Fürdő-sziget
A Fürdő-sziget a Duna egykori szigete. Budapesten, az Árpád hídtól közvetlenül északra, a Dagály fürdő mellett húzódott.
| Fürdő-sziget | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Székhely | Budapest |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Hosszúság | 700 lépés / kb. 0.43 km |
| Szélesség | 150 lépés / kb. 0.09 km |
| Elhelyezkedése | |
 Fürdő-sziget
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 32′ 28″, k. h. 19° 03′ 30″47.540972°N 19.058361°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 28″, k. h. 19° 03′ 30″47.540972°N 19.058361°E | |
Fekvése
szerkesztésA Fürdő-sziget a Rákos-patak torkolatánál feküdt, legnagyobb hossza 700 lépés, szélessége 150 lépés volt 1857-ben. A Duna-szabályozás előtti meder a mai Népfürdő utca mentén húzódott. A Dráva utca és a Rákos-patak torkolata között 1870-1878 között épült gát védelmében a 19. század végére jelentős ipari környék alakult ki számos gyárral, gőzmalommal és egyéb üzemmel.[1] A 19. század végén feltöltött területen kiépített gát nagyjából érinti az egykori sziget keleti oldalát. Legdélebbi pontja nem érte el a mai Árpád híd vonalát.
Története
szerkesztésA római időkben a sziget stratégiai fontosságú szerepet töltött be Aquincum és Transaquincum között. 1857-ben Zsigmondy Gusztáv mérnök 4 római hídpillér cölöprács alapozását dokumentálta.[2] A szigeten feltörő hévforrások római fürdő(ke)t tápláltak. 1775-ben a Vác városát részben elpusztító jeges árvíz felszínét letarolta, növényzetét, fürdőjének romjait elpusztította. Ettől kezdve a sziget zátonnyá alakult, és csak alacsony vízállásnál emelkedett ki a Dunából. 1874-ben a Dunagőzhajózási Társaság folyószabályozás okán az egész szigetet elkotortatta.[3]
Hévforrásai
szerkesztésBuda és Pest vízellátásnak problémái kapcsán az 1850-es években a figyelem középpontjába került a Fürdő-sziget. 1854, 1855 és 1857-ben Szabó József geológus tanulmányozta a forrásokat. 1857 márciusában 12 olyan forrást talált, melyek hőfoka meghaladta a 40 fokot. A legmelegebb közülük 42,2 Celsius-fok hőmérsékletű volt. Az innen begyűjtött és elszállított vízmintákról megemlítették, hogy később elszíneződtek.[4] Forrásainak vizét napjainkban részben az egykori sziget mellett álló Dagály fürdő hasznosítja.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kolundzsija Gábor - A rakodópart kövei (Postcard Bt. 2018) ISBN 978-963-12-8681-6
- ↑ http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bolcske/pages/Pannoniai_kutatasok/nemet/009_soproni.htm
- ↑ http://epa.oszk.hu/00000/00030/01124/pdf/01124.pdf
- ↑ Szabó József: Fürdősziget Pest és Buda között. A Magyar Természettud. Társulat Évkönyvei 1857 III. köt. 250-256p.
