Gyalog (sakk)

A gyalog a sakk-készlet leggyengébb és egyben legszámosabb bábuja, amely éppen ezért meghatározza a sakkjátszma jellegét és az állás szerkezetét. A játékban a tisztektől eltérően a gyalog – a katonai analógia szerint – a gyalogságot képviseli. Mindkét játékos 8 gyaloggal kezdi a játszmát, amelyek a játékos felől nézve a 2. soron állnak. A sakklejegyzés szerint a világos gyalogok az a2, b2, ..., h2 mezőkön, a sötét gyalogok az a7, b7, ..., h7 mezőkön helyezkednek el a játszma elején.

Egy gyalog a Staunton sakk-készletből

A gyalogokat megkülönböztethetjük azon vonal szerint, amelyen állnak. Így beszélhetünk „világos c-gyalog”-járól vagy „sötét h-gyalog”-járól. Ritkábban a gyalogokat a nyitóállásban mögöttük levő tisztek szerint különböztetjük meg, tehát a „c-gyalog” helyett „vezéroldali futógyalog”-ot is mondhatunk. A megnyitások két nagy kategóriáját is szokták régebben „királygyalog megnyitás”-nak és „vezérgyalog megnyitás”-nak nevezni.

A közfelfogás szerint nem tartozik a figurák közé, bár a hivatalos sakkszabályokban nincs ilyen megkülönböztetés. A sakk-készletben a gyalog a legkisebb méretű, alapesetben más megkülönböztető jellegzetessége nincs. Más magyar elnevezése: paraszt vagy pór.

Mozgása

A sakk kezdőállásában mindkét játékosnak 8 gyalogja van, amelyek a játékos felől nézve a 2. soron helyezkednek el, vagyis világosnak az a2-b2-…-h2 mezőkön, sötétnek az a7-b7-…-h7 mezőkön. A gyalogok csak előre léphetnek, azaz a függőleges vonalakon az ellenfél térfele felé egy, vagy a kezdőállásból két mezőt.

A gyalogok elhelyezkedése a kezdőállásban.

A gyalog mozgása. A gyalog az előtte levő mezőre léphet. A kezdővonalról lehetősége van kettőt is előrelépni.

Ütés

Más báboktól eltérően, a gyalog nem arra üt, amerre „normálisan” lép. A gyalog átlósan előre, jobbra vagy balra ütheti az ellenséges figurákat. A bal oldalon levő ábrán a világos gyalog a sötét bástyát vagy a huszárt ütheti le, de nem ütheti a d6-on álló futót, amely leblokkolja előrehaladását.

Jóval szokatlanabb az en passant ütés. Ez akkor fordul elő, ha az egyik játékos gyalogja a saját kezdőállásához képest a felezővonalon túl következő soron áll (ez a világossal játszó számára az 5., sötét számára a 4. sor). Ha egy ilyen állásban az ellenfél gyalogja a jobbra, vagy a balra lévő oszlopon alapállásából (tehát a 7., illetve a 2. sorról) kettőt lép előre - azaz kikerüli az előretolt gyalog ütési mezőjét -, akkor leüthető, ugyanúgy, mintha csak egyet lépett volna előre. Ez az egyetlen lépés a sakkban, amikor az ütés úgy történik, hogy az ütő bábu nem a kiütött bábu helyére lép (hanem mögé). Az en passant ütésre csak a kettős gyaloglépés megtétele után van lehetősége a másik félnek, ha nem használja ki, akkor a továbbiakban már nincs erre módja.

A d5-ön álló fehér gyalog ütheti a sötét bástyát c6-on és a sötét huszár e6-on.

En passant ütés, amely a sötét gyalog c7-ről c5-re lépésével vált lehetővé. A világos gyalog a c6-ra léphet, miközben leüti a sötét gyalogot.

Átalakulás

A gyalog, ha eléri a 8. sort (az ellenfél 1. sorát) a játékos döntése szerinti figurává, vezérré, bástyává, futóvá vagy huszárrá alakul át. Az átalakulás azonnal, 8. sorra érkezés lépésében megtörténik.

Nemcsak a már leütött figurák közül választhat a játékos az átalakuláskor, így szélsőséges esetben előfordulhat, hogy akár 10 egyforma bástya, futó vagy huszár, illetve 9 vezér van a táblán. Ilyen extrém eset a gyakorlatban persze nem fordul elő, az is ritka, ami José Raúl Capablanca és Alekszandr Aljechin 1927-es sakkvilágbajnoki páros mérkőzésének 11. játszmájában fordult elő, ahol a játszma végén mindkét félnek 2 vezére volt. Jobb sakk-készletek tartalmaznak pót-vezéreket, ennek hiányában, ha nincs leütött figura, valamivel jelzik az új tiszt meglétét (megfordított bástya például).

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyalog (sakk) témájú médiaállományokat.

• Sakk játék versenyszabályzata 3.6 pont

Kapcsolódó szócikkek

• Gyalogstruktúra