Fogyatékosság
A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. A fogyatékosság változó fogalom, bárki bármikor fogyatékossá válhat. A fogyatékosság nem zárja ki az egészséget: nem betegség, hanem állapot, ami a fogyatékossággal élő személyek és az attitűdbeli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következményéből adódik. Ezen akadályok gátolják a fogyatékos személyt a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben.[1]
Története
szerkesztésAz ősközösségekben mindenki olyan munkát végzett, amire képes volt. A közösség támogatta azokat a tagjait is, akik már nem tudták segíteni társaikat.
A történelem során aki el tudta látni a munkáját, vagy ki tudott tanulni valamit, az végezte a feladatát. Jan Žižka vakon is elvezette csapatait, Kinizsi Pál némán és fél oldalára lebénulva is kilovagolt a törökre. Mindazonáltal a hátrányos megkülönböztetések gyakoriak voltak, például az ókori Rómában a siketek csak végrendeleti úton örökölhettek. Könnyebben sodródtak a társadalom peremére, és ha mégsem, akkor sem volt megoldott beilleszkedésük az épek közé.
Az igazságos világba vetett hit miatt a többség bűnösebbnek vélte fogyatékos embertársait, mint az épeket. Különben ugyanis ártatlanul szenvednének, ami nyugtalanítólag hat a lelkivilágra, mivel elveszi azt a hamis biztonságérzetet, hogy ez vele nem történhet meg, mivel mindenki jónak látja magát. Ez a hiedelem még ma is tartja magát, különösen a harmadik világban. A középkorban gyakran büntettek csonkítással, ez tovább erősítette az előítéleteket, habár a legtöbb fogyatékos háborúban szerezte sebesüléseit. A ma a fogyatékosság szinonímiájaként használt fogyaték katonai műszó volt, a készletek megfogyatkozását jelölte.
Egyes rabszolgáknál büntetésből, vagy más okból okoztak fogyatékosságot. Az ókorban a vak szolgákat például szárazmalomban dolgoztatták. A középkorban és a kora újkorban a török szultán belső szolgáinak egy csoportját kisgyermekként megsiketített eunuchok alkották, olyannyira, hogy a palotában külön jelnyelv is kialakult. Voltak helyek, ahol hasonló célra némákat alkalmaztak, hogy a titkok ki ne tudódjanak.
Az 1600-as évektől a franciaországi Salpêtrière kórház megnyitásával kezdődött intézményekbe való elzárásuk a korszak más, deviánsnak tartott csoportjaival együtt. A fogyatékos emberek egy jelentős része Magyarországon a mai napig intézetekben él elzárva, ahol nem dönthetnek az életüket érintő kérdésekről, kiszolgáltatottá válnak. Emellett a tömegintézményekben élők az erőszak számtalan formájának lehetnek áldozatai (fizikai, verbális, nemi, kényszerintézkedések stb). Az intézményi élet amellett, hogy semmi nem indokolja a fizikai elzárást, ellehetetleníti a fogyatékos emberek társadalmi integrációját. A nagy intézményi lét bármilyen formája sérti az emberi jogokat és nemzetközi jogi normákba ütközik, ezért minél hamarabbi bezárásuk feltétlenül szükséges a fogyatékos emberek életkörülményeinek javulása érdekében.
Modelljei
szerkesztésA fogyatékosság társadalmi megítélésében körülbelül a reneszánsztól kezdve hosszú időn át az úgynevezett medikai modell játszott szerepet. Ez az elmélet a fogyatékosságot az egyén hibájaként tünteti fel, a fogyatékos személyt a fizikai, érzékszervi, értelmi vagy pszichoszociális képesség hiánya alapján definiálja. A diskurzus középpontjában a fogyatékos emberek meggyógyítása, megjavítása áll. A modell azt eredményezte, hogy a fogyatékosokról sokan úgy gondolkodnak, mint sajnálatra és irgalmas támogatásra szoruló szerencsétlenekről. A fogyatékos emberek elzárásának egyik következménye, hogy az átlagemberek viszonylag keveset találkoznak fogyatékosokkal, így rengeteg előítélet él a fejekben, sokan irtóznak tőlük, illetve kigúnyolják vagy kerülik őket. Azokat a fogyatékos személyeket, akik nem kerülnek intézetbe, a közösség sokszor gyerekként, döntéshozatalra alkalmatlan felnőttként tartja számon.
Az 1970-es évektől, az Egyesült Királyságban a fogyatékos emberek mozgalma megalapította az úgynevezett szociális modellt, és ezáltal elindulhatott a fogyatékosok megítélésében egy fontos paradigmaváltás. A többség alapvetően úgy gondolja, hogy alkalmazkodojon hozzá a kisebbség, ám ez a fogyatékosok esetén állapotukból fakadóan nehezebb, mint ha az ép többség alkalmazkodna a fogyatékos kisebbséghez. A szociális modell azt vallja, hogy a fogyatékosság nem a fizikai vagy értelmi képességek hiányából adódik, hanem azoknak a környezeti és szociális akadályoknak a következménye, amik megakadályozzák a fogyatékosok társadalmi részvételét. A cél tehát nem a fogyatékos emberek meggyógyítása, hanem a társadalomban lévő akadályok elbontása, a tradicionálisan kirekesztő struktúrák megváltoztatása. Ezért bír különös jelentőséggel az akadálymentesítés, ami nem szűkítendő le az épületek fizikai akadálymentesítésére (például rámpák), hanem az egész környezetre vonatkoznak, beleértve a közhivatali ügyintézést (Braille-nyomtatványok, könnyen érthető kiadványok), a technológiai fejlesztéseket (képaláírás a médiában, hangosan beszélő bankautomaták).
A szociális modell óriási hatást gyakorolt a fogyatékosokról való gondolkozásra és idővel hozzájárult ahhoz, hogy a fogyatékosságot emberi jogi kérdésként tartsuk számon. Ez azt jelenti, hogy a társadalom elismeri, hogy a fogyatékos emberek egyenlőek bárki mással, ugyanazok a jogok és kötelességek kell, hogy vonatkozzanak rájuk, mint a társadalom többi tagjára. Az ENSZ Közgyűlése 2006. december 13-án elfogadta a Fogyatékossággal élő személyek Jogairól Szóló Egyezményt és annak Fakultatív Jegyzőkönyvét, amit Magyarország aláírt, és 2007. március 30-án ratifikálta is.
Típusai
szerkesztés- Mozgássérültség
- Látássérültség
- Hallássérültség
- Értelmi fogyatékosság
- Beszédfogyatékosság
- Autizmus
- Siketvakság
- Súlyosan-halmozottan fogyatékosság
Léteznek többszörös fogyatékosságok is. Ekkor egy embernél több fogyatékossági típus is előfordul. Ilyen például a siketvakság. Mivel ezek az egyszeres típusoktól nagymértékben különböző helyzetet idéznek elő, ezért ezeket külön típusokként kezelik a gyakorlatban.
Vannak olyan betegségek, amik (nagy valószínűséggel) fogyatékos állapotot idéznek elő. Például az achondroplasia egy súlyos csontrendszeri elváltozás, ami korlátozza a mozgást: az érintett személy nem tudja kinyújtani a végtagjait. Jellemző a kisnövés is. Gyakori a középfülgyulladás: ez nagyothallást okozhat. Az ilyen betegségeket sokszor nem betegségként, hanem külön fogyatékossági típusként osztályozzák.
A különböző típushoz tartozó fogyatékosok nem tekintik sorstársnak egymást, bár a látás- és hallássérültek rokonnak tartják e két típust. Az egyes típusok különböző kultúrák kialakulására vezettek, amik közül a siketkultúra a legismertebb.
Az érdekképviseletek fogyatékossági típusonként szerveződnek; a látássérültek érdekeit a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, a hallássérülteket a SINOSZ, az értelmi fogyatékosokat és segítőiket az ÉFOÉSZ, valamint az ÉTA Országos Szövetség, az autistákat az Autisták Országos Szövetsége és a mozgássérülteket a Mozgássérültek Országos Szövetsége képviseli. Ezeket az érdekvédelmi szervezeteket Országos Fogyatékosügyi Tanács fogja össze. A beszédfogyatékosokat a Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete képviseli. Ez a szervezet azonban nem tagja az Országos Fogyatékosügyi Tanácsnak.
Több országban bővebb kört tekintenek fogyatékosnak, így ott a pszichiátriai betegek és a krónikus betegek is annak számítanak. Nálunk ennek a fogalomnak leginkább a megváltozott munkaképességű felel meg.
Szóhasználat
szerkesztésA sérültek.hu javaslata:
Kerülendő kifejezés | Ajánlott kifejezés | Jelentés, megjegyzés |
---|---|---|
beteg, nyomorék | fogyatékos, sérült, fogyatékossággal élő, segítségre szoruló | |
fogyaték, fogyatékkal élő[2] | fogyatékosság, fogyatékossággal élő | |
fogyatékos, sérült, mozgássérült, vak, süket önmagában, főnévként | fogyatékos, sérült, mozgásfogyatékos, látásfogyatékos, vak, siket, hallásfogyatékos melléknévként + ember, személy satöbbi | |
rokkant, béna, argó: kripli (német: Krüppel = nyomorék) | rokkant ember, bénult ember | a béna szó csak az argóban jelenti: ügyetlen, eredetileg és alapvetően mozgásában sérült (paresis, plegia) |
kerekesszékbe kényszerült, tolókocsiba kényszerült | kerekesszékes, tolókocsis | |
világtalan | vak (ember, személy, satöbbi) | a vakok világtól megfosztottként értelmezik a világtalan szót |
süket | siket, nem halló (ember) | a siketek számára a süket szó azt jelenti: hülye |
mutogatni, mutogatás | jelelni, jelelés | a jelnyelv használata |
jelbeszéd | jelnyelv | önálló nyelv |
törpe, törpenövés | kisember, achondroplasiás |
A süket szónak az érintettek számára negatív konnotációja (felhangja, hangzása) van, lenéző, sértő, mint, a béna (mozgássérült), buzi, csíra, világtalan szavaink. Ilyen megfontolásból, tehát az elfogadás gesztusaként INKÁBB mondjuk, hogy: siket, és jobb, hogy kerekesszék, (a tolószék helyett) vagy, hogy értelmileg sérült, értelmileg akadályozott (a gyengeelméjű helyett).
A fogyatékosügy szóhasználata nem mindig egyértelmű, mert az egyik csoport által szívesen vett és használt szavakat egy másik csoport elveti, mint sértőt. Sőt vannak, akik még magát a fogyatékos szót is elvetik. Tipikus példa, hogy a siketek elvetik a süket, a néma, a jelbeszéd és a mutogat, mutogatás szavakat, amikkel a hallóknak semmi bajuk sincs, még akkor sem, ha más típusú fogyatékosságuk van.
A különböző típushoz tartozó fogyatékosok nem tekintik sorstársnak egymást, sőt hangsúlyozzák, hogy különböznek, és nem szeretik, ha mások összetévesztik a különböző állapotokat. Ez szóhasználatukban is megjelenik.
Képzés, rehabilitáció, munka
szerkesztésA fogyatékos gyerekek hagyományosan bentlakásos intézményekben, gyógypedagógiai iskolákban tanulnak, ahol amellett rehabilitációban is részesülnek. Ezek az iskolák típus és terület szerint szerveződnek. A cél ezzel szemben az integrált oktatás megvalósulása lenne, ahol ép és fogyatékos gyerekek megfelelő szakmai és módszertani körülmények között együtt tanulhatnak. Ez nagyban javítaná a fogyatékos gyermekek továbbtanulási esélyeit, illetve későbbi munkaerőpiaci lehetőségeiket.
A fogyatékos emberek nagy része ki van zárva a nyílt munkaerőpiacról, és/vagy segélyből/rokkantnyugdíjból kénytelen megélni, vagy úgynevezett védett munkahelyeken dolgozik. A fogyatékosok nagy része a munkaerőpiacról való kiszorítottság miatt szegénységben él, vagy éppen nyomorog. Az ő helyzetüket a nemzetközi jogi normákkal összhangban integrált munkahely lehetőségek javítanák.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Lásd bővebben a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény szövegében: A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv. Szmm.gov.hu.
- ↑ Bár a politikai nyelvezetben nagyon elterjedt, a MEOSZ már 2003-ban nyilatkozatban kérte a társadalmat a „fogyatékkal élő” kifejezés kerülésére. Lásd: MEOSZ-nyilatkozat, 2003 Archiválva 2008. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
Források
szerkesztés- Kayess, R., French, P., (2008) ‘Out of Darkness into Light?’, 8 (1) Human Rights Law Review.
- "Foucault, M., (2006) History of madness, Routledge"
- "Kálmán Zs.–Könczei Gy. (2002) A taigetosztól az esélyegyenlőségig, Osiris"
- Watson, N. (2004) ’The Dialectics of Disability: A Social Model for the 21st Century’, in Barnes, C. & Mercer, G. (ed.) Implementing the Social Model of Disability: Theory and Research’, 101-117. o."
- "Arnardóttir, OM. & Quinn, G. (2009) The UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities: European and Scandinavian Perspectives. Martinus Njhoff Publishers"
- "UN Convention on the Rights of Persons wit Disabilities" http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/CRPD/Pages/ConventionRightsPersonsWithDisabilities.aspx#16
- Encyclopedia of disability, general ed. Gary L. Albrecht, Thousand Oaks, Calif. [u.a.] : SAGE Publ., 2005
- A fogyatékosok beilleszkedése az ép környezetbe
További információk
szerkesztés- disAbilityknowledge.org A fogyatékosságügyi tanulmányok magyar honlapja
- Szellő János (Szerk.): A foglalkozási rehabilitáció elmélete és gyakorlata Szöveggyűjtemény (MEK)
- A foglalkozási rehabilitáció Magyarországon: a szabályozás múltja, jelene, jövője (MEK)
- Fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci esélyeinek növelése (MEK)
- A fogyatékosság definíciói Európában (MEK)
- Fogyatékosság és munkaerőpiac (MEK)
- A fogyatékossággal élő személyek jogai. A legfontosabb nemzetközi egyezmények (MEK)
- Fogyatékosságügyi statisztikák (MEK)
- A funkcióképesség, a fogyatékosság és az egészség nemzetközi osztályozása (MEK)
- A háttérismeretek és a szemléletformálás szövegei (MEK)
- A kirekesztéstől az egyenlőség felé (MEK)