispania nevű provinciája lett. A korai középkorban germán uralom alatt állott.
A középkorban több mint öt évszázadig, nagy területek voltak iszlám uralom alatt, melyeknek egy töredéke 1492-ig állt fenn, amikor az Aragónia és Kasztília keresztény királyságai 770 év után elfoglalták az utolsó ibériai muszlim államot, a Granadai Emírséget. Ugyanabban az évben, Kolumbusz Kristóf elérte az Újvilágot, amivel megalakította a világuraló Spanyol Birodalmat. Spanyolország lett Európa legerősebb hatalma. A világ vezető hatalma volt a 16. században és a 17. század első felében, de a folyamatos háborúk és más problémák fokozatosan aláásták erejét.
Franciaország a 19. század elején megszállta Spanyolországot, ami káoszt váltott ki; a birodalom legnagyobb része függetlenné vált Spanyolországtól, ahol folytatódott a politikai instabilitás. A 20. században polgárháború pusztította az országot, azután autoriter kormányzata volt. A század közepén Francisco Franco alakított ki diktatúrát Spanyolországban, és demokratikus állam csak 1978-ban alakult ki. Ezekben az években az ország stagnált, bár az időszak végét jelentős gazdasági fejlődés jellemezte.
Az ország 1986-ban belépett az Európai Unióba, ezután Spanyolország gazdasági és kulturális reneszánszát élte egészen a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságig, ekkor ugyanis gazdasága súlyos válságba került.[10]
Őskor
szerkesztés- Az Ibériai-félsziget őslakosai
A történelmi Hispania a jelenlegi Spanyolország, már az ős- és újkőkortól lakott volt. Az ország északi partvidékén, Santander közelében lévő barlangok (Altamira-barlang) az őskőkori ember festményeit rejtik. A 18 méter hosszú és 8 méter széles főterem mennyezetét szarvasokat, vaddisznókat, lovakat és bölényeket ábrázoló élethű festmények borítják – akad köztük két méternél hosszabb is. Az alakokat faszénnel rajzolták meg, majd földfestékekkel élénkvörösre és ibolyaszínűre festették. A kisebb termekben fekete színnel festett és vésett képek is találhatók. A festményeket 1879-ben fedezte fel egy környékbeli földbirtokos, Marcellino de Sautola, aki tűzkőből és állati csontból készült szerszámokat is talált a barlangban. A spanyol és külföldi szakértők eleinte hamisítványnak tartották a festményeket, amelyekről végül csak 1902-ben állapították meg, hogy valóban i. e. 13 500 körül készülhettek.
-
-
Kőrézkori település rekonstrukciója, Los Millares -
Aranytálak a bronzkorból
Ókor
szerkesztés- A római uralom: Hispania
Mivel Európa és Afrika között helyezkedik el, a Pireneusi-félsziget mindig is különböző törzsek és civilizációk hódításainak célpontja volt.
A terület őslakói, a vitatott eredetű ibérek, i. e. 800 körül összeolvadtak a Pireneusokon át benyomuló keltákkal (keltiberek). Hispania gazdag érclelő helyei, ideális, hajózható partjai, előnyös földrajzi helyzete vonzották a hajós népeket. Az i. e. 10–11. században a föníciaiak telepeket létesítettek a keleti parton. Ők alapították Malacát (Malága) és Gadest (Cádiz). Az i. e. 7. században görögök jelentek meg a déli és a keleti partvidéken, akiknek később át kellett engedniük a területet a karthágóiaknak.
A második pun háborúban (i. e. 218–201) összeomlott Karthágó hatalma. A rómaiak i. e. 3. században érkeztek, de két további századba került, mire leigázták a félszigetet. A római jog, a latin nyelv és a római szokások fokozatosan az élet részei lettek. A rómaiak i. e. 197-ben két provinciát létesítettek: Hispania citeriort, és Hispania ulteriort. A luzitánok Viriathus vezetésével még felkeltek a rómaiak ellen, majd őket a keltibérek követték (Numantia ostroma, i. e. 134–133), de a felkeléseket leverték. A római uralom mélyen átalakította a társadalmat, gazdasági változásokat idézett elő (rabszolgaság, mezőgazdaság, kézműipar, bányászat, kereskedelem, utak építése). A romanizáció legerősebben a Közép-és Dél-Hispaniát hatotta át, északot (a mai Baszkföld) kevésbé. A hispaniai tartományok számos híres egyéniséget adtak a Római Birodalomnak: Marcus Valerius Martialis, Marcus Annaeus Lucanus, Lucius Annaeus Seneca, Marcus Ulpius Traianus, Publius Aelius Hadrianus. Az i. sz. 4. századtól elterjedt a kereszténység. A római uralomnak a folytonos betörések (szvévek, vandálok, alánok) és a népvándorlás vetett véget a Pireneusi-félszigeten.
-
Mérida ókori római színháza -
-
-
Besalú középkori építménye -
Ponferrada középkori erődje
Középkor
szerkesztés- A vizigót korszak
409-ben Hispaniát megtámadták a germán törzsek, és 419-re megalapították a Vizigót Királyságot. A nyugati gótok 711-ig uralkodtak, amikor is a muzulmánok átkeltek a Gibraltári-szoroson és győzedelmeskedtek Roderik, az utolsó gót király felett. 714-re az arab hadsereg az egész félszigetet elfoglalta, kivéve az északi hegyes vidékeket. A déli (Al-Andalus, ahogyan az arabok nevezték) muzulmán megszállás közel 800 évig tartott. Ez alatt az idő alatt a művészetek és tudományok virágoztak, új terményeket és mezőgazdasági technikákat vezettek be, palotákat, mecseteket, iskolákat, kerteket és nyilvános fürdőket építettek. 722-ben Covadongánál, a félsziget északi részén, a vizigót király, Pelayo vezetésével egy kis hadsereggel először győzte le az arabokat. Szimbolikusan ez a csata jelentette a Reconquista, a terület keresztény visszahódításának kezdetét.
- A reconquista
A 13. század végére Kasztília és Aragónia a keresztény hispániai területek két legerősebb királyságává nőtte ki magát, és 1479-ben egyesült Izabella (Kasztília hercegnője) és Ferdinánd (Aragónia trónörökösének) frigyével. A katolikus uralkodóként ismert pár egyesítette egész Spanyolországot. 1478-ban megalapították a könyörtelenségéről híres spanyol inkvizíciót, kivégezve és elűzve ezzel több ezer zsidót és nem keresztényt. 1482-ben megostromolták Granadát és 10 évvel később az utolsó mór király Boabdil is megadta magát, beteljesítve ezzel a reconquistát. 1492. március 31-én Izabella és Ferdinánd (los reyes católicos) – Tomás de Torquemada és az inkvizíció támogatásával – rendelkezést adott ki a spanyolországi zsidók kiűzéséről (expulsión), amelyet még abban az évben végrehajtottak.[11][12]
Újkor
szerkesztés- A spanyol birodalom fénykora
Spanyolország hatalmas birodalmat épített ki az Újvilágban, Kolumbusz 1492-es amerikai partraszállása után. Arany és ezüst áramlott a spanyol kincstárba Mexikóból és Peruból, miután a hódítók földeket szereztek Kubától Bolíviáig. Spanyolország monopolizálta a kereskedelmet az új gyarmatokkal, és a világ egyik leghatalmasabb nemzetévé vált. Ám ez a protekcionizmus hátráltatta a kolóniák fejlődését és egy sor költséges háborút eredményezett Portugáliával, Angliával, Franciaországgal és Hollandiával.
- Spanyol gyarmatosítás
Az Újvilágba megindult a spanyol konkvisztádorok hada. A portugálokkal ellentétben a spanyolok az Újvilágban már gyarmatokat létesítettek, nem elégedtek meg a partvidék meghódításával. A konkvisztádorok alkirályságokat hoztak létre, amelyek urai kizárólag a spanyol királynak tartoztak felelősséggel.
Elsőként Hernán Cortés vezetett hadjáratot a mexikói aztékok ellen (1519), majd Pedro de Alvarando 1523-ban a majákat hódította meg. 1531-ben Francisco Pizarro a perui Inka Birodalmat döntötte meg. A győzelmet hódítók hallatlan technikai fölénye, és az őslakosok megosztottsága biztosította. Az aztékok pl. tömeges emberáldozatokkal terrorizálták a meghódított törzseket, és ennek a hódítás véget vetett. Ugyanakkor az európaiak által behurcolt járványok nyomán az őslakosság alig 15-20%-a maradt életben.
- A birodalom hanyatlása
1808-ban I. Napóleon francia császár seregei behatoltak az országba és a spanyol korona mindinkább elvesztette a gyarmatai feletti uralmat. Egy madridi felkelést követően a spanyolok összefogtak, és öt éven át tartó függetlenségi háborút vívtak a franciák ellen. 1813-ban a francia haderőt végleg kiűzték, és 1814-ben VII. Ferdinánd visszakerült a spanyol trónra. Ferdinánd 20 éves uralkodása alatt visszaállította az inkvizíciót, üldözte a liberálisokat és a konzervatívokat, korlátozta a szólásszabadságot. A spanyol gazdaság pangott, az amerikai gyarmatok pedig kivívták függetlenségüket.
A végzetes 1898-as spanyol–amerikai háború a Spanyol Birodalom összeomlását jelentette. Spanyolország vereséget szenvedett egy sor tengeri csatában, ami Kuba, Puerto Rico, Guam és Fülöp-szigetek elvesztését eredményezte. Spanyolország gondjai tovább fokozódtak a 20. század első feléig. 1923-ban, amikor az ország a forradalom küszöbén állt, Miguel Primo de Rivera államcsínyt hajtott végre és 1930-ig katonai diktátorként kormányozta Spanyolországot. 1931-ben XIII. Alfonz király elmenekült az országból. Másnap kikiáltották a második Spanyol Köztársaságot, amely hamarosan belső konfliktusok áldozatává vált.
A 20. században
szerkesztés
- A spanyol polgárháború és a Franco-diktatúra (1936–1975)
Amikor 1936-ban republikánus rendőrök meggyilkolták az ellenzéki nacionalisták vezetőjét, José Calvo Sotelót, a hadsereg jó indokot talált arra, hogy megdöntse a kormányt. A rákövetkező polgárháború alatt (1936–39) a nacionalisták széles körű katonai és pénzügyi támogatást kaptak a nemzetiszocialista Németországtól és a fasiszta Olaszországtól, míg a megválasztott republikánus kormány csak a szovjet segítségre és kisebb mértékben az értelmiségiekből, művészekből, írókból és a politikailag elkötelezettekből álló Nemzetközi Brigádokra támaszkodhatott. A fasizmus fenyegetése ellenére Anglia és Franciaország a háború kiszélesedésétől félve megtagadta a republikánusok támogatását.
1939-re a Franco által vezetett nacionalisták megnyerték a polgárháborút, amely több mint 350 000 spanyol halálát követelte. Franco 35 éves uralma első felében politikailag és gazdaságilag Spanyolország elszigetelődött, és gazdasági recesszió sújtotta az országot. Ez az állapot egészen az 1950-es évekig tartott, amikor a turizmus fellendülése és az Amerikával kötött nemzetközi szerződés megteremtette a forrásokat az ország gazdaságának felépüléséhez. Az 1970-es években Spanyolországnak volt a leggyorsabban fejlődő gazdasága egész Európában.
A diktatúra uralomra jutását követően – katolikus egyházi szervezetek segítségével – a fasiszta rendszer megszilárdítása érdekében kezdődött a gyermekrablási folyamat. Ez azt jelenti, hogy a politikailag megbízhatatlan polgárok újszülöttjeit elvették a szüleiktől, és örökbe adták olyanoknak, akiket politikailag megbízhatónak tartottak. Becslések szerint háromszázezer gyermeket vettek el így a szüleiktől. Tekintettel arra, hogy az egy napos gyermekeket nem kellett anyakönyvezni, őket már aznap elvették a szüleiktől, akiknek azt mondták: sajnos, meghalt a baba. Mára ez közismertté vált, és sok ezer spanyol DNS vizsgálatok segítségével kísérli megtalálni valódi családját. A gyermekek megtalálását segítő szervezet az SOS Bebés Robados[13][14] A katolikus Spanyolországban a negyvenes években a kórházi ápolás feladatát szinte kizárólag katolikus apácák végezték. A rendszer és az egyház közötti jó együttműködés következménye volt a Vatikánnal 1953-ban megkötött konkordátum.
Francót, aki sosem szüntette meg a királyságot, 1975-ben bekövetkezett halála után végrendelete szerint I. János Károly (Juan Carlos I) király követte, XIII. Alfonz Bourbon-házi uralkodó unokája. Spanyolországban János Károly reformjainak köszönhetően hamarosan létrejött a parlamenti demokrácia.
1975 után
szerkesztésSpanyolország 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz. 1992-ben az ország újra reflektorfénybe került, Barcelona adott otthont az olimpiai játékoknak, Sevilla az Expo92-nek, és 1992-ben Madridot kiáltották ki Európa kulturális fővárosának. 1996 márciusában José María Aznar és Néppártja (PP) nyerte meg a választásokat, és a mandátumok felét megszerezte a Kongresszusban. Aznar liberalizálta a gazdaságot állami vállalatok privatizációjával, a munkapiac reformjával, növelte a konkurenciaharcot néhány iparágban (főként a telekommunikációban). Aznar első hivatali idejében Spanyolország belépett az Európai Gazdasági és Monetáris Unióba. Ekkor Spanyolország az Egyesült Államokkal és a NATO többi tagjával együtt katonai műveletekben vett részt az akkori Jugoszláviában. Az ország részt vett a boszniai és koszovói békemissziókban is.
A 21. században
szerkesztésAznar 2000 márciusában újra megnyerte a választásokat és abszolút többséget szerzett a parlament mindkét házában. Ez lehetővé tette Aznarnak, hogy koalíciós partner nélkül alakítson kormányt. Az ország ekkor rendíthetetlen pártfogója lett a terrorizmus elleni harcnak. A 2004-es választásokon Aznar alelnökét, Mariano Rajoyt nevezte ki a Néppárt elnökjelöltjének maga helyett. A március 11-i madridi terrortámadás utóhatásaként a Néppárt a Spanyol Szocialista Munkáspárt javára elvesztette a választásokat és vezetője, José Luis Rodríguez Zapatero lett a miniszterelnök. Zapatero olyan kormányt nevezett ki, ahol ugyanannyi nő és férfi miniszter volt. A 2008-as gazdasági válság hatására bekövetkező, illetve felerősödő spanyol problémák (az ingatlanpiaci buborék kipukkadása, a magas munkanélküliség és az egyre nagyobb állami eladósodás) Zapatero bukásához vezettek. 2011. novembere óta a konzervatív Mariano Rajoy volt a miniszterelnök, aki megszorításokkal igyekezett a bajokat orvosolni.
János Károly király lemondott a trónról VI. Fülöp javára.
A 2015. novemberi választások után 111 napon át egyik párt sem tudott koalíciós kormányt alakítani, ezért VI. Fülöp spanyol király 2016-ban rendeleti úton feloszlatta a parlamentet és új választásokat írt ki 2016. június 26-ára.[15] A választást a Néppárt nyerte meg, a PSOE a második helyen végzett.[16]
Államszervezete és közigazgatása
szerkesztés
A parlamentáris demokráciát Franco tábornok halála után állították vissza, 1975-ben, aki az 1939-ben véget ért polgárháború óta irányította az országot. Az 1978-as spanyol alkotmány Spanyolországot alkotmányos monarchiának nyilvánította miniszterelnökkel, aki a kétkamarás parlament, a Cortes Generales vezetője. Ennek tagjait 4 évenként választják. 1981. február 23-án néhányan a hadseregből betörtek a parlamentbe és megpróbálták megdönteni a hatalmat. A katonaság nagy része azonban hűséges maradt I. János Károly királyhoz, aki a Spanyol Hadsereg főparancsnokaként meghiúsította a puccsot.
1982 októberében a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) Felipe González Márquez vezetésével abszolút többséget szerzett a Képviselőházban és a Szenátusban egyaránt. Gonzáles és pártja 13 évig volt kormányon. Ez idő alatt Spanyolország belépett a NATO-ba és az Európai Unióba. Az ország nagy mértékben fejlődött az oktatás, az egészségügy és munkaügy területén is.
Alkotmány, államforma
szerkesztésSpanyolország államformája alkotmányos monarchia az 1978. évi alkotmány bevezetése óta. Az állam feje a király, jelenleg VI. Fülöp (spanyolul Felipe VI). A király a fegyveres erők főparancsnoka, kegyelmet gyakorolhat. Vétójoggal rendelkezik a parlamentben. Reprezentatív feladatokat lát el. Nyilvánosságra hozza, illetve jóváhagyja a parlament által hozott törvényeket, kitűzi a választásokat, összehívja és feloszlatja a parlamentet, kinevezi a miniszterelnököt és a kormány tagjait a miniszterelnök javaslata alapján.
Törvényhozás: Az ország kétkamarás parlamenttel rendelkezik, amelynek neve Cortes Generales. A törvényhozó ágat a következők alkotják:
- a Képviselői Kongresszus (Congreso de los Diputados) 350 közvetlenül, 4 évre megválasztott tagja
- a Szenátus (Senado) 259 tagja, melyből 208-at közvetlenül választanak meg, 51-et pedig a területi törvényhozó testületek jelölnek ki, szintén 4 évre.
Végrehajtó hatalom: A végrehajtó hatalmat az uralkodó által javasolt, az Országgyűlés által megválasztott kormányfő által vezetett Miniszterek Tanácsa irányítja.
Közigazgatási beosztás
szerkesztésSpanyolország közigazgatása háromszintű. Az állam 17 autonóm közösségre (comunidad autónoma), 50 tartományra (provincia), továbbá mintegy 8000 községre (municipio, helyi önkormányzat) oszlik. A két észak-afrikai város, Ceuta és Melilla egyszerre autonóm város és község. Mindezeken kívül a legtöbb autonóm közösségben vannak bizonyos közigazgatási funkciói a comarca nevű területi egységnek, amely a tartománynál kisebb, de általában több községből áll, így az egykori magyar járásokhoz hasonlítható.
Az autonóm közösségek és városok mindegyike saját törvényekkel és több-kevesebb önállósággal kormányozhatja magát. Az autonómia legmagasabb fokáig eljutott közösségek Baszkföld, Galicia, Katalónia és Andalúzia.
Politikai pártok
szerkesztésSpanyolország meghatározó jellegű politikai tömörülései:
- Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE)
- Néppárt (PP)
- VOX (VOX) – konzervatív párt
- Polgárok – A Polgárság Pártja (Ciudadanos) – közép-jobb párt
- Podemos (Podemos) – baloldali párt
- Konvergencia és Unió (CiU) – katalán párt
- Egyesült Baloldal (IU)
- Baszk Nacionalista Párt (PNV) – baszk párt
- Herri Batasuna (HB) – baszk párt
Védelmi rendszer
szerkesztés- Hadsereg
Spanyolország katonai költségvetése 9 milliárd amerikai dollár, a GDP 1,1%-a volt 2003-ban. Teljes személyi állománya 77 000 fő (2006-ban), tartalék 295 000 fő (2000-ben). Mozgósítható lakosság 10 569 785 fő 2000-ben, amelyből 8 481 690 fő alkalmas katonai szolgálatra.
1997 óta a férfiaknak hat hónapos kötelező katonai szolgálati időt ír elő a törvény. 1996 előtt még 9 hónapos szolgálati idő volt. A katonai szolgálatot megtagadók száma évente eléri a 100 000 főt.
Spanyolország 1982-ben lett a NATO tagja, 1986-ban a tagságot népszavazás útján is megerősítették. 1988-ban az Amerikai Egyesült Államok kivonta légierőit a Torrejónban található támaszpontról.
- Az idegenlégió: Spanyol Idegenlégió (Legión Espanola vagy egyszerűen La Legión)
- Csendőrség (Guardia Civil): A fegyveres testület létszáma 66 000 fő, férfiak és nők vegyesen vannak kötelékében (2004).
- Rendőrség (Policia local)
Népesség
szerkesztésBevándorlás
szerkesztésDemográfia
szerkesztés|
Fő városok
|
2007. január 1-jén Spanyolország lakossága hivatalosan 45 116 894 fő volt[17]). Ebből 40 634 326 spanyol állampolgár, 4 482 568 bevándorló volt. 2007-ben 957 000 fővel (2,12%) növekedett a népesség, így a lakosság száma immár a 46 milliót is meghaladja.[18] Az állam népsűrűsége 93 fő/km² (2018), ami a többi nyugat-európai országéhoz képest alacsony, és a lakosság eloszlása is aránytalan. A fővárost, Madridot övező területeken kívül a partvidék a legsűrűbben lakott.
A 20. században Spanyolország lakosságának száma megduplázódott, köszönhetően az 1960-as és 1970-es évek látványos demográfiai fellendülésnek.
Az ország átlagos termékenységi rátája (TFR) : 1,28, ami nem éri el a népesség fenntartásához szükséges mértéket (2,1) és egyike a legalacsonyabbaknak a világon. Az, hogy a népesség – ami 2000-ben még csak 40 millió volt – az utóbbi 5 évben mégis évi 700 000 fővel [1] nőtt, csakis a bevándorlásnak köszönhető. Az ország jelenkori fejlődésében a főváros mellett a tengerpartok jutottak előnyhöz – ezért ezek ma is a legsűrűbben lakott területek, ahol 80-500 fő él km²-enként.
- Átlagos népsűrűség: 93 fő/km² (2018).
- Városi lakosság: az össznépesség 82%-a (2018)[19]
- Várható átlagos élettartam: 82,8 év. (2015)[20]
Népességének változása
szerkesztés| Lakosok száma | 30 455 000 | 32 682 947 | 34 817 071 | 37 439 035 | 38 535 617 | 39 189 400 | 39 926 268 | 44 397 319 | 46 773 055 | 48 592 909 |
| 1960 | 1967 | 1973 | 1980 | 1986 | 1993 | 1999 | 2006 | 2012 | 2024 |
Demográfiai térképek
szerkesztés |
 |
 |
Legnépesebb települések
szerkesztés| Legnagyobb 20 település (2021. évi népszámlálás)[21] | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| # | Település | Népesség | # | Település | Népesség | ||
| 1 | Madrid | 3 277 451 | 11 | Alicante | 338 768 | ||
| 2 | Barcelona | 1 627 559 | 12 | Córdoba | 322 327 | ||
| 3 | Valencia | 788 842 | 13 | Valladolid | 297 370 | ||
| 4 | Sevilla | 684 340 | 14 | Vigo | 294 650 | ||
| 5 | Zaragoza | 681 430 | 15 | Gijón | 269 311 | ||
| 6 | Málaga | 578 063 | 16 | L’Hospitalet de Llobregat | 265 003 | ||
| 7 | Murcia | 459 778 | 17 | Vitoria-Gasteiz | 252 953 | ||
| 8 | Palma de Mallorca | 424 837 | 18 | A Coruña | 245 541 | ||
| 9 | Las Palmas de Gran Canaria | 380 667 | 19 | Elche | 235 566 | ||
| 10 | Bilbao | 345 749 | 20 | Granada | 233 680 | ||
Etnikai megoszlás
szerkesztés
A 21. század elején a lakosság 62%-a kasztíliai spanyol.[22] 17% az autonóm Katalóniában élő katalán.[22] A szintén autonóm Galícia lakói, a gallegók aránya 6%.[22] A senkivel sem rokon baszkok, Baszkföld lakói 2%-ot tesznek ki. Szintén 2% az aránya az országban szétszórtan élő cigányoknak. Az országban milliós nagyságrendben élnek a latin-amerikaiak, afrikaiak és kínaiak.[22]
Az Európai Unió bevándorlásának jelentős része Spanyolországban csapódik le. 2020-ban a külföldiek nagy részét a latin-amerikaiak, a marokkóiak és a románok teszik ki.
2020-as hivatalos adat alapján a lakosság születési helye a következő volt:[23]
Vallás
szerkesztésBár a spanyol alkotmány második fejezete kimondja, hogy az országnak nincs fő vallása, a legtöbb követője mégis a katolikus egyháznak van. A spanyolok 76%-a vallja magát katolikusnak, 2% valamilyen más vallás követőjének és 19% nem hívőnek vagy ateistának. 2006 októberében a Spanyol Szociológiai Kutatások Központja[24] elvégzett egy közvélemény-kutatást, amely szerint a magát katolikusnak valló emberek 54%-a nem, vagy csak nagyon ritkán jár templomba, 15%-a egy évben néhányszor, 10%-a havonta néhány alkalommal és 19%-a minden vasárnap és néha kétszer is egy héten.
A jelenlegi nagy bevándorlási hullámok ahhoz vezettek, hogy Spanyolországban megnövekedett a iszlám hívők száma, és ma már 1 millió muszlim él az országban. Spanyolország fő területein nem éltek muszlimok századokon keresztül; bár a gyarmati terjeszkedéskor Észak- és Nyugat-Afrikában az elfoglalt területeken iszlám hívők is éltek, főként Spanyol Marokkóban és Nyugat-Szaharában. Manapság az iszlám a második legjelentősebb vallás Spanyolországban, és körülbelül a népesség 3%-a sorolja magát ehhez a felekezethez.
Nyelvek
szerkesztésSpanyolországban összesen öt különböző nyelvet (illetve ezek nyelvjárásait), valamint két dialektust beszélnek. A hivatalos államnyelv, amelyet mindenki beszél, a kasztíliai spanyol. A bonyolult ősi és nem indoeurópai eredetű baszk nyelv kivételével valamennyi nyelv és dialektus a latin nyelvből származik. A spanyol államnyelv mellett a katalán, a galiciai (amely tulajdonképpen portugál nyelvváltozat), valamint a baszk hivatalos nyelvek a saját autonóm közösségeikben. Az ötödik nyelv a katalánnal közeli rokonságban lévő okcitán, amelynek gascon dialektusát (spanyolországi sztenderdizált változata az aráni) a Pireneusok Aran-völgyében beszélik. Az asztúriai és az aragóniai a kasztíliaival közeli rokonságban lévő középkori dialektusok folytatásai, erősen visszaszoruló helyzetben. Az utóbbi három nyelvváltozat hivatalos elismert és állami védelemben részesül, azonban nem rendelkezik hivatalos státusszal.
Gazdaság
szerkesztés| Gazdasági mutatók | ||
|---|---|---|
| GDP (nominális) | 1,6 billió $ (2023) | [25] |
| GDP növekedési ráta | 2,9% (2024 Q2) | [26] |
| Egy főre jutó GDP (PPP) | 52 779 $ (2023) | [27] |
| Államadósság | 1,7 billió € (2023) | [28] |
| Államadóssági ráta | 107,7% (2023) | [28] |
| Infláció | 2,8% (2024. július) | [29] |
| Foglalkoztatottsági ráta | 52,3% (2024 Q2) | [30] |
| Munkanélküliségi ráta | 11,3% (2024 Q2) | [31] |
| Minimálbér | 1 134 € (2024) | [32] |
| Bérnövekedés üteme | 3,7% (2024 Q1) | [33] |
| Jegybanki alapkamat | 4,25% (2024. július) | [34] |
| SZJA | 47% (2023) | [34] |
| ÁFA (általános) | 21% (2023) | [35] |
| TAO | 25% (2023) | [34] |
Spanyolország gazdasági mutatói 2010-2018 között:[36]
| Év | GDP (milliárd euro) |
GDP per fő (euro) |
GDP növekedés (reál) |
Infláció |
Munkanélküliség |
Államadósság (GDP %-ban) |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2010 |  1 080,9
|
 23 215
|
 0,0%
|
1,8%
|
 19,9%
|
60,1%
|
| 2011 | 1 070,4
|
22 904
|
−1,0%
|
3,2%
|
21,4%
|
69,5%
|
| 2012 | 1,039.8
|
22 324
|
−3,0%
|
2,4%
|
24,8%
|
85,7%
|
| 2013 | 1,025.7
|
22 014
|
−1,7%
|
1,4%
|
26,1%
|
95,5%
|
| 2014 | 1 037,8
|
22 340
|
1,4%
|
 −0,1%
|
24,4%
|
100,4%
|
| 2015 | 1 080,0
|
23 271
|
3,4%
|
−0,5%
|
22,0%
|
99,4%
|
| 2016 | 1 118,5
|
24 107
|
3,3%
|
−0,2%
|
19,6%
|
98,9%
|
| 2017 | 1 163,6
|
25 115
|
3,1%
|
2,0%
|
17,2%
|
98,4%
|
| 2018 | 1 208,2
|
25 800
|
2,6%
|
1,2%
|
14,4%
|
97,2%
|
Mezőgazdaság
szerkesztésA mezőgazdaság fontos szerepet játszik az ország gazdasági életében, különösen a földművelés jelentős. A campo secanót (száraz földet) külterjesen, öntözés nélkül művelik, legfőbb terményei az árpa, a búza és a hüvelyesek. A campo regadíón (öntözött földön) citrusfélék, gabona, szőlő és zöldségfélék teremnek. Spanyolország a világ első olajbogyótermesztője évi mintegy egymillió tonnával. Bor- és olívaexportja kiemelkedő, Katalónia Európa második pezsgőexportőre (Franciaország után).
Állattenyésztése alacsony színvonalú: juh, selyemhernyó, sertés. A gazdaságban fontos szerepet játszik a halászat, bár az 1980-as évek óta az Európai Unió előírásai ezt is korlátozzák. Legfontosabb központjai Galicia és a Kanári-szigetek; fő terményei a tonhal, a szardínia, a tengeri csuka, a makréla, a szardella, a tintahal és a kagyló.
Borászat
szerkesztésIpar
szerkesztésBányászata: Spanyolországban főleg az északi vidékeken, Galíciában, Asztúriában, Baszkföldön, illetve a délebbre eső területek közül a Sierra Morena hegyében és a Bétikai-Kordilerrákon foglalkoznak bányászattal. Bányászati központok: szén – Oviedo, vasérc – Bilbao, Santander, réz – Andalúzia. További nyersanyagok: urán, kőolaj, földgáz, só. Higany termelésben első a világon.
Energiaforrása a hazai feketekőszén kitermelésén alapul, de az atomerőművek és vízerőművek is fontos szerepet játszanak. 53,25% a villamosáramnak hőerőművekből származik, 16,40% vízerőművekből, 23,77% atomerőművekből. Spanyolország déli részén már üzembe állítottak napkollektorokat.
Nyersanyagaira fejlődő ipar települt. Vaskohászat: centruma Bilbao, Avilés. Gépgyártás: főleg járműipar, gépkocsigyártás – centruma: Barcelona, vasúti járművek gyártása és hajógyártás. Vegyipar: kénsavgyártás, műtrágya előállítása, gyógyszergyártás, gumigyártás. Könnyűipari vezető iparágazatai: textilipar (centruma Katalónia) és az élelmiszeripar. Fontos a halfeldolgozás.
Szolgáltatóipar
szerkesztésA szolgáltató szektorban a foglalkoztatottak 57%-a dolgozik.
Idegenforgalom
szerkesztésKiemelkedő jelentőségű állami bevételforrás az idegenforgalom (turizmus). Spanyolország turisztikai vonzását egyrészt tengerpartjai, másrészt kultúrájának sokszínűsége alapozza meg. 2000-ben az ország vezető helyen állt a világörökség kincseinek ranglistáján, ekkor 38 volt számuk.
- Fő idegenforgalmi központok: a Costa Brava, a Costa del Sol, a Baleár-szigetek (sp. Islas Baleares) és a Kanári-szigetek (sp. Islas Canarias).
- Látogatók létszáma: 1978-ban még csak 3 millió külföldi látogatott az országba, ez manapság 49-54 millió turista/év. 1998-ban 57 millió látogató tette a világ 5. leglátogatottabb és Európa 2. leglátogatottabb országává (az első Franciaország volt). 2005-ben 55,5 millió turista kereste fel, ebből 14,5 millióan Katalóniában jártak. Legfontosabb küldő országok: Franciaország, Portugália, Németország, Nagy-Britannia, Oroszország.
- Bevételek: a 12-15 milliárd USD idegenforgalomból származó bevétel egy részét útépítésre és a helyi iparágak fejlesztésére fordítják. Az idegenforgalom részesedése a nemzeti termékből: 21,2% (1989).
Külkereskedelem
szerkesztés- Importált termékek: üzemanyag, gépek, közlekedési eszközök, élelmiszer.
- Exportált termékek: nyersanyagok (vas és acél), gépek (személygépkocsi, tehergépjármű), mezőgazdasági termékek (olíva, citrusfélék, bor), textiltermékek, közszükségleti cikkek.
- Fontos külkereskedelmi partnerei: Franciaország, Németország, Olaszország, Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok, Kína és Dél-Amerika.
Legfőbb kereskedelmi partnerek 2017-ben:[37]
- Export:
Franciaország 15,1%, 
Németország 11,3%, Olaszország 7,8%, Portugália 7,1%, Egyesült Királyság 6,9%, USA 4,4% - Import: Németország 14,2%, Franciaország 11,9%, Kína 6,9%, Olaszország 6,8%, Hollandia 5,1%, Egyesült Királyság 4%
Közlekedés
szerkesztés
Közúti közlekedés
szerkesztésA spanyol közutak hossza 2003-ban 666 300 km volt. Az autópályák hossza kb. 3000 km.
Vasúti közlekedés
szerkesztésA vasútvonalak hossza 15 288 km (2008), részben állami, részben magánkézben, cégek tulajdonában van. Az országban a nyomtávolság 1668 mm-es, szemben az európai standard 1435 mm-rel. Emiatt a francia határon nyomtávváltásra van szükség.
1992-ben elkészült az ország első nagysebességű vasútvonala is, a Madrid–Sevilla nagysebességű vasútvonal, amely az AVE hálózat első szakasza volt. 2004-ben a Madrid-Barcelona közötti vonal nyílt meg. Jelenleg az AVE hálózat hossza 3100 km.[38]
Nemzeti vasúttársasága a RENFE.
Vízi közlekedés
szerkesztés19 nagy kikötője közül a legfontosabbak Barcelona és Bilbao kikötői. Valencia, Gijón és Palma de Mallorca ugyancsak jelentős forgalmat mutat fel. Kereskedelmi hajóflottája 144 hajóból áll (2004).
Légi közlekedés
szerkesztésAz országban 93 repülőtér van. A légi közlekedésben a legfőbb szerepet madridi Barajasi repülőtér és Barcelona repülőtere tölti be.
További nemzetközi repterek: Málaga, Alicante, Palma de Mallorca, Las Palmas de Gran Canaria, Santa Cruz de Tenerife – a turizmusban fontosak. Santiago de Compostela és Sevilla repülőterei is nagy forgalmat bonyolítanak le.
Telekommunikáció
szerkesztés| Spanyolország | Kanári-Szigetek | Ceuta | Melilla | |
| Hívójel prefix | EA-EH, AM-AO | |||
| ITU zóna | 37 | 36 | 37 | 37 |
| CQ zóna | 14 | 33 | 33 | 33 |
Kultúra
szerkesztésSpanyolország kultúráját különféle történelmi befolyások alakították, gyökereiben elsősorban a római előtti kelta és ibériai kultúrán alapul. Majd más ókori népek, például a rómaiak, a föníciaiak, a karthágóiak és a görögök is gyakoroltak némi befolyást. Az ókori rómaiak a nyelv és a vallás területén is tartós örökséget hagytak a spanyol kultúrában, mivel Róma létrehozta Hispániát politikai, jogi és közigazgatási egységként. A későbbi spanyol nemzet történelme további elemeket adott az ország kultúrájához és hagyományaihoz.
Sport
szerkesztés1992-ben Barcelonában rendezték meg az olimpiát.
Olimpia
szerkesztésLabdarúgás
szerkesztésA spanyol labdarúgó-válogatott 1964-ben, 2008-ban, 2012-ben és 2024-ben megnyerte a labdarúgó Európa-bajnokságot, 2010-ben pedig a labdarúgó Világbajnokságot.
A válogatott mellett rendkívül sikeresek a spanyol klubcsapatok. A bajnokság három legsikeresebb csapata, amely eddig minden szezont az első osztályban töltötte, a Real Madrid, a Barcelona és az Athletic Bilbao. További nevesebb spanyol csapatok: Valencia, Atlético Madrid, Sevilla
Tenisz
szerkesztésFormula–1
szerkesztésA Formula–1 már szinte a kezdetektől képviselteti magát az országban. A Spanyol Nagydíjat már a sorozat második évében, 1951-ben megrendezték Pedralbesben. Később Jarama és Montjuïc között változott a helyszín, előbbi a páros, utóbbi a páratlan években adott otthont a versenynek. 1976-tól csak Jaramában indultak. 1981-től öt évig egy újabb helyszín, Jerez rendezte a nagydíjat. Néhány évig egyébként az Európai Nagydíjat is Jerezben rendezték. 1991-től a jelenlegi helyszínen, a Circuit de Catalunya elnevezésű Barcelonához közeli versenypályán folyik a verseny.
Az F1 legismertebb spanyol versenyzője Fernando Alonso. Karrierjét a Minardiban kezdte, még 2001-ben. Egy év tesztpilótai szerződés után a Renault-hoz került, ahol 2005-ben és 2006-ban egyaránt világbajnoki címet szerzett, megszakítva Michael Schumacher ötéves egyeduralmát. 2010 és 2014 között a Ferrarinál szerepelt.2014-2018 között visszatért egykori csapatához a McLarenhez és a 2018-as Abu Dhabi-i nagydíjon vonult vissza a száguldó cirkusztól. Rajta kívül három spanyol szerepelt az utóbbi években, Jaime Alguersuari, Pedro de la Rosa és Carlos Sainz Jr.. Utóbbi a Red Bull Racing fiókcsapatánál, a Scuderia Toro Rosso-nál és a Renaultnál versenyzett. A 2019-es szezontól Ő vette át Alonso helyét a McLarennél. Jelenleg a Ferrari pilótája.
MotoGP
szerkesztésA MotoGP-ben az F1-gyel ellentétben több spanyol vonatkozású siker lelhető fel. A 70-es és 80-as években két rendkívül sikeres spanyol versenyző, Jorge Martínez és Ángel Nieto uralták az alsóbb kategóriákat. Utóbbi tizenhárom világbajnoki címével a mai napig az örökranglista második helyén áll, és több más összevetésben is rendkívül jó. A közelmúlt, illetve a jelen legsikeresebb versenyzői a kétszeres világbajnok Àlex Crivillé, a még ma is versenyzők közül pedig a háromszoros győztes Dani Pedrosa, az ugyancsak háromszor első Jorge Lorenzo vagy a 2010-es 125 köbcentiméteres, 2012-es Moto2-es világbajnok Marc Márquez, aki 2013, 2014, 2016, 2017, 2018 után 2019-ban is diadalmaskodott a legrangosabb világbajnoki sorozatban.
Itt is rendeznek Spanyol Nagydíjat, aminek nagyrészt Jerez adott otthont. Néhány évben a versenyt Jaramában, illetve Montjuïcben rendezték.
Rali
szerkesztésA rali-világbajnokság 1990-es és 1992-es világbajnoka Carlos Sainz volt egy Toyota Celica volánjánál. Később többször végzett a második és harmadik helyeken is. Jelenleg a Dakar-ralin indul, amelyet 2010-ben meg is nyert. A katalán rali jelenleg is tagja a versenynaptárnak.
Az IRC spanyol versenyét Asztúriában rendezik. A sorozat 2007-es győztese Enrique García Ojeda.
Ünnepek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL?locations=ES, 2022. december 30.
- ↑ Worldometers
- ↑ Worldometers 2022
- ↑ Top exporting countries 2023 (angol nyelven). Statista. (Hozzáférés: 2024. június 29.)
- ↑ Turisztikai világszervezet (szerk.): International Tourism Highlights 2020 Edition . Madrid 2021, ISBN 978-92-844-2245-6 , p. 8 , doi : 10.18111/9789284422456 (angolul).
- ↑ Press, Agencia Europa: España se convierte en el segundo país más visitado del mundo (európai spanyol nyelven). cadena SER, 2018. január 11. (Hozzáférés: 2024. június 29.)
- ↑ UNESCOː World Heritage List. (Hozzáférés: 2024)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ a b c Országok lexikona A-Z, 2007
- ↑ Összedől a spanyol gazdaság? – FN.hu, 2008. július 21.
- ↑ A zsidók kiőzése Spanyolországból és Portugáliából, hebraisztika.hu
- ↑ La expulsión de los judíos de 1492, historiaeweb.com (spanyolul)
- ↑ Gyermekrablási per Spanyolországban. 444.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 16.)
- ↑ Vándor Éva: FEldúlják Spanyolországot a több százezer elrabolt csecsemőért. Origo. (Hozzáférés: 2019. szeptember 16.)
- ↑ http://www.t-zones.hu/cimlap/20160503-parlament-spanyolorszag-valasztasok.html
- ↑ Archivált másolat. [2016. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 29.)
- ↑ http://www.ine.es/prensa/np457.pdf – La población empadronada en España supera los 45 millones de personas a 1 de enero de 2007, Instituto Nacional de Estadística. Kiadva 2007. június 11-én.
- ↑ erdély ma - Rekordmértékű népességnövekedés Spanyolországban. [2012. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 3.)
- ↑ http://www.worldometers.info/world-population/spain-population/
- ↑ WHO - 2015
- ↑ https://www.citypopulation.de/en/spain/cities/
- ↑ a b c d Világ Országai Bt. 2008.
- ↑ a b Población (españoles/extranjeros) por País de Nacimiento, sexo y año. Instituto NAcional de Estadística. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ http://mas.lne.es/documentos/archivos/20-11-06-cis.pdf. – 32. és 32.a kérdés, Szociológiai Kutatások Központja. Kiadva 2006 októberében.
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD?locations=ES
- ↑ https://hu.tradingeconomics.com/spain/gdp-growth-annual
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?locations=ES&view=chart%2C
- ↑ a b https://countryeconomy.com/national-debt/spain
- ↑ https://hu.tradingeconomics.com/spain/inflation-cpi
- ↑ https://hu.tradingeconomics.com/spain/employment-rate
- ↑ https://hu.tradingeconomics.com/spain/unemployment-rate
- ↑ https://countryeconomy.com/national-minimum-wage/spain
- ↑ https://hu.tradingeconomics.com/spain/wage-growth
- ↑ a b c https://hu.tradingeconomics.com/spain/indicators
- ↑ https://hu.tradingeconomics.com/spain/sales-tax-rate
- ↑ Report for Selected Countries and Subjects (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)
- ↑ CIA World Factbook
- ↑ www.adif.es. [2011. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
- ↑ Time and Date calendar (Spain)
- ↑ Earth Calendar
Források
szerkesztés- García de Cortázar-González Vesga: Spanyolország története (Osiris Kiadó, Budapest, 2001)
- Anderle Ádám: Spanyolország története (Pannonica Rt., 1999)
- Aurora Fernández Vegue: Museos de España (Subdireccio General de Promoción Exterior del Turismo, Turespana, Secretaria General de Turismo, Gaez S.A., Esp.) (spanyolul) ISBN 84-8152-097-7
- Baedeker Spanyolország (Ikon Kiadó Kft., Budapest, 1992) ISBN 963-7948-14-7
- Földrajzi világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Budapest, 2003)
- Cartographia világatlasz (Cartographia Kft., Budapest 2001–2002)
- D. Gergely Anikó (szerk.): Földünk országai (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981) ISBN 963-09-1666-5
- Világtörténelmi enciklopédia I–II. Főszerk. Sipos Attila. Budapest: Kossuth. 1982. ISBN 963-09-1831-5
További információk
szerkesztés- Spanyolország.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Spanyolország képgaléria.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Spanyolország – Linkgyűjtemény
- Spanyolország látnivalói élőben
- La Moncloa.es – A spanyol kormány hivatalos honlapja
- Ministro de Asuntos Extranjeros – A Külügyminisztérium hivatalos honlapja
- Congreso de los Diputados – A Képviselőház hivatalos honlapja
- El Senado – A Szenátus hivatalos honlapja
- Casa Real – A királyi család hivatalos honlapja
- INE – A Nemzeti Statisztikai Hivatal hivatalos honlapja
- Proel.org – Spanyolország nyelveiről
