Gerevich Aladár
Gerevich Aladár (Jászberény, 1910. március 16.[2] – Budapest, 1991. május 14.) hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok vívó, edző. Felesége: Bogáthy Bogen Erna olimpiai bronzérmes (1932) tőrvívónő. Fiai: Gerevich Pál világbajnok, csapatban kétszeres olimpiai bronzérmes (1972, 1980) kardvívó, edző és Gerevich György kardvívó, edző.
| Gerevich Aladár | |
 | |
| Gerevich Aladár 1960-ban (Róma) | |
| Személyes adatok | |
| Születési dátum | 1910. március 16.[1] |
| Születési hely | Jászberény, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Halálozási dátum | 1991. május 14. (81 évesen)[1] |
| Halálozási hely | Budapest, Magyarország |
| Állampolgárság | magyar |
| Magasság | 177 cm |
| Testsúly | 78 kg |
| Versenyzői adatok | |
| Fegyvernem | tőr, kard |
| Klub | Magyar AC (1937–1944) Toldi Miklós SE (1945–1946) Csepeli MTK (1947–1950) Bp. Vörös Meteor (1950–1960) |
| Edző | id. Gerevich Aladár (1924–1927) Italo Santelli (1927–1944) Csiszár Lajos (1946–1947) Szűts János (1947–1960) |
| Edzői adatok | |
| Klub | Bp. Vörös Meteor (1961–1971) Bp. Honvéd (1961–1971) BVSC (1971–1975) Bp. Vasas (1975–1990) |
| Tanítványok | Horváth Zoltán Gerevich Pál |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gerevich Aladár témájú médiaállományokat. | |
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Élete
szerkesztésElső vívómester
szerkesztésA későbbi többszörös olimpiai bajnok első vívómestere az édesapja volt. A vívómester 1920-ban telepedett le Miskolcon, négy évvel később a legidősebb fia is megérkezett a borsodi városba. Édesapja 14-15 éves korában kezdett el vele foglalkozni, hetente négyszer-ötször voltak 2-3 órás edzései. A vívómester szigorúan figyelt arra, hogy mit ehet a fia, milyen testerősítő gyakorlatokat végezhet (rövid távú futás, magas- és távolugrás, tenisz) és milyeneket nem (birkózás, szertorna, evezés, súlyemelés). A ragyogó technikával rendelkező kiváló vívó mesterként külön ügyelt arra, hogy a vívóakciók végrehajtása a lehető legmagasabb technikai színvonalon történjen.[5] Csak hosszú hónapokkal később vehetett vívókardot a kezébe. 1926 májusában volt az első versenye, a Miskolci Atléta Kör (MAK) által szervezett kardvívó előverseny, ekkor még kiesett.[7] Októberben már megnyerte a MAK házi versenyét.[8] Két hónappal később kiváló szereplésével már egy országos versenyen keltett feltűnést.[9] Ezek után édesapja megkereste a világhírű Italo Santellit, akit jól ismert, hiszen az első világháború előtt már oktatott az olasz mester budapesti vívótermében. Santelli ingyen vállalta a tehetséges fiatalember képzését.[10] Gerevich mester legidősebb fia 1927-ben felköltözött Budapestre, ahol a nagybátyjánál, a művészettörténész Gerevich Tibornál lakott. 1928 februárjában már a Santelli-iskola vívójaként szerepelt az újsághírekben, ekkor harmadik lett a MAFC által szervezett hendikep[* 1] kardversenyen.[11]
A budapesti évtizedek
szerkesztésSantelli termében vált az olimpiai játékok története során is kivételes bajnokká, aki 6 olimpián vett részt, és mindegyikről arannyal tért haza. Fiatalon került a magyar kardcsapatba, ahol olyan egyéniségekkel vívhatott együtt, mint az akkori legjobbnak tartott Petschauer Attila. Folyamatosan felzárkózott a csapatban vívó többi világklasszishoz, és 1948-ban már egyéniben is olimpiai aranyat nyert. Bizonyára lelkesítette, hogy az első fia ugyanezen a napon született. Fiai szintén eredményes vívókká váltak. Felesége és apósa is olimpiai érmek birtokosai voltak.
Gerevich Aladár, „Ali bácsi” még 50 évesen is olimpiát nyert. Amikor megkérdőjelezték az indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött. Hallatlan saját eredményei mellett a nevelésben is kiemelkedő volt, tanítványai rajongtak érte.
1988-ban megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát. 1989-ben a MOB tagja lett.
Eredményei
szerkesztésOlimpiai eredményei kardvívásban: Csapat arany: 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960. Egyéni eredmények: 1936 bronz, 1948 arany, 1952 ezüst. Emellett tőrvívásban is nyert bronzérmet 1952-ben a csapattal. Az olimpiai érmeken túl még 19 világ- és Európa-bajnoki (nem hivatalos világbajnoki) arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett.
A magyar sportolók között Gerevich Aladár szerezte a legtöbb olimpiai aranyérmet, szám szerint hetet, mellyel az olimpiák történetében is a legeredményesebb szereplők között tartják számon. Az elképesztő eredménysor értékét még tovább fokozza az a tény, hogy Gerevich Aladár pályafutásának csúcsán két olimpia is elmaradt a második világháború miatt.
„Voltak a magyar vívás igazán fényes történetében más, zseniálisan nagy vívók rajta kívül is. Még kardvívók is. De azt a technikai tökélyt, azt a briliáns technikát, amellyel ő bírt, senki más nem érte el soha.”
Kivételes technikája, nagyszerű fizikuma, eleganciája kiemelte még a többi nagyszerű magyar vívó közül is.
Díjai, elismerései
szerkesztés- Toldi Miklós-érdemérem arany (1936), ezüst (1938)[13]
- Jászberény díszpolgára (1948)
- Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1951)[14]
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[15]
- Mesteredző (1961)
- Olimpiai Érdemrend ezüst fokozat (1988)
- A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített csillagrendje (1989)
- nemzetközi Fair play-díj (életmű) (1990)
- Magyar Olimpiai Érdemérem (1991)
- Halhatatlan magyar sportoló (1991)
- A köztársasági elnök posztumusz aranyérme (1996)
- A Nemzetközi Vívószövetség hírességek csarnokának tagja (2013)[16]
Emlékezete
szerkesztés- Gerevich Aladár emlékterem a Csanádi Árpád Iskolában (1992)
- Emléktábla egykori lakóházán, az Attila úton (1995)
- Gerevich Aladár (majd Gerevich-Kovács-Kárpáti) emlékverseny (1996)
- Gerevich Aladár Nemzeti Sport Közalapítvány (1996)
- Gerevich Aladár-emlékérem (1996)
- Gerevich Aladár-sportösztöndíj
- Gerevich Aladár utca Jászberényben
- Gerevich Aladár nevét vette fel a budapesti Nemzeti Sportcsarnok (2010)
- Gerevich Aladár nevét vette fel a Törökbálinti Gerevich Aladár Vívó Egyesület (2017)
Kötete
szerkesztés- Gerevich Aladár–Szepesi László: Korszerű kardvívás; Sport, Bp., 1979
Képgaléria
szerkesztés-
Gerevich Aladár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 60/2-főút-3. -
-
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Hendikep, a régebben szervezett vívóversenyek kiértékelésekor az a játékos korábbi eredményeitől függő találatszám, amennyit jóváírtak neki, hogy lehetővé tegyék a versenyt különböző erejű játékosok között.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Születése bejegyezve a jászberényi polgári anyakönyv 280/1910 száma alatt.
- ↑ „1924-ben, '23-ban mentem föl először az apám termébe, kicsit szétnézni. [...] Látta az apám, hogy érdekel a vívás, befogott engem lábmunkára. Úgyhogy a szezon közepén kezdtem, csak lábmunka volt, semmi más. Lépés előre, kitörés, állás, ugrás hátra, és a többi, ezt gyúrta egész nap. Mindig javított közben. '25-ben, tehát tizenöt éves koromban kezdtem, kaptam tulajdonképpen kardot először a kezembe.”
- ↑ A bajnok az apjáról.
- ↑ RFH Id. Gerevich Aladár: „Mikor először adtam fegyvert a kezébe, tudtam, hogy kivételes tehetsége van és ehhez mérten foglalkoztam is vele. Hogy egy mozdulatot gyorsan hajt végre, az nekem sohasem volt elég, mert a gyorsaság mellett egyenrangúnak tartottam azt is, hogy a mozdulat plasztikailag is kifogástalan legyen. Az a véleményem, hogy egy vívómester fiának nem, elég, ha megvágja — találja — ellenfelét, ebben a vágásban a vívás művészetének is kifejezésre kell jutnia.”
- ↑ A MAK országos kardelőnyversenye. Miskolci Napló, 1926. május 26.
- ↑ A MAK házi vívóversenye. Miskolci Napló, 1926. október 5.
- ↑ Ifjú Gerevich Aladár sikere az országos vívóversenyen. Magyar Jövő, 1926. december 7.
- ↑ „Apám ismerte Santellit, nagyra tartotta, s amikor sikeremet látta, írt neki egy levelet. Santelli vállalt, mint tanítványt. Ingyen. A haláláig nála vívtam.” A Gerevichek. Népsport, 1972. március 16.
- ↑ Nemzeti Sport, 1928. február 13.
- ↑ Magyar Testnevelési és Sportmúzeum
- ↑ Gerevich Aladár (Névpont)
- ↑ Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
- ↑ Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
- ↑ Vívás: Kovács Pál a hírességek között, Kamuti is új tag. www.nemzetisport.hu (2014. november 22.) (Hozzáférés: 2014. november 22.)
Források
szerkesztés- Gerevich Aladár profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
- Gerevich Aladár profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Fechten - Weltmeisterschaften (Herren - Florett) (német nyelven). sport-komplett.de. Sport-Komplett. [2016. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 17.)
- Fechten - Weltmeisterschaften (Herren - Säbel) (német nyelven). sport-komplett.de. Sport-Komplett. (Hozzáférés: 2018. január 17.)
- Hall of fame: Gerevich Aladár
- Gerevich Aladár az olimpiai játékok hivatalos honlapján
- Adatok
- ↑ FRH: Ifj. Gerevich Aladárról Európa egyéni kardvívóbajnokáról beszél id. Gerevich Aladár... Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, (1935. július 9.)
- Dávid Sándor, Dobor Dezső: Gerevich Aladár portré (dokumentumfilm; a teljes leirat), 1987. (Hozzáférés: 2024. január 22.)
További információk
szerkesztés- Gerevich Aladár (Gerei Aladár) profilja a Magyar Olimpiai Bizottság oldalán
- Emlékezés Gerevich Aladárra a MOB honlapján a Wayback Machine-ben (2012. január 27.)
