Pelikánangolna

A pelikánangolna (Eurypharynx pelecanoides) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pelikánangolna-alakúak (Saccopharyngiformes) rendjébe, ezen belül az Eurypharyngidae családjába és az Eurypharynx nemébe tartozó egyetlen faj.

Pelikánangolna
A hal feje
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Elopomorpha Rend: Pelikánangolna-alakúak (Saccopharyngiformes) Család: Eurypharyngidae Nem: Eurypharynx Vaillant, 1882 Faj: E. pelecanoides
Tudományos név
Eurypharynx pelecanoides Vaillant, 1882
Szinonimák
Euripharynx pelecanoides Vaillant, 1882 Eurypharynx richardi Roule, 1914 Gastrostomus bairdii Gill & Ryder, 1883 Gastrostomus pacificus Bean, 1904 Leptocephalus pseudolatissimus Bertin, 1936 Macropharynx longicaudatus Brauer, 1902
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pelikánangolna témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pelikánangolna témájú médiaállományokat és Pelikánangolna témájú kategóriát.

Előfordulása

A pelikánangolna mindhárom főbb óceán trópusi és mérsékelt öveiben előfordul, azonban 500-7625 méteres mélységek között; általában 1200-1400 méter mélyen található meg. A kutatók a Csendes-óceán keleti részén, főleg az Amerikai Egyesült Államokbeli Kaliforniától egészen Peruig találják meg.

Megjelenése

Az eddig kifogott példányok közül a legnagyobb hímek elérték a 100 centiméteres hosszúságot, de az átlagos méretük 55 centiméter. Sem hátúszó- és sem farok alatti úszótüskéi nincsenek. A szája igen hatalmas; ezt az állkapocsnak egy hátrahajló nyúlványa is elősegíti. A szájának az alsó töve, gyakran a hal hasi részének közepétől vagy annál is hátrábbról kezdődik. A száját alkotó bőre is jól ki tud nyúlni. A farokúszója hátrafelé haladva, egyre vékonyabb lesz; nagy részén világítószervek találhatók, tehát képes a biolumineszcenciára. Nincsenek pikkelyei. Az oldalvonalán nem pórusok vannak, hanem kis, csoportokba tömörülő csőnyúlványok.

Életmódja

Mélytengeri ragadozó hal, amely főleg úszórákokkal táplálkozik, de étrendjét kiegészítheti csontos halakkal, fejlábúakkal és más gerinctelenekkel.

Szaporodása

Ez a hal ikrák által szaporodik. Az ikrák szabadon lebegnek a vízben. Úgy az ikra, mint az ivadék része a környezetét alkotó planktonnak. Egyes kifogott példányok, mindkét nemből, valamint a nőstényekben talált ikrák vizsgálata, arra hagy következtetni, hogy ez a mélytengeri halfaj egyszer szaporodó; vagyis az első szaporodása után nemsokára elpusztul.

Képek

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  Az oldalvonalán található nyúlványok
• 
  Csukott és nyitott szájjal

Források

• Eurypharynx pelecanoides Vaillant, 1882 FishBase
• Nielsen, J.G. and E. Bertelsen, 1990. Eurypharyngidae. p. 206. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 1.
• Eurypharynx FishBase
• Eurypharyngidae FishBase