Fikh
A fikh (فقه) az iszlám jogfilozófiája, jogtudomány, amely leginkább hasonlít az európai jogfogalomhoz. Funkciója eszközök és módszerek szolgáltatása a hívők viselkedésének megítélésére. A muszlim törvény, a saría kibővített változatának tekinthető, mely a Koránon alapul, a szunna egészíti ki, és az ulema fatváiban (rendeleteiben) és értelmezéseiben nyilvánul meg.
Etimológia
szerkesztésA fikh arab szó jelentése „elmélyült tudás” vagy „mély megértés”. Ibn Khaldún 14. századi történész szerint „a jogtudomány (fikh) Allah törvényeink az ismerete, amelyek arra vonatkoznak, hogy a jogilag felelősségre vonható mozlimoknak a cselekedetei mennyiben kötelezőek, tilalmasak, ajánlatosak, elvetendők vagy megengedhetők.” A legtöbb jogász ezt elfogadja.
A modern standard arab nyelvben a fikh általában is jelenti a jogot, nemcsak a muszlimot, hanem a világit is. Célja a vallási, politikai, polgári és társadalmi élet átfogó szabályozása. A fikh tudományát tanulmányozó tudósok a fakíhok.
Madzhab
szerkesztésA saría maga a vallásjog, az iszlám törvénye, a fikh a törvénnyel foglalkozó tudomány. Fejlődése során iskolákra bomlott. A szunnita gyakorlatban mára négy bevett vallásjogi iskola (madzhab) maradt fenn, amelyek kánonja a 8–9. században alakult ki (régebben több is létezett). Ezek abban térnek el egymástól, hogy az iszlám vallásjog alkalmazásában milyen forrásokat és eszközöket tekintenek megengedhetőnek. Kidolgozójukról kapták a nevüket: hanafita, sáfiita, hanbalita, málikita iskolák.
A jogértelmezés síita irányzatát dzsafarita iskolának nevezik a hatodik síita imám, Dzsaafar asz-Szádik (703–765) után. Több szempontból is különbözik a többi irányzattól, például megőrizte az idzstihádot (önálló jogi döntés), amit a szunniták a madzhabok megjelenésével a 10. században elvetettek.
Források
szerkesztés- Kondorosi Ferenc–Maros Kitti–Visegrády Antal: A világ jogi kultúrái - a jogi kultúrák világa, Napvilág Kiadó, 2008, ISBN 978-963-9697-30-0
- szerk.: Görföl Tibor, Máté Tóth András: Világvallások – Akadémiai lexikon. Budapest: Akadémiai, 297. o. (2009). ISBN 978-963-05-8708-2