Fiesole

Fiesole (fennmaradt etruszk nyelvű névváltozatai: Viesul, Viśl, Vipsul) város Olaszországban, Toszkána régióban, Firenze megyében, a nagyvárostól 6 km-re északnyugati irányban egy 300 méter magas dombtetőn. Firenzéből tömegközlekedéssel a 7-es számú busszal közelíthető meg.

Fiesole
A római színház
Fiesole címere
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Toszkána
Megye	Firenze (FI)
Frazionék	Anchetta, Caldine, Compiobbi, Ellera, Girone, Pian del Mugnone, Pian di San Bartolo, San Domenico
Polgármester	Fabio Incatasciato
Védőszent	Romulus of Fiesole
Hivatalos ünnep	július 6.
Irányítószám	50014
Körzethívószám	055
Forgalmi rendszám	FI
Testvérvárosok	Lista Tucson
Népesség
Teljes népesség	13 659 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	336 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	295 m
Terület	42 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 48′, k. h. 11° 18′43.8, 11.3
Elhelyezkedése Firenze térképén
Fiesole weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiesole témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Az ősi, etruszk alapítású város a mai Firenzének több mint két és fél ezeréves, már az időszámításunk kezdete előtti 7. században fennálló, és még a római korban is virágzó elődje volt. I. e. 225-ben Faesulae néven említik írásos források, ekkor a gallok elfoglalták. I. e. 90-ben a rómaiak dúlták fel, mivel a szövetségi háborúban az ellenségeikhez csatlakozott. Tíz évvel később Sulla veterán római katonákat telepített a városba és Faesule ekkor vált etruszkból római várossá. A virágzó várost i. sz. 405-ben foglalták el a gótok, s mellette győzi le Stilicho őket ugyanebben ez évben, majd 539-ben Flavius Belisarius bizánci seregei.

A népvándorlás korában a város fejlődése megszakadt, a szomszédos völgyben fekvő Firenze hatalma megnőtt és a két szomszéd város rivalizálásából ez utóbbi került ki győztesen, amikor 1125-ben elfoglalta Fiesolét. Városi önkormányzata azért továbbra is megmaradt, 492-től mind a mai napig püspöki székhely, de katonai szerepe a 12. századdal megszűnt és nem volt beleszólása Toszkána politikai életébe.

Népessége

A lakosság számának alakulása:

Látnivalói

• Santa Maria Primerana-templom - régi alapítású templom, a 10. században már bizonyíthatóan állt. Jelenlegi homlokzata azonban a 16. századból való és ekkor épült két oszlopos előcsarnoka is. Belseje egyhajós, kis kereszthajóval. A főoltár bizánci stílusú Madonnáját késő gótikus szentségház kereteli. A bal oldali kereszthajó oltárán levő, mázas terrakotta dombormű Andrea della Robbia műhelyének munkája.
• Palazzo Pretorio - a 14-15. században épült régi városháza. Oszlopos előcsarnok és e fölött zárt erkély díszíti. A homlokzatán 1520-tól 1808-ig befalazták a polgármesterek címereit.
• Szeminárium - a 17. század végén épült papnevelő intézet. Első emeleti kápolnájában a nagyméretű terrakotta dombormű (Madonna a gyermekkel, szentek körében) Giovanni della Robbia műhelyének terméke 1520-ból.
• Püspöki palota - a 11. században épült. Mai külsőjét a 17. században nyerte el. Legfőbb látnivalója a 14. századi házikápolnája.
• Duomo (Dóm) - még a XI. század elején kezdték el építeni, a 13. század közepére fejezték be, a 19. század végén átépítették, így eredeti homlokzatából már semmi sem maradt. Harangtornya pártázatos felső kiképzésű. A templom belseje megőrizte középkori arculatát: háromhajós, román stílusú bazilika, kriptával és efölött emelt presbitériummal. A főoltár hármas képe, triptichonja Bicci di Lorenzo műve 1440-ből. A főoltártól balra levő kápolnában Szent Romulus és Máté evangélista 15. századi szobra látható. A templom legszebb része a Salutati-kápolna Salutati püspök síremlékével. Mino da Fiesole remekműve. Az oltár domborművei szintén az ő művei.
• Museo Bandini - a 18. században élt Bandini kanonok gazdag képzőművészeti gyűjteményét a fiesolei káptalanra hagyta. Ennek újabban szerzett műtárgyakkal kiegészített anyagát az 1913-ban, a rommező kijáratával szemben emelt múzeumépületben állították ki. Láthatók a Gaddi művészcsalád tagjainak, valamint Bicci di Lorenzónak, Neri di Biccinek és a toszkánai festőiskola más nagyjainak képei. A földszint egyik termében a Robbia család mázas terrakotta műveinek gazdag és ritka szép gyűjteménye látható.

• Sant’Alessandro-templom - a keresztény bazilika épülete valószínűleg a 8. századra nyúlik vissza. A 11. században jelentősen átépítették. Ezen a helyen már az etruszkok idején is templom állott, melyet a rómaiak átépítettek és Bacchusnak szenteltek. A hagyomány szerint Theoderich keleti gót király a 6. század elején ezt a templomot a keresztényeknek adta át. A belső templomteret 17 ión fejezetű oszlop osztja három hajóra. Ezek a római kori oszlopok talán az említett Bacchus-templomból, vagy a mai főtér helyén állott forumról származnak.
• San Francesco-templom - az egykori etruszk fellegvár helyén emelkedik. Belseje gótikus, egyhajós. Hozzá tartozik a ferencesek Missziós Múzeuma. A szerzetesek hittérítő útjaikon gyűjtötték a kiállított tárgyakat, melyek közül főként a kelet-ázsiai iparművészeti darabok tetszetősek.
• Villa di Camerata - ez, a többször is átépített villa az Alighieri család tulajdona volt. 1322-ben szerezték meg a Portinarik, Dante szerelmének, Beatricének a családja. Ők azután kibővítették, csinosították: ekkor épült a nagy loggiás udvar a jellegzetes kúttal.
• Villa Palmieri - az épület egy rendezett, szobrokkal díszített kert közepén áll. Jelentősége abban áll, hogy ez volt Boccaccio Dekameronjának színhelye.

Római kori maradványok

Badia Fiesolana

San Domenico

Az etruszk és római kori város néhány nagyobb középületének maradványait a mai Fiesole főterétől észak-északkeletre a domb oldalában tárták fel. Az egykori etruszk város falain kívül három nagyobb építészeti objektumot tártak fel a régészek: a római színházat, egy közfürdőt és egy templomot. A kisebb leleteket az ásatási területen épített múzeumban helyezték el. A romkert bejárata a Dóm apszisa mögött található.

• A színházat az i. e. 1. században emelték, az i. sz. első és második évszázadban pedig átépítették. Félköríves nézőterének lépcsőzetesen emelkedő üléseit a kivájt domb oldalába építették. A 34 m átmérőjű nézőtér 24 üléssorát lépcsőlejáratok osztják négy szektorra. Majdnem háromezer nézőt volt képes befogadni. A színpad 26,40 m hosszú és 6,5 m széles.
• A fürdő rendelkezett külön hideg, langyos és forró vizű medencével, izzasztókamrával és természetesen vetkőzőhelyiséggel. Érdekessége a három félköríves árkád, amely szinte érintetlenül fennmaradt. A fürdő észak-északkeleti szélénél állnak a régi etruszk városfal maradványai
• A templomegyüttes legrégebbi része, az i. e. 3. századból való egycellás etruszk szentély. Mellette állnak az i.e. 1. századi római templom romjai

San Domenico di Fiesole

A várostól nem vessze fekvő kis falu közigazgatásilag Fiesoléhoz tartozik. Jelentős építményei a Szent Domokosról elnevezett San Domenico templom és kolostor valamint a Badia Fiesolana székesegyház.

• San Domenico templom és kolostor - 1406-ban kezdték el építeni, de jelenlegi homlokzatát, mely Matteo Nigetti tervei szerint épült, csak 1635-ben nyerte el. Ugyancsak a 17. század elejéről való a harangtornya. A templom belső térkiképzése még sokat megőrzött a quattrocento formakincséből, de a falfestmények, oltárok részben már a későbbi századokból valók. A bal oldali első kápolna oltárképét Fra Angelico festette 1430 körül. A festőt ebben a templomban avatták szerzetessé, a szomszédos kolostorban élt majd két évtizeden át hogy azután 1437-ben a firenzei San Marco kolostorba költözött át. A főoltár aranyozott fa tabernákuluma a 17. század elejéről való. A szentélynél levő fafeszület a 13. század végéről származik és a legenda szerint ez szólította meg Filippo Benizit, a szerviták rendjének alapítóját. A kórus faragott stallumai, padjai ugyanebből az időből származnak.
• Badia Fiesolana - 1026-ig Fiesole püspöki székesegyháza volt. Homlokzata a 12. századból való, zöld- és fehérmárvány burkolja. A belseje egyhajós, reneszánsz stílusú. Cosimo de’ Medici költségén építették át az 1430-as években. Ugyanebből az időből való a sekrestye, különlegesen szép márvány kézmosómedencéjével. A kolostor kerengője 1460 körül épült árkádos, reneszánsz stílusban. A refektórium legfőbb látnivalója Giovanni da San Giovanni 1629-ből való nagy freskója, valamint egy faragott, félkör alakú szószék.

Híres emberek

• Francesco di Simone Ferrucci, szobrász.
• Mino da Fiesole, szobrász.
• Giorgio Albertazzi, színész, rendező.
• Fra Angelico, festő.

Közlekedés

A városon áthalad az SR302 Brisighellese-Ravennate regionális út, Firenzével kapcsolata van még az SP53 megyei úton keresztül is. Vasútállomásai a Fiesole-Caldine és Compiobbi. A tömegközlekedést a firenzei ATAF vállalat biztosítja. A város Firenzéből a Piazza San Marcóról induló 7-es busszal érhető el.

Testvérvárosai

Tucson

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Fiesole témájú médiaállományokat.

• Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963-243-235-5
• Koubé Caroline: Firenze és Toszkána, Booklands Kiadó, 2001, Békéscsaba, ISBN 963-9613-01-0
• Wellner István: Firenze (Külföldi Városkalauzok, Panoráma, 1972.)